Először is BÚÉK! Tavaly nem vittem túlzásba a blog írást, olyannyira, hogy ezen sorok megjelenésekor már pontosan eggyel több bejegyzés került ki ebben az évben, mint 2018-ban összesen. Ennek okai a szokásosak: alig fotóztam valamit, nem volt rá időm, lustaság. Új év, új én, tartja az a bizonyos totálisan elcsépelt mondás. Szilveszter éjjelén Veszprémben pedig valami új vette kezdetét.
Arról, hogy hogyan jutott el Veszprém városa a helyi járat saját kezébe való vételére, a BusWorld blogos druszám írt egy jó kis összefoglalót, benne az első nap tapasztalataival is. Én az év első tanítási napján látogattam el a királynék városába, fotózási, utazgatási szándékkal, az alábbi képriport is az ekkor látottakról, tapasztaltakról fog szólni.
Az érkezést a reggeli csúcs utánra időzítettem, a napot az autó letámasztása után az Aradi vértanúk utca és az Aulich Lajos utca környékén kezdtem.
REM-849 az Aulich Lajos utcában.
Egy a 8-ason begördülő Van Hool-al átmentem a Cholnoky fordulóhoz, ahol szomorúan konstatáltam, hogy ugyan a szög még bőven jó lenne a fotózáshoz, de a téli lapos nap okozta hosszú árnyékok miatt már bukó a bejáratott fotóhelyem. Gond egy szál se, megyünk tovább.
REM-805, a számos ex. Frankfurt-i Solaris Urbino 12-es egyike a Füredi, Stadion és Cserepes utcák kereszteződésében. A kocsi hiába koszos már egy kicsit, a leglényegesebb része, a V-Busz felirat szépen tisztára van törölve.
Kis ugrás, és máris a Megyeház térnél járunk. A képen a REM-854.
Mivel nem ért időben Veszprémbe az összes leendő V-Buszos kocsi, előreláthatólag 2-3 hétig még néhány ÉNYKK-s kocsi is besegít.
A már sokat látott, és erősen koros Neoplanok kaptak még néhány hét haladékot.
A következőkben a Pápai úton töltöttem el viszonylag sok időt.
Az ex. svájci PostAuto-s REM-855 egyelőre E-rendszámmal közlekedik.
Két helyis kocsi között az ÉNYKK telepről kiálló kocsijai nyújtottak fotótémát. Bármennyire is nem szeretem a kedrókat, az ÉNYKK-s Econelleket szívesen fotózom.
REM-846, az egyetlen V-buszos Scania Omnicity. A hat darab, korábban a városban közlekedő ÉNYKK-s példány áthelyezésre kerül(t) más városokba.
A délutánt többnyire a Jutasi úton terveztem eltölteni, a fotóhely „elkészülte” előtt azonban még kinéztem Haszkovóra is.
A fordulóban nem éppen ehhez a látványhoz vagyunk hozzászokva.
Az ex. Roseinheim-i REM-852 érkezik rezsiben, de 22-esre táblázva Haszkovóra.
REM-822, a kevés csuklós egyike a 7-es vonalról. Mindeközben a jóval frekventáltabb 3-as, 4/4A és 6-os vonalakon meg szóló kocsik dolgoztak.
REM-841, a Volvo 7700-as flotta fele.
Időközben befelhősödött az ég, épp ezért gondoltam lenézek a vasúthoz is.
Látkép a vasútállomásról. Egy Ikarus 280-as is dolgozott az itteni vonalakon.
A REM-847 egy újabb ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire változtos az új járműpark.
Miközben a vasúttól elindultam vissza a város felé, több, korábban forgalomban még nem látott busz is érkezett a telephely felől. Az utazástervező alapján egy fél órás intervallumon belül mindegyik várható volt a Haszkovó utcai forduló, és a laktanya környékén, így egy kis időre újra letáboroztam a környéken.
Elsőként érkezik az ex. Innsbruck-i REM-823.
REM-804 a 4-es vonalról. Szokni kell még, hogy a 4-es jár ki Jutaspusztára. Mondjuk a kép készültekor épp onnan jött a Solaris...
A táblás HHF-247-nek így ebben a formában nagyon balkáni beütése van.
A délutáni csúcs kezdetére az egyik Hess midi, nevesül a REM-844 is kidugta az orrát. Mondjuk a 3-as helyett valami kevésbé forgalmas vonalat is találhattak volna neki.
Vigyázó szemeimet az utazás tervezőben a csuklós Hess-re vetettem, arról ugyanis mindenképpen szerettem volna elkövetni valami pixelhalmazt. A következő indulása a 6-os vonalra volt esedékes, ami viszont a Jutasi útra tervezett fotóhelyet nem érinti. A borult időjárásnak köszönhetően ez nem okozott nagy gondot, mert egy gyors újratervezést követően máris a Brusznyai Árpád úton találtam magamat.
REM-821-et egész nap a 4/4A és 6-os vonalakon láttam mozogni. Csúcsidőben, mint az valamennyire a képen is látszik, még ez is rendesen ki volt tömve, így el lehet képzelni, hogy mi volt a vonalakon dolgozó szóló kocsik fedélzetén.
A délutáni csúcs idejére a CKE-343 is előmerészkedett, hogy besegítsen a 23-ason. Itt még éppen útban a buszállomás felé látható.
Kis idő múltán megérkezett a REM-842 is. Délutánra a kettes ajtó már fel is mondta benne a szolgálatot.
REM-848 Zürichből érkezett Veszprémbe, mellesleg az egyetlen Neoplan N4516 Centroliner a városban.
A közelgő hófelhők, és a sötétedés szempontjából az idő minden eltelt perccel ellenem volt, de azért még kinéztem a Jutasi útra is.
Viszonylag sok autóbusz járt sötét kijelzőkkel. Ettől függetlenül viszont ezek is valós időben látszódtak az alkalmazásban.
KCH-163 egyelőre maradt Veszprémben, szerződéses járatokat végezni.
Itt nagyjából el is fogyott a még használható mennyiségű fény, így a fotózást be is rekesztettem a nap hátralévő részére.
Szilveszter éjjel és január 1.-e még rendben lement, a következő két munkanap viszont nem zajlott éppen zökkenőmentesen a V-Busz és az utasok számára. Ennek ellenére én optimista vagyok a jövővel kapcsolatban, szerintem bele fognak rázódni a dolgokba. A cég kommunikációján látszik a pozitív hozzáállás, a tenni akarás, ami remélhetőleg továbbra is megmarad. Jelenleg egyetlen kritikaként én csak a csuklósok, szerintem alacsony darabszámát tudnám felhozni, remélem a jövőben szereznek még be néhány darabot belőlük. Ha már máskor nem, legalább az őszre ígért új buszok beszerzésekor.