Most hogy egyre jobban benne vagyunk ebben a 2016-ban, illetve mivel eléggé inaktív voltam az elmúlt időszakban a blogbejegyzések tekintetében, úgy érzem eljött az ideje belehúzni a 2015-ös év túráinak megírásába. Elsőként egy tavaly májusi Bécsben tett látogatásra kerül sor, csak mert Bécset szeressük, meg amúgy is, onnan eddig még alig írtam bármit is…

Két dolog miatt keltem ekkor útnak. Ez egyik természetesen a járműfotózás, a másik pedig hogy ekkor volt aktuális az új ÖBB Vorteilscard megigénylése, melyet a kellemessel összekötve Bécsben terveztem megejteni valamikor a nap folyamán. Először viszont nem ártana odajutni, melyre az oly sokszor már jól bevált Bruck-i átszállásos személyvonatos mókát néztem ki. Csakhogy az utazás előtti napon, mikor megakartam venni az Euregio Spezial jegyet a MÁV-Start honlapján a rendszer egész egyszerűen nem adta ki a vásárlási lehetőséget. Aznap a nemzetközi pénztár korai zárása miatt már nem volt módom személyesen megvenni a jegyet, reggel meg nem akartam már azzal foglalkozni, így alternatív megoldások felé fordultam. Ebből lett végül az, hogy ha már egyszer Bruckban át kellene szállni a kényelmetlen Talentről a remélhetőleg nem kényelmetlen nem Talentre, akkor inkább itt is összekötöm a kellemeset a hasznossal, és kocsival teszem meg odáig az utat Győrből. Kényelmesebb, gyorsabb, pénzben nagyjából ugyanott voltam, és így ki tudtam lőni Bruckban a reggeli helyi járatot.

 Mivel alig néhány indulása van csak a Bruck-i helyi járatnak, ráadásul azok is csak iskolás munkanapokon közlekednek, a helyközis kocsik állnak be egy-egy kanyarra a városban. Itt éppen az aktuális selejtsort láthatjuk a reggeli diákjáraton.

Bruckból Bécsbe indulván aztán csak sikerült kifognom egy nyüves Talentet... A fővárosban egyébként szokás szerint a Hauptbahnhofon landoltam, ahol neki is kezdtem a fotózásnak.

 A főpályaudvarról kilépve egyből egy akkor számomra még újdonság fogadott. Elsőre ránézésre elég szokatlanul hatott a csuklós a 13A-n.

Mindeközben a 69A-n a helyzet változatlan, továbbra is bőszen köröznek még az NL 243-asok.

A 2015-ös menetrend életbelépésével a regionális buszjáratok beköltöztek a Südtiroler Platz-ról a vasúti sínek alá, így a "régi" pályaudvart már csak a nemzetközi járatok használják.

A főpályaudvartól az U1-es metró déli végpontja, vagyis a Reumannplatz felé vettem az irányt. A komoly busz és villamos forgalommal büszkélkedhető végállomás ugyan nem éppen a legjobb hely a fotózgatásra, de egy gyors körberohanást mindenképp megér.

 Kisebb utastájékoztatási Störung egy a 65A-n közlekedő Lion's Cityről. Amellett hogy elölről hiányzik a számjelzés, még a végállomás is hibásan van feltüntetve. Az alvállalkozókat ilyen esetekben tudtommal keményen kötbérezi a Wiener Linien...

Klasszikus formavilágú E2-es szerelvény a 67-es vonalról.

A Reumannplatz egyik eldugott kis zugából, az Amalienbad mellől indul a helyi 68A és 68B jelzésű viszonylat. Ezen vonalakon a Gschwindl (ejtsd: Hapci) szolgáltat 2014 novembere óta, háromajtós, már az „új” Wiener Linien-es flottafényben tündöklő csuklós C2-esekkel. A kocsik megörökítését a két vonal elágazásánál, a Fimteichtraße megállóhelynél kezdtem.

