Javában zajlik a nyár, ezzel együtt pedig a meleg rekordok és hőségriadók mellé megérkeztek a különböző osztrák vonatpótlások is. Utóbbiak általában elég jó fotótémát biztosítanak, így az idei Sommerticket szezonra több vágányzár meglátogatása is tervben van. Elsőként a Bécsből kiinduló Franz-Josefs-Bahn került terítékre, a túrára a szomszédos Közlekedési osztály egyik fele, Soondee is elkísért.
A Franz-Josefs-Bahn-t jelenleg Klosteneubrg környékén kalapálják a sógorék, a Duna-parti kisvárost Győrből az M1-A4-A23-A22-es autópályák kombinációján terveztük megközelíteni, egy röpke fotómegálló közbeiktatásával a bécsi Donauturm mellett. A gyakorlat viszont átírta a forgatókönyvet, mert Bécsben Kaisermühlen környékén sikerült alaposan elkeveredni az autópálya lehajtók labirintusában. Bár, az is lehet, hogy ezek egyáltalán nem bonyolultak, csak én vagyok túl hülye hozzájuk. Ez igazából mindegy is, mert így véletlenül sikerült belebotlani a csak nyáron közlekedő bécsi fürdős buszba.
BD 14102 a Gänsenhäufelre vezető hídról. A vonalat szinte évről évre más szolgáltató üzemelteti, az idei évben a Postbus a nyertes.
A Gänsenhäufel csupán egy kőhajításnyira van a Donauturmtól, amit egy indokolatlan, ugyanazon hídon történt Duna feletti oda-vissza átkeléssel sikerült is elérni. Mondtam már, hogy hülye vagyok a Bécsen belüli autópálya hálózathoz? Mondjuk ez még mindig nem lényeges. A kinézett fotóhely viszont nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy már megyünk is tovább. A következő állomásunk Klosterneuburg, azon belül pedig a Duna menti parkerdő.
Klosterneuburg, In der Au, a Kolda egyik Sprinter alapú helyi járatos kotlájával.
Ahogy a bejegyzés elején írtam, Klosterneuburg környékén mókolnak valamit a szorgos osztrákok a vasúton. Hogy pontosan mit, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy a pótló buszok Tulln/Donau és Klosterneuburg-Weidling állomások között közlekednek. A település két állomása, Klosterneuburg-Weidling és Kierling között felfelé, Tulln irányába a főúton, míg a Bécs irányába közlekedő vonatokat pótló buszok az erdőn keresztül közlekednek. Utóbbi valamilyen szinten meglepetésként ért, pedig az út tervezésekor találkoztam erre utaló jegyekkel. Eme felismerés hatására egyébként valamelyest esett a következő fotóhely piaci értéke is, mivel eredetileg úgy terveztem, hogy ott fogunk először vonatpótlókat fotózni. Nagy baj viszont nincs, mert a kastély mellett rengeteg elővárosi buszjárat is elhalad.
Egy rezsiben Klosterneuburg-Weidlig állomás felé haladó leendő vonatpótlót szerencsére sikerült megörökíteni a kastély mellett. Az eredetileg tervezett két eresztéshez képest nem sok minden, a semminél viszont mindenképpen több.
ZuklinBusos Mercedes Sprinter City 65, a 201-es jelzésű helyi járatról.
A vonatpótlás idejére Heiligenstadt és Klosterneuburg-Kierling között a legtöbb elővárosi buszon is elfogadják az ÖBB jegyeit. Egyetlen kivétel a 242-es jelzésű viszonylat, amely amúgy is kvázi expresszjáratként ingázik Bécs és a Maria Guggingban található IST Austria (~Osztrák Tudományos és Technológiai Intézmény) között.
A Klosterneuburg és Bécs között közlekedő buszvonalak egyébként napközben 10 percenkénti eljutást biztosítanak Heiligenstadtba. A vonalakon többnyire a képen is láthatóhoz hasonló ZuklinBusos Mercedes Citaro LE-k, illetve Koldás Setra S 415 NF-ek közlekednek.
