A 2011-es nyarat egy hosszú úttal terveztem lezárni, lehetőleg úgy, hogy útközben olyan helyeket érintsek, ahol előtte még soha nem jártam. Ugyanis az első túrán meglátogatott Kapfenberg és Bruck an der Mur kivételével eddig csak olyan helyeket vettem célba, ahol korábban már jártam. Igaz, akkor általában nem buszokat fotózni voltam sehol se, de akkor se volt már teljesen ismeretlen egyik város sem a számomra. Több tervem is volt, végül úgy döntöttem, hogy Gmunden városát veszem célba, de nem a legrövidebb, és legegyszerűbb útvonalon.
Körülbelül 850 km állt előttem, így illene időben elindulni Győrből. Mivel szombatra volt beütemezve a túra, nem kellett reggel 8-ig várni a Sommerticket érvényességének kezdetéig, így Győrből az 5:48-kor induló bécsi REX-el (Euregio) vágtam neki az útnak. Bécsben aztán felszálltam a Ljubljana-ig közlekedő Emona EC-re, amivel Bruck an der Mur –ig mentem. Itt tartottam az első hosszabb megállót a nap folyamán.
Jól indul a nap, elsőre valami számomra új jött szembe a Bruck-i vasútállomásnál. Mikor már azt hittem mindent láttam az MVG-től, kiderül, hogy nagyon-nagyot tévedtem, ugyanis van legalább egy Volvo 7700A is a cégnél. Fotós szempontból mondjuk nem baj az, ha egy cégnek sokféle járműve van.
A fővonalon a következő Kapfenberg felé közlekedő járatot ez a Lion's City LL csinálta. A követési időközökre szombat délelőtt se lehetett panasz.
Egy másik Lion's City LL a Mürz folyó feletti hídon. Tökélestes napos-ajtós fotóhely, gyönyörű háttérrel, és kevés zavaró gyalogossal.
A hátérre a másik irányban se lehetett panasz, avagy kis busz nagy házzal. Nekem egyébként igencsak bejönnek ezek a Spritner City-k.
Egy Solaris Urbino az 1-es vonalról, az elmaradhatatlan óratoronnyal.
Kb. egy órát töltöttem el a Mura parti városban, mikor elérkezett a továbbindulás ideje. Bruck-ból Leoben felé mentem tovább, egy Talentel kiadott személyvonattal (Regionalzug). A vonatút kb. 20-25 percig tartott. Leoben-re bő egy órám volt, ebből kellett kihozni a lehető legtöbbet.
Egy 12 méteres Lion's City Leoben vasútállomásánál. Miután a városba értem, és rápillantottam a helyi járatos vonalak menetrendjére, először egy kicsit megijedtem, ugyanis első blikkre úgy tűnt, hogy az összes indulás csak telefonon előzetesen bejelentett igény esetén közlekedik és nem volt éppen tele egyik megálló sem várakozókkal. Szerencsére viszont minden járat menetrend szerint leközlekedett.
A nap második meglepetése ez az O 405 N volt. Nem számítottam rá, hogy még szombaton is járatnak ilyen öregecske autókat.
Egy ellenfényes helyi flottaszínű Citaro a D jelű vonalról, csak hogy legyen egy ilyen is.
Egy Setra S315 NF a "PN" jelű vonalról, nem sokkal a végállomása előtt. A háttérre továbbra se tudok panaszkodni :)
Egy Postbusos MAN NL a város fő utcáján.
Egy a rendszám tanúsága szerint bécsi illetőségű turista Setra.
Egy ex. klagenfurti kockalámpás MAN NL 283-as. A kisebb városok cégei között Ausztriában is jellemző, hogy megvásárolják a nagyobb városokban feleslegessé vált idősebb járműveket.
Ahhoz képest, hogy szombat volt, a forgalomra nem lehetett panasz Leoben-ben. Innen egy Graz-ból Németországba induló EC-vel folytattam az utamat, amelyre a szerelvényt a Német Államvasút (DB) adta. Ezzel Stainach-Irdning állomásig mentem, ahol átszálltam az Attnang-Puchheim felé közlekedő City Shuttle kocsikból álló REX-re, amellyel már Gmunden-ig utaztam. Az odavezető út gyönyörű tájakon vezet keresztül, hol hegyek között, hol tavak vagy folyók mellett kanyarog a vasút. Egy élmény volt, és a City Shuttle kocsikból még fotózni is jól lehet. Íme néhány kép az útról:
Stainach-Irdning után rögtön ez a kép tárul az utazó szeme elé.
Keresztre várva.
A Traunsee, nem sokkal Gmunden előtt.
Gmunden egy kb. 13000 lakosú kisváros a Traunsee partján, ahová a vonatom végül 5 perc késéssel érkezett meg. A vasútállomásom kiérve rögtön meg is találtam a helyi villamos vonal végállomását. Tudniillik Gmundenben található Ausztria legkisebb és legrégebbi villamos üzeme. Egyetlen, 2.3 km hosszú vonal van, amelyet 1894-ben adtak át, és a vasútállomást köti össze a belvárosban található Franz-Josef-Platz –al, útközben elég komoly szintkülönbséget is leküzdve. A vonalon általában egy kocsi ingázik, a követési idő fél óra.
A gmundeni villamos 4-tengelyes Düwag-ja, a vasútállomástól nem messze. Ottjártamkor a 8-as pályaszámú kocsi volt kiadva a forgalomba.
A város kicsiny villamos üzemének kicsiny remíze.
A 8-as kocsi kapaszkodik az Alois-Kaltenbrunner-Straße -n. A gmundeni villamoskocsik mind kétirányúak, de ajtó csak az egyik oldalukon van.
A vasútállomáshoz csak minden második járat megy fel, a többi a néhány megállóval korábban található Keramik megállónál fordul. Ezeken a járatokon nem is nagyon volt utas, de még mindig jobb, mintha csak egy helyben állna a jármű.
A Stern Reisen egyik Setra S415 UL-GT -je a belvárosban.
Egy Solaris Alpino a Rathausplatz-nál. A villamos vonal mellett 5 helyi buszjárat is van a városban, szombat délután viszont már csak az egyik közlekedett ezek közül.
2 órám volt Gmunden-re, ez az idő elég hamar el is szállt. Viszonylag korán el kellett indulni hazafelé, hosszú az út ugyanis Győrig. Gmundenből Bécsig nem kellett átszállnom, mivel az aktuális REX-et EC kocsikkal adták ki, amelyet Attnang-Puchheim-ben hozzácsatoltak egy Landeck-Zams felől érkező ÖIC-hez. Ezt a mutatványt egyébként az osztrákok kb. fele annyi idő alatt megoldják, mint itthon szokás. Az ÖIC-ről Hütteldorfban szálltam le, innen indult Florisdorf felé a következő vonatom, amellyel a Südbahnhof maradékáig utaztam. Itt aztán még volt majdnem egy órám a pozsonyi REX-ig, amellyel Bruck an der Leitha-ig utaztam, majd a 22:07-kor induló győri REX-el értem végül haza.
Összegezve jó lezárása volt a 2011-es nyárnak, és az első Sommerticket-es évnek ez a túra. Összesen 9 alkalommal voltam kint, több várost is sikerült alaposan feltérképeznem, és már ekkor vártam a következő évi nyarat, hogy újra fejest ugorhassak Ausztriába.
Hamarosan tehát jön a Sommerticketezés következő évada. :)