 Szokatlan ebben a fényezésben így három ajtóval. Ennyi ajtó egyébként bőven elég ide, még ha ez Magyarországon egyeseknek nehezen tűnik hihetőnek.

Egy teljesen fehér, elővárosi forgalomban résztvevő MAN Lion's City a Dr. Richard gondozásában.

Ha néhány megállónyi távolságot továbbhaladunk a Laaer-Berg-Straße-n a 68B vonala mentén, akkor rövidesen meg is érkezünk a helyi 67-es villamospótlóhoz. Ez az azonos számú villamosvonal utolsó néhány megállónyi szakaszát pótolja 2014 márciusa óta, a tervek szerint egészen az U1-es metró déli hosszabbításának befejezéséig.

 A villamospótlót a Blaguss üzemelteti, természetesen C2-esekkel.

Az egyik 68B érkezésének örömére még a nap is előbújt.

Innen a legközelebbi 266-ossal visszasuhantam a Reumannplatz-hoz, hogy meglátogathassam a következő kiszenelt vonalat, a 14A-t. A vonalon ekkor nagyjából fele arányban közlekedtek a Wiener Linien égisze alá tartozó gázos Lion’s City-k, valamint az aktuális legöregebb busztípus, a szintén gázüzemű NL 243-as típus képviselői. A Matzleinsdorfer Platz-on található S-Bahn megállónál kezdtem neki a fotózásuknak.

 Kezdjük a selejtsorral, egy a Reumannplatz felé igyekvő NL 243-al.

Jobban belegondolva már a Lion's City is selejt éretté vált a Wiener Liniennél, hiszen ezeket is fokozatosan állítják le.

A 14A viszonylag gyorsan elkezdett érdektelenségbe fulladni, viszont a Matzleinsdorfer Platz környéke kínált volna még egy jó fotótémát, igaz, az aktuális időhöz képest csak vagy egy jó órával később. Addig nem ártana valamivel elütni az időt alapon tettem egy karikát a Hbf. felé, hátha akad ott valami.

 Városnézős Viseon a Dr. Richardtól. Két éve kergettem már a típust, ezidáig sikertelenül.

Öröm és boldogság, ideje visszamenni a Matzleinsdorfer Platz-ra, illetve a Laxenburger Straße-ra, hamarosan érkezik ugyanis az aktuális Graz felé közlekedő Fernbus.

 
2014 őszén indult be a Dr. Richard és a MeinFernbus Bécs és Graz közötti járata. A buszok ma már két órás ütemben járnak reggeltől-estig, a vonatokéval gyakorlatilag megegyező menetidővel, a képen is látott emeletes Setrákkal.

Ezek után a Matzleinsdorfer Platzról egy 14A fedélzetén megindultam a belváros felé. A következő kiszemelt vonal az akkor még csak kicsit több mint egy hónapja csuklósított 13A. Belvárosban kanyargó viszonylat lévén nem egyszerű jó fotóhelyet találni, de a Haus des Meeres-nél talált helyszín végül tökéletes választásnak bizonyult, bátran ajánlom mindenkinek aki erre jár.

 Egy újabb selejtsoros versenyző a 14A-ról.

A 13A Bécs egyik, ha nem a legzavarérzékenyebb vonala. Miután vagy 10 percig nem jött semmi, a képen látható buszt egy lámpa perióduson belül két-másik követte, illetve ott tartózkodásomkor az ellen irányból is volt példa vonatozásra, nem is egyszer. Ilyenkor elég gyakran előfordul, hogy egy-egy jármű a vonal valamelyik közbenső megállójánál fordul, a képen is egy ilyen menetet láthatunk.

A Haus des Meeres-nél az 57A keresztezi a 13A és a 14A vonalát. Ezen a vonalon az elsők között álltak forgalomba a WiLi szóló C2-esei, még 2014 júniusában.  

Mindeközben megérkezett az ebéd ideje, akik pedig olvastak már tőlem bécsi postot, azok már bizonyára tudják ez mit jelent.