Kis időre búcsúzunk, illetve ha lettek volna, búcsúznánk a vonatpótlóktól, mert ha már autós túra lett a mai, úgy gondoltam kicsit nézzünk körül a vasúttól távolabb eső területeken is. Elsőként irány Maria Gugging, ahonnan rövidesen indul a napi néhány 340-es járat egyike Unterkirchbach felé.
A 340-es vonal a Kolda alá tartozik, így nem meglepő módon egy Setra S 415 NF érkezett.
Kicsivel feljebb, a főút mellett már maximum félóránként követik egymást a 239-es vonalon közlekedő autóbuszok, ráadásul néhány percen belül érkeznie is kellene egy járatnak. Rövid séta után rögtön adott a napos-ajtós fotóhely, arra viszont egyikünk sem számított, hogy a kinézett járat kocsija gyakorlatilag totális érdektelenségbe fullad. Hogy miért?
Például ezért…
…meg ezért. Ez a valami egyébként nem más, mint a St. Pöltenbe, illetve -ből induló Wieselbus fantázianevű expresszbusz viszonylatok D-jelzésű, déli, Klosterneuburgba közlekedő járata.
Mint ahogy a második képen látható, a várt járaton ide is egy Koldás kocsi jutott, bíztam benne, hogy a közvetlen folytatásra kinézett 238-as aktuális indulásán ez már másképp lesz. Mielőtt azonban ez kiderülne, még át kellene vergődni oda. Két lehetőség közül lehet választani, vagy visszamegyünk a belvárosig, és vagy odaérünk időre, de inkább nem, vagy pedig megyünk a kertek alatt mindenféle kanyargós kis utcán keresztül, kockáztatva azt, hogy még el is tévedjünk a számos kereszteződés egyikében. Az utóbbi útvonal nyert, és a kritikus szakaszt sikerült is eltévedés nélkül abszolválni (ezek szerint mégse vagyok olyan hülye), így időben átértünk. Rövid tereprendezés a szántóföld közepén, miközben kínosan ügyelünk a „trágyakupacok” minél nagyobb ívben való elkerülésére, és már érkezik is a várva várt autóbusz.
Ismételten egy Koldás Setra került elénk. Az aktuális áldozat a WU 887EU.
Következő állomásunk Höfflein an der Donau település. A falu a Duna jobb partján, illetve a Franz-Josefs-Bahn mentén található, vagyis vissza is érkezünk a vonatpótlók földjére. Itt szerencsére már nem csak elviekben, hanem a gyakorlatban is sikerült pótlóbuszt fotózni (lásd a nyitó képen), előtte azonban még beköszönt a 237-es vonal is egy járattal.
A 237-es viszonylat a ZuklinBus alá tartozik, az aktuális járatot a náluk tartós teszten lévő hibrid Volvo 7700-as csinálta.
Akadt némi mozgolódás a vasút háza táján is.
Apró érdekesség, hogy a Franz-Josefs-Bahnon a menetirány szerinti bal oldalon közlekednek a vonatok.
Következő állomásunk a mára már több faluból egyesített Sankt Andrä-Wördern település. A helyi vasútállomást elég sok úton keresztül lehet elérni, így volt bennem némi előzetes értetlenkedés afelől, hogy a pótlóbuszok mégis merre és miként közelítik meg az objektumot. A térképet alaposan elemezve aztán arra jutottam, hogy a Schloßgasse és a Dr.-Karl-Renner-Alle kereszteződését elvileg érinteniük kellene a járműveknek valamilyen formában.
Vonatpótlás Postbus módra, avagy nincs is jobb mint egy klíma nélküli, kis bukóablakokkal szerelt Irisbus Ares a 35 fokban. A ködlámpáért viszont jár az a bizonyos plusz pont a vezérnek. :)
A vonatpótló indulások nagy részét egyébként nem a Postbus, hanem a nekik alvállalkozó környékbeli maszekok csinálják.
A következő eresztést a kicsivel arrébb lévő Muckendorf an der Donauban vártuk meg. Eddigre elérkezett a délutáni, Bécs felől jövő sűrítő vonatok, jelen esetben vonatpótló buszok ideje, ilyenkor az alapból félórás ütemre néha jut már egy-egy ütemen felüli járat is.
