Itt a tavasz, zöldülnek a fák, vagyis ha épp nincs hó, akkor ez az az időszak, amikor imádok fotózni. Úgy éreztem időszerű is lenne megint szétnézni valahol Ausztria hozzánk közel eső részein, így egy szép április végi hétköznap reggel beültem a kocsiba, és megindultam nyugat felé.
Sopronnál terveztem átlépni Ausztriába, ami Győrből legrövidebben, legegyszerűbben a 85-ös úton érhető el. Az viszont Enese és Csorna között haladás szempontjából most eléggé lutri, az autóút építése miatt gyakran előfordulnak kisebb nagyobb torlódások. Ezért vittem némi csavart a dologba, és kitaláltam, hogy Enesétől felmegyek a falvakon keresztül Bősárkányba, ahonnan a kertek alatt átmegyek Osliba, és onnan térek vissza Kapuvárnál a főútra. Annyira nem nagy kerülő, ellenben az út pár helyen meglehetősen szar. De legalább Osliba sikerült a két reggeli iskolás járatot elcsípnem.
Tőzeggyármajor - Osli - Kapuvár járat, és az indokolatlan HPD-153. Biztos, hogy ez a kocsi ide a legmegfelelőbb?
A két járat megörökítése után beszélgettem még egy kicsit a helyi polgármesterrel (érdeklődött mit fotózok már korán reggel hajnalban), majd szélsebesen haladtam is tovább. Kicsit több mint egy órám volt átérni a következő kinézett helyszínre, ami már az Ausztria területén található Siegendorf fő utcája volt. A napállás tökéletes, a kinézett hely a túl sok belógó fa miatt már kevésbé, a képek megmaradnak magamnak. Nagy baj nincs, hosszú még a nap, meg már várt a következő helyszín Zagersdorf és Draßburg között.
Mattersburg - Schattendorf - Eisenstadt járat, selejt érett Integróval, a Draßburg és Zagersdorf közötti vasúti átjárónál.
A vasút is szolgáltatott némi fotótémát, két emeletes ingával kiadott REX személyében. Az első Pozsony illetve Bécs felől érkezett, a végén az Eurovíziós Dalfesztivált hirdető Taurussal.
Miután az ellenirányú REX is megörökítésre került, visszamentem Siegendorfba megitatni az ingolstadti útitársamat (odaát bő 30 forinttal olcsóbb a gázolaj, még drágább kúton tankolva is), majd a közeljövőben érkező buszjárat híján vártam egy vonatot a nyílt vonalon Loipersbach-Schattendorf állomás előtt.
A Mattersburger Bahn személyvonatai általában 1-4 Jenbacherrel vannak kiadva, ÖBB-s és GySEV-es motorkocsikkal vegyesen.
Ideje bemenni Mattersburgba, megnézni mivel tud szolgálni a vasútállomás tárolója, és az onnan nem messze lévő Blagussos parkoló.
A vasútnál egy kisebb Blaguss lerakat, és egy fotózhatatlan Postbusos Integro fogadott. Szeretném felhívni egyébként a középső verdára a figyelmet, ami nem elég, hogy a VOR új, elővárosi buszokra előírt flottaszínét viseli magán (értsd: teljesen fehér), de egy igazi falujáró viszonylatra volt kitáblázva. Hülyék ezek... :D
Ismét egy Mattersburg - Schattendorf - Eisenstadt járat, ezúttal egy újabb Integro képében.
A Blaguss tárolón két kivétellel minden ellenfényes volt. A kettő közül meg ő volt a fotogénebb.
Közeleg az idő egy újabb általam kinézett buszjárat érkezéséhez, de a tervezett fotóhely Mattersburg fele jövet nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ezért nekiálltam improvizálni, és végül miután sikerült egy autónyi helyet találnom a városban, ezt hoztam össze:
Jó is ez a Blagussék féle új flottafény.
Amennyire laza volt eddig a napi program, pont annyira sűrűnek ígérkezett a következő másfél óra. Így hát gyorsan mentem is tovább Sigleß felé, ahol amint leraktam a kocsit az egyik főútról nyíló kisutcába, már jött is a busz.
Műholdképen a falu másik végét néztem ki, de élőben a Krensdorf felőli oldalon szebb a háttér.
Steinbrunn im Burgenland volt a következő állomásom, ahová egy Eisenstadt felől érkező, illetve helyből induló járatot írtam fel az itinerbe. Utóbbi kocsija, egy WNSKS tulajdonú MAN Lion’s Regio, már várta is az indulási idő eljöttét a megállóban. Pár perc múlva aztán a majdnem kis öcsi is beesett.
WN 77VB érkezik Eisenstadt felől az 563-as vonalon.
Szerettem volna egy szép nyíltvonali képet elkövetni az induló járat kocsijáról is, ezért át alacsonyanrepültem a szomszédos Zillingtal Steinbrunn felőli végére. A hely király, a nap eddig legjobbja, de a fényképezőgépemen a fókusz pont ekkor ment el nyaralni…
Haladjunk! A következő, Krensdorf szélén lévő helyszín felkeresése idő hiányában egy darabig zárójeles volt, de mivel Mattersburgban a „böszmenagy Setra” erre a vonalra volt kitáblázva, úgy gondoltam, próba szerencse. Végül szűken, de sikerült időben odaérni, és hiába nem az emeletes jött, nem bántam meg.