Ebéd utáni villamos felvonulás a Ring Parlament előtti szakaszán.

Kaja megvolt, irány tovább! A következő úti cél a közeli Karsplatz, ahol az 59A pár indulását tereztem megvárni.

 Ma már az 59A is a C2-esek terepe.

A Karsplatz környékén botorkálva véletlenül sikerült belebotlanom a Dr. Richard G1-es és 311-es jelzésű vonalainak Bécsi végállomásába is.

A jelenleg a Karsplatzon végállomásozó U2-essel mentem tovább, egészen a vonal másik végállomásáig, Aspern-Seestadtig. A vonal Aspernstraße és Seestadt közötti szakasza számomra ekkor még teljes mértékben az újdonság erejével hatott, hiába adták át a szakaszt 2013 októberében.

 Az U2-es jelenlegi külső végállomása alatt bújik át a Wiener Linien egyik Lion's City-je. A környék még erősen építés alatt áll, de a metró révén már a kezdetektől remek közlekedési adottságokkal rendelkezik.

Seestadt-tól elindultam visszafelé a metró vonalon, első körben a következő megállóig, Aspern-Nord állomásig jutottam.

 Aspern-Nord és Hausfeldstraße állomások között a metróvonal párhuzamosan fut az ÖBB Marchegg felé vezető vasútvonalával. Előbbi mellett csak átrobognak, utóbbi állomásnál viszont már a vonatok is megállnak.

Dr. Richardos Citaro konvoj érkezik Aspern-Nord metróállomáshoz. Az állomás konkrétan a puszta közepén fekszik, ottjártamkor még egy rendes parkolója sem volt. Pedig mint ahogy az a képen is látható, igény az volna rá.

Hausfeldstraße megállóhely következett, az új szakaszon itt található a legkomolyabb tömegközlekedési csomópont.

A klasszikus bécsi flottafényben tündöklő Dr. Richard-os MAN Lion's City-k is erősen kihaló félben vannak már az osztrák főváros útjairól.

A Hausfeldstraße adta lehetőségek felmérése után következett az, hogy nem tudtam mi legyen a továbbiakban. Az még úgy-ahogy adta magát, hogy az innen induló 26-os villamossal induljak vissza a civilizáció felé, de utána már tényleg fogalmam nem volt mitévő legyek. A Kagraner Platz-nál végül arra jutottam, hogy az U1-essel kimegyek Leopoldauba, megnézni mivel szolgáltat a Wiener Linien a 32A-n, így közel egy évvel a kocka Stefik kivonulása után.

 A 32A továbbra is a selejtsor otthona, igaz, már az egy generációval újabbé. A kocsik itt már elég minimális igénybevételnek vannak kitéve, főleg egy 7A, 13A vagy 48A-hoz képest.

A Dr. Richard és a 125-ös elővárosi vonal esete egy Lion's City-vel.

Leopoldau után már tényleg elfogyott az ihlet, meg az idő is szépen lassan odáig jutott, hogy ideje legyen elindulni hazafelé. Ugyan az a tény, hogy csak a Bruck-ig való eljutásban voltam a vonathoz kötve elég nagy választási lehetőséget adott a rendelkezésre álló vonatok terén, de én mégis inkább a korábbról már ismert, és egyébként gyűlölt 19:32-es főpályaudvarról való indulást választottam. Eleinte jól indult minden, mert az említett REX már nem Eisenstadt, hanem Pamhagen felé közlekedett (Eisenstadt felé csak szóló Talent járt ekkor), és a vonatot se csak egy szektorba írták, hanem az adott peron teles hosszába. Végül azonban a „jól” megszokott szóló Talent gördült be a legalább másfél egységnyi utasra, így természetesen nem maradt el a szokásos heringparti sem.

 Este Bruckban sikerült még belebotlani egy bónusz Integro-ba.

Végül egyetlen dolog maradt el a nap folyamán: az új Vorteilscard megigénylése...