A tavalyi télhez hasonlóan eddig az idei sem bővelkedik hóban, legalábbis Győrben és környékén. A télnek viszont az én szememben ez elengedhetetlen kelléke, és elhatároztam, hogy az idén én csak azért is fogok havas képeket készíteni. Éppen ezért ha a hó nem képes felénk jönni, akkor én megyek oda, ahol bőven akad belőle. Az elmúlt hetekben ugyanis a Győrtől kb. 160 kilométerre fekvő Puchberg környékén a völgyben esett vagy 30 cm hó, ami már elég indok volt arra, hogy felkeressem a bécsiek egyik kedvenc üdülőhelyét.

Az első általam igénybe vett vonattal Sopronig jutottam, ahol ahogy az lenni szokott a Sommerticketes utakon, most is volt bő fél órám a két vonat között, mely alatt elkészült az első képem közlekedési központok korszakából.

 Nem épp Credóval szerettem volna megkezdeni az ÉNyKK-s korszakot, de ennek az utastájékoztatási störungnak nem tudtam ellenállni.

Sopronból aztán irány tovább Wiener Neustadt felé, egy GySEV-es iker Jenbachher fedélzetén.  A vonat ezúttal pontosan meg is érkezett a város főpályaudvarára, bezzeg amikor négy percem van átszállni a Graz felé közlekedő távolsági vonatra, mindig késünk, és izgulhatok azon, hogy elérem-e a csatlakozást…

 Vasúti szempontból tökéletesen indult az év, hála a Red Bulletin Werbe Railjetnek. A képen az RJ 554-essel húz ki Bécs irányába a szerelvény.

Wiener Neustadtból tovább haladva Puchberg felé aztán egyszer csak egyre fehérebb lett a táj, az úticélhoz közeledve meg aztán már tényleg minden tiszta havas volt. Érkezéskor már bent állt az állomás előtt a kevés kiszemelt helyközi járat egyike, így rohamtempóban megindultam fotóhelyet keresni.

 Teljes reklámos Mercedes Citaro LE a bécsújhelyi Partschtól.

Egy török gyártású Setra S 415 UL Business a Neunkirchen-i Retter Linientől. A busz fényezését a környéken nagy számban megtalálható foltos szalamandra mintázata ihlette.

Menetrend szerinti járat nem várható a következő bő egy órában, így kicsit sétálgattam a havas városkában. A helyiek közben bőszen takarították a házuk előtt a járdát, illetve intézték a különféle ügyes-bajos dolgaikat, közben arra is gondosan ügyelve, hogy mosolyogva előre köszönjenek a fényképezőgépes idegennek.  Az osztrák vidéki települések már csak ilyenek. :)

Idilli környezetben gyorsan elérkezett a következő járat érkezési ideje, amely megörökítéséhez úgy vélem sikerült is megtalálnom a megfelelő helyszínt.

 Közel hat éve jártam először Puchbergben és környékén, ezt a helyszínt így a Schneeberggel a háttérben pedig már akkor kinéztem egy jövendőbeli buszfotóhoz. Nem gondoltam volna, hogy térdig érő hóban fogom azt elkövetni majd valamikor.

A következő fotózni kívánt járatok Wiener Neustadt felől voltak várhatóak, elsőként a vasút háza tájáról. Az állomás előtti nyílt vonal legjobban fotózható szakaszán egy kis ösvényen pont el volt takarítva a hó, így nem kellett térdig érő hóban várni a Desirót.

 Közben a településen belül is bőszen takarították a havat. Az utat már tisztának nyilvánították (erre felé sok helyen nem sóznak), ideje a járdákat is szabaddá tenni. Avagy mire nem jó a John Deere.

Az R6418-as számú személyvonat útban Bécsújhely felé.

A vonat után nem sokkal elindult a Partsch járata is, ez alkalommal egy faceliftes Mercedes Citaro GÜ-vel.

Szépen lassan aztán elérkezettnek láttam az időt a tovább indulásra. Utamat a következő 1720-as jelzésű buszjárattal folytattam Neunkirchen felé, a Retter Linien korábban már bemutatott Setrájának fedélzetén.

Neunkirchenben a Minoritenplatz a helyközi buszok landolási zónája, és sikerült úgy időzítenem a napi programot, hogy pont elcsíptem a délutáni rajzást.

 Egy újabb S 415 UL Business a Rettertől.

A pillanat amikor elátkoztam a VOR-t. Pár éve még ez az Arway is a tarka flottaszínben pompázott, de mára már, gondolom a szövetség új, az elővárosi buszok külső megjelenését meghatározó rendelete alapján, sajnos kifehéredett.

Pedig mennyivel jobban néz ki ez a típus így...

A rajzás után átsétáltam a vasútállomáshoz, és egy emeletes szerelvény fedélzetén begurultam Wiener Neustadtba, kísérteni a sorsot.

 WNSKS és az Admiral egy képen. Ebben a városban ez nem sok jót jelent...

Magyarázat a fenti képhez: 2013 őszén mikor a szomszédos Közlekedési osztály és a Volános oldalak szerkesztőivel tettünk egy látogatást Burgenlandba és Wiener Neustadtba, pont sikerült kifognunk a WNSKS két legidiótább sofőrjét. Az egyikkel még sikerült normális hangon megbeszélni, hogy nem őt fotóztuk, meg nem is látszik a képen, de a kolléganőjével ez már a legkevésbé sem ment. Ahogyan azt a kolléga annak idején találóan megírta, áramlott belőle a gyűlölet. Fenyegetőzött minden félével, meg összehordott egy rakás hülyeséget, mint például azt, hogy nem hogy egy üresen álló buszt, de még egy épületet se lehet lefotózni, ha azon valami cég neve, vagy egy reklám van. Pedig őt nem is fotóztuk. Akkor legalábbis, mert most ő is lencsevégre került.

 Az előbb említett hölgy, egy 2005-ös évjáratú NÜ 313-al.

Egy CNG-s Lion's City az Esperantopark mellett.

A tél legnagyobb átka, hogy korán, és gyorsan sötétedik, főleg borult időben. A Grazer Straße-n azért még megpróbálkoztam némi fotózgatással, több-kevesebb sikerrel.

 Kár, hogy nálunk vidéken nem így néz ki egy átlagos városi busz...

Mint a mellékelt ábra mutatja, a Grazer Straße forgalom szempontjából első osztályú hely. Kár, hogy fény már nem igazán volt...

Rövidesen be is fejeztem erre a napra a fotózást, és elindultam hazafelé.

Ennyi lett volna tehát az év első fotótúrája, remélem, hogy a továbbiak is hasonlóan jól fognak sikerülni, mint ez a spontán osztrák kiruccanás.

Aaroff.