Közeleg az idei menetrendváltás, ami számos fejlesztés mellett ezalkalommal vonalbezárásokkal is jár Ausztriában. December 15.-től ugyanis megszünteti a személyvonati forgalmat az ÖBB a Bécs közelében található, 912-es menetrendi mezőben található Ganserndorf – Groß-Schweinbarth (– Bad Pirawarth) – Obersdorf viszonylaton.
Nem, nem váltottam műfajt, ez továbbra sem egy zenével foglalkozó blog. Viszont a napokban tartják Nickelsdorf mellett, közvetlenül az osztrák-magyar határnál az idei NovaRock fesztivált. Mint az egyik legrangosabb európai rock fesztivál, természetesen rengeteg látogatót vonz a rendezvény, akiket valahogy el is kell juttatni a helyszínre. Erről, illetve néhány útba eső témával a környék tömegközlekedéséről lesz itt szó.
Mire kitavaszodott, sőt, lassan-lassan a nyár is megérkezik, addigra el is érkeztem a 2018-as síbuszos túrát elbeszélő sorozat végére. Az utolsó részbe a maradék két nap története már együtt kerül be. Először többek közt a Gasteinertal közlekedéséről esik néhány szó, majd pedig hazafelé vesszük az irányt.
Második részéhez, és ezzel együtt második napjához érkezik a tavalyi, az ausztriai Salzburg tartományban tartott, főképpen síbuszok fotózására szánt túránk. Mindenféle hosszú bevezető helyett térjünk is egyből a lényegre.
Néhány éve kacérkodtam már a gondolattal, hogy egyszer télen jó lenne elmenni valamerre síbuszokat fotózni, illetve kicsit körbenézni, hogyan is néz ki a magas, több ezres hegyek környéke ebben az időszakban. Az ötletből több évnyi halogatást követően aztán tavaly januárra lett végül elhatározás, amikor is a Közlekedési osztály egyik felével bepattantunk az autóba, és nagy erőkkel megindultunk Ausztria Salzburg tartománya felé, egy négy napos túrára.
Először is BÚÉK! Tavaly nem vittem túlzásba a blog írást, olyannyira, hogy ezen sorok megjelenésekor már pontosan eggyel több bejegyzés került ki ebben az évben, mint 2018-ban összesen. Ennek okai a szokásosak: alig fotóztam valamit, nem volt rá időm, lustaság. Új év, új én, tartja az a bizonyos totálisan elcsépelt mondás. Szilveszter éjjelén Veszprémben pedig valami új vette kezdetét.
Előre leszögezem, nem a magyarországi, hanem az osztrák Dunakanyarban és környékén tett látogatásról lesz majd itt szó. Előtte viszont még alaposan körül néztem a St. Pölten – Herzogenburg – Krems an der Donau vonalon, végig járva a vasúti és a buszközlekedés nyújtotta lehetőségeket.
2016 áprilisában karbantartási munkálatok miatt néhány hétig teljesen lezárták a vonatforgalom elől a Semmeringbahnt. A szakasz kizárásának idején az erre közlekedő tehervonatok kerülő úton közlekedtek, a személyvonatok helyére pedig buszos pótlást szerveztek. A személyvonatokat Payerbach-Reichenau és Semmering, illetve Mürzzuschlag állomások között pótolták, a távolsági vonatok utasai pedig Wiener Neustadt és Mürzzuschlag között voltak kénytelenek buszozni.
Nem, még nem haltam meg, a blogírást sem terveztem még abbahagyni, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy az elmúlt egy évben a facebook-os napiképeket leszámítva nem igazán volt időm a bloggal is foglalkozni. Vagy ha mégis, akkor meg lusta voltam rá. Most viszont úgy érzem, megvan a kellő affinitás valami iromány összetákolásához. Remélem, hogy egy fogyaszthatóbb valami fog kisülni belőle, mint mérnökeink legújabb, „13 méteres” csodamasinájából.
Most hogy egyre jobban benne vagyunk ebben a 2016-ban, illetve mivel eléggé inaktív voltam az elmúlt időszakban a blogbejegyzések tekintetében, úgy érzem eljött az ideje belehúzni a 2015-ös év túráinak megírásába. Elsőként egy tavaly májusi Bécsben tett látogatásra kerül sor, csak mert Bécset szeressük, meg amúgy is, onnan eddig még alig írtam bármit is…
