Ahhoz képest, hogy Pozsony gyakorlatilag itt van szomszédban, és viszonylag olcsón megjárható Győrből, több mint két éve nem jártam már az egykori magyar koronázó városban. Általában március 15.-e körül szoktunk kimenni Rodriguez kollégával, de az tavaly az időjárás, idén pedig az ünnep hétvégi napra való esése miatt elmaradt. A Közlekedési osztály és a Volános oldalak szerkesztőivel viszont már a csallóközi utak során is beszéltük, hogy valamikor a tavasszal mindenképpen ki kellene menni, amíg a SOR-okon kívül van még mit lőni.
Reggel nagyjából fél 6-kor startoltunk Bácsáról, tejködben. A határt, ahogy ez az év elején megtartott fotótúrák esetében is történt, Vámosszabadinál léptük át, innen pedig Bősön keresztül, valamint a vízi erőmű által felduzzasztott Új-Duna melletti úton haladva szinte pillanatokon belül elértük Dunacsúnyt, illetve Pozsonyt. Elsőként a Ligetfalvai vasútállomást céloztuk be, annak reményében hogy ott nem csak automatából lehet napijegyet vételezni. Nos, tévedtünk, és miután nagy nehezen sikerült elegendő érmét szerezni a négy napijegyhez, átaraszoltunk az Auparknál lévő parkolóba, és nyakunkba vettük a várost. Az első fotóhelyünk a Hodzovo námestie volt.
4876-os házi számú Ikarus 435-ös a 93-as vonalról.
Járműhiány miatt viszonylag sok kölcsönjármű is található a városban. A nap első ilyen találata ez a Plzenből kölcsönkapott 15Tr.
Egy Cápa a 83-asról. A vonalon csak ezzel a típussal találkoztunk.
Miután az elnöki palotánál elegendőnek tartottuk az elkészült képek mennyiségét, úgy döntöttünk ideje lenne tovább állni. Az új Szlovák Nemzeti Színház (Nové SND) környékét néztük ki a következő meglátogatandó helyszínnnek, amelyet az X13-as villamospótlóval készültünk megközelíteni. A vilipótlóról azonban az első megállónál leszálltunk, és visszasétáltunk majdnem ugyanaddig a megállóig, ahonnan indultunk. Mindezt egy szutyok kis városnéző dottó szerűségért, ami második ránézésre már nem is tűnt olyan öreg darabnak, mint gondoltuk. De ha már egyszer itt voltunk, újra, akkor dokumentálási célból vártunk még egy X13-ast, meg pár villamost.
Miután meguntuk a villamosokra való várakozást, úgy döntöttünk ideje lenne tovább menni a következő kinézett fotóhelyhez. Buszozás helyett most inkább tartottunk egy rögtönzött történelemórát, miközben a belvároson át lesétáltunk a Duna partra.
Egy lévai illetőségű S415 GT-HD a Duna parti úton.
Az, hogy leértünk a Duna parti útra, egy dolog, viszont még mindig nem értük el a következő kinézett fotóhelyet, ami a Safárikovo námestie volt. A terv szerint itt az áthaladó 28-as, 50-es és 70-es, valamint a végállomásról kikanyarodó 95-ös vonalakon pörgő kocsikat örökítettük volna meg, de a téren zajló építkezések miatt az utóbbi vonalról most le kellett mondanunk. Sebaj, majd délután az Auparknál…
Ez a SOR BN 10,5 annyira undorítóan néz ki, hogy az már tetszik. Az viszont nem baj, hogy Kravtexiában nem erőltették ezt a tetőkialakítást.
A Safárikovo námestiere elég hamar ráuntunk, ezért rövidesen megindultunk a következő előzetesen felírt helyszín, Hrobonova felé. Ennek a megközelítéséhez először a 95-ös vonalat vettük igénybe, amivel egy SOR NB fedélzetén átgurultunk az Auparkhoz. Onnan már választási lehetőségünk is adódott, a 84-es vonal, és az azon közlekedő SOR NB-k, valamint a 83-as, és az ott közlekedő Capacity-k közül. Utóbbira szavaztunk.
Húsz méternyi tekintély a 83-asról.