Az eredmény önmagáért beszél.
Újabb alacsonyan repülős szakasz következett, mivel alig 10 percem volt átérni a 12 km-re lévő következő helyszín első járatának érkezéséhez. Ez is szűkös volt, de összejött.
Legalább hiányzó volt, ha már egyszer ennyire siettem miatta.
Postbusék is beköszöntek egy "nyóclábú" Integróval az 566-os vonalról.
Großhöflein után Burgenland tartományi fővárosa, Eisenstadt felé folytattam utamat. A városban két helyszínt terveztem meglátogatni, a kastély melletti buszparkolót, illetve a Ruster Straße-t.
Travel felhozatalra nem lehetett panasz.
Ez már a Ruster Straße, és a számos itt lencsevégre kapott helyközi járat egyike.
Eisenstadtból Stotzing felé vettem az irányt. Az út a Lajta-hegységen vezetett keresztül, ami egy nagyon jó minőségű, össze-vissza kanyargó, igazán élmény dús szerpentint jelentett. És amilyen jó volt az ide vezető út, olyannyira jó volt a következő fotóhely is!
Postbusos Mercedes Intouro a 415-ös vonalról. Az alacsonyabb árú konkurencia miatt már az Evobus sem feltétlenül a nyugatra szánt termékeivel indul a legújabb osztrák tendereken, a Postbushoz is pl. emiatt került egy jó adag Intouro.
„Ez is megvolt, lehet menni továbB*zmeg! B*zmeg! B*zmeg!”
A legszebb az egészben, hogy mindegyik a 415-ös vonalra volt táblázva, de a menetrendi kereső csak egy buszt jelez erre az időszakra Stotzing és Eisenstadt közé.
Miután megbizonyosodtam, hogy más már nem akar jönni, elindultam Alsó-Ausztria, azon belül pedig Unterwaltersdorf felé. Az érkezés itt is elég necces volt, de szerencsére pont annyit késett az aktuális buszjárat, hogy le tudtam rakni a kocsit.
Egy újabb kocsi a 415-ösről. Ide már másodrész se jutott... :D
Ez már az Unterwaltersdorfot Ebreichsdorffal összekötő út, az előbb látott Integro eggyel magasabb rendszámú társával.
Ebreichsorf következett, ahol az itinirre pillantva kiderült, hogy némileg késében vagyok, és az 566-os vonal kinézett indulásai közül az egyiket így sajnos buktam. Legalábbis minden jel erre utalt, de végül 10 perc késéssel még az is beesett, tovább növelve ezzel az aznapi mákok számát.
Dr. Richard féle Irisbus Arway, a most már réginek mondható VOR-os fényezéssel. Pedig mennyivel jobb ez így, mint full fehéren...
Az 566-os amúgy az a vonal, amin kb. mindenki szolgáltat. Lőttem már a vonalon a mostani Ricsis meg Postbusos kocsikon kívül nem egy Blagussos Setrát, meg maszekot is.
Lassacskán elérkezett az, ami miatt ez az egész túra kipattant a fejemből. Az, amit amikor először megláttam, azt hittem, április 1.-jei tréfa. Az a valami pedig nem más, mint a Badeni-hévet is üzemeltető Wiener Lokalbahnen új C2-es flottája, amikkel idén április 1. óta a Bécs és Baden között közlekedő 360-as vonalon rohangálnak. Eme buszok megörökítéséhez több helyszínt is kinéztem, ezek közül az első Pfaffstatten határában található.
Három ilyen C2 Ü-t vett a WLB, általában ezek mindegyike a 360-as vonalon dolgozik.
Elővárosi járatról lévén szó, nem 10 percenként követik egymást a buszok. Így a következő 360-as érkezése előtti időre kinéztem egy helyet egy aktuális 363-asra is Gumpoldskirchenben, amiről végül lecsúsztam. A következő 360-as ismét Citaro volt, azt Guntramsodrfban lőttem meg, az eredmény a nyitóképen látható. Onnan aztán a következő menethez kicsit lejjebb mentem a főút mentén, hogy a köztes időben tudjak egy kis hévet is fotózni.
Színtiszta magas padlós szerelvény, amint az Bécs felé menet elhagyja az Eigenheimsiedlung elnevezésű megállót.
A harmadik általam lőtt induláson már Lion's Regio jött. Háromból kettő első nekifutásra így is teljesen jó arány C2 ügyben.
És befutott még a 363-as vonal kocsija is, eme Postbusos Citaro személyében.
Az itiner eddig tartott, a továbbiakkal úgy voltam, hogy ha lesz kedvem, akkor majd improvizálok. Nem volt, így szépen elindultam hazafelé. Eredetileg az Ebreichsdorf – Hornstein – Eisenstadt útirányon terveztem a hazafele utat, de Hornsteinben a Loretto táblát meglátva elhatároztam, hogy még egyszer végig megyek a szerpentinen a másik irányba is. Stotzing előtt azért szembejött még egyszer az egyik vörös Integro, meg egy Partsch-os C2 LE, amik meg nem lövését azért erősen sajnáltam. Majd legközelebb!