Muckendorfban a falu úthálózata megengedi, hogy a pótlóbuszok betérjenek a vasúti megállóhelyhez legközelebb eső buszmegállóhoz. Ez egyébként közvetlenül a főtér mellett található.
Időközben fordult egyet az Ares is. Ide már teljes díszkivilágítást is kaptunk. :D
A vasúti megállóhelyet alapesetben egyébként csak a 439-es buszvonal érinti, amelyet a Kolda üzemeltet.
Miután elmentek az S-Bahn pótlók, két, egymást mindössze négy perccel követő REX volt várható Bécs felől. Ezeket szerettük volna valahol nyílt vonalon megörökíteni, amiből végül az lett, hogy az egyiket pont sikerült bebukni. A második viszont némi rallyzás után meglett.
Íme a Bécs és Krems an der Donau között közlekedő REX 7122.
Könnyes búcsút intünk a Franz-Josefs-Bahnnak, ezúttal végleg, a nap következő etapját ugyanis már a Große Tulln folyó mentén haladva töltjük. Első megállónk az aprócska, de meglehetősen hangulatos Gollarn falu nyugati vége.
Gollarnba ez a Postbusos Irisbus Crosway LE jutott.
Megyünk tovább a 19-es főúton Neulengbach felé, Asperhofen térségére, két külön helyre, egy-egy újabb járat szerepel az itinerben. Az első, Hütteldorf – Asperhofen járatra találtunk is egy tuti helyet, de hiába vártunk a buszra, az nem jött. Egy darabig azt hittem nekem sikerült benéznem valamit, de nem, mert a menetrend alapján egy minden munkanapon közlekedő járatra vártunk hiába. Hogy hová lett, az igazából már mindegy is. Emiatt egyébként bebuktuk a másik, Habersdorf mellé tervezett járatot is. Neulengbach viszont innen már csak egy köpésnyire volt, ahová két járatot néztem ki. Azt viszont nem tudtam, hogy fel lesz túrva a fél város, ami miatt erről a két járatról is le kellett mondanunk. Más szóval, vitathatatlanul megérkezett a nap szopóága. Gyors bevásárlás a helyi Sparban, és inkább irány az A21-es, Bécset elkerülő autópálya. Elérkeztünk ugyanis a nap utolsó tervezett fotóhelyéhez, amely Alland és Groisbach között található a 11-es számú főút mentén.
Végre ismét ZuklinBus, akik ezúttal egy C2-essel örvendeztettek meg minket a 365-ös, Mödling és Alland között közlekedő vonalról.
A végeredmény nagyjából a nap képe, így már kevésbé bosszantó az elmúlt másfél óra terméketlensége. Allandból aztán hazafelé vettük az irányt. Némi izgalom, illetve csalinkázás ide is jutott, mert az A21-esen haladva Perchtoldsdorf magasságában azt írta a digitális tábla, hogy Magyarország felé Stau van. Egy gyors jobbos a Graz felé vezető autópályára, az első adandó pihenőnél pedig, ami jelen esetben Guntramsdorfnál volt, újratervezés.
A pihenőnél bónusz gyanánt még belebotlottunk eme litván S 517-es Setrába.
Rövid tanakodás során arra az elhatározásra jutottunk, hogy a még több késés elkerülése érdekében nem megyünk Sopron felé, hanem az Ebreichsdorf-Götzendof-Bruck an der Leitha útirányon át közelítjük meg a haza vezető A4-es autópályát, bízva abban, hogy a jelezett dugó a bécsi elkerülőre, és vagy a Schwechat előtti építkezésre vonatkozott. Szerencsére dugó ugyan nem, de sűrű forgalom az volt, tele, a normális közlekedésre teljesen alkalmatlan sofőrökkel, ami miatt a hátralévő ~100 km-en legalább három agyérgörcsöt hordtam ki lábon. De legalább a hegyeshalmi határ után egy hosszabb szakaszon már egész jól lehetett haladni.
Csekket remélem nem kapok! :D