Hrobonova is letudva, úgyhogy lassan irány a Duna ligetfalvai oldala. A lakótelepen először az Ovsiste végállomáshoz vezető Mamateyova utat vettük célba.
Jellemző típus a 84-esről. Nem is olyan régen még 435-ösökkel volt tele a vonal, csúcson kívül is.
Arányaiban talán a 99-esen volt még a legtöbb Ikarus. Csuklósból mondjuk csak ezt az egyet láttuk.
Szépen lassan elérkezett a délután azon időszaka, amikorra jók lettek a fények Pozsony legnagyobb divatfotóhelyén, az Aupark mellett. Békeidőben is rengeteg buszjárat jár erre, de most a 95-ös terelése miatt csúcsidőben szinte nincs is buszmentes időszak.
Következzen a 84-es, ráadásul új festésű Karosával. A volt csehszlovák gyáróriás eme remekművei közül ez az egy pörgött aznap a vonalon.
Érkezik a bónusz viszonylat, a 4831-es számú Ikarus 435-össel. Csúcson kívül ezen is csak SOR-ok rohangálnak. Két éve meg még egy az egyben Capacityvel adták ki a vonalat.
Időközben megérkezett a Westbus és a Blaguss Slovakia által közösen üzemeltetett Bécs-Pozsony járat is.
Kocsi hiány miatt egyébként több kölcsön busz, illetve troli is koptatja a város útjait. Trolira a poszt elején már volt példa, most pedig két kölcsönbusz következzen:
A SOR-tól pedig ez a hófehér NB 18-as érkezett, kompenzálandó a műszaki hibák miatt kiesett járműveket. Egyébként ha minden igaz, ez a kocsi volt néhány éve a BKV-nál is teszten.
Ez az O 405 GN már a DPB saját járműve. Összesen négy ilyen kocsi rója a pozsonyi utakat.
Egy óra alatt sok minden történhet, mi például nagyjából ennyi idő alatt untunk rá a Pannon sugárúton közlekedő vonalakra. Na meg ennyi idő alatt már egyes vonalakon körbe is értek a kocsik, így újabb fotóhely felé vettük az irányt. A megállóban egy véletlenszerűen kiválasztott 435-ösre szálltunk fel, ami végül jó döntésnek bizonyult, mert a végállomástól nem messze találtunk egy újabb tökéletes fotóhelyet.
Egy teljes reklámos Capacity a 68-as vonalról. Ezen a vonalon is csak a Mercedes hosszított csuklósaival találkoztunk egész nap.
A 68-ason jár az egyik proto Capacity is. Ez még gyári színben tündököl.
Miközben a Sintavská és Smolenická utak kereszteződésében alkottunk, feltűnt, hogy az 59-esen az O 405 GN-en kívül csak Karosák járnak. Márpedig anélkül nem megyünk haza, hogy ne utaznánk eggyel sem, így a következő kocsival úgy döntöttünk, megyünk pár megállónyit. Ebből aztán az lett, hogy fogalmunk nem volt róla merre megyünk, és hol tudunk leszállni a buszról. Végül a Racianske myto elnevezésű megállónál kötöttünk ki.
Kis villamos vadászat után már mentünk is tovább, a következő célunk a Főpályaudvar volt.
Egy CNG-s Solaris Urbino 15-ös a 32-es vonalról. A nap folyamán többször is kerülgettük őket, a pályaudvarnál viszont végre sikerül is elkapni egyet.
Miután meguntuk a Liszt Ferenc téren forgolódó járművek fotózását, úgy döntöttünk ideje lenne továbbállni. A választásunk ezúttal a 32-es vonalra esett, azzal indultunk meg egy Tedom fedélzetén Molecova felé, abban a reményben, hogy találunk valami jó helyet a 33-as troli fotózásához.
...és egy Citelis kasztnis Skoda 25Tr a 33-asról.
Kis idő múltán arra a következtetésre jutottunk, hogy mára ennyi elég lesz, úgyhogy legurultunk a villamosmegállóba, és az első villamossal bementünk a belvárosba, majd átbuszoztunk az Auparkhoz. Innen aztán már hazafelé vettük az irányt, ezúttal Rajka, és Mosonmagyaróvár érintésével.
Aaroff.