Néhány éve kacérkodtam már a gondolattal, hogy egyszer télen jó lenne elmenni valamerre síbuszokat fotózni, illetve kicsit körbenézni, hogyan is néz ki a magas, több ezres hegyek környéke ebben az időszakban. Az ötletből több évnyi halogatást követően aztán tavaly januárra lett végül elhatározás, amikor is a Közlekedési osztály egyik felével bepattantunk az autóba, és nagy erőkkel megindultunk Ausztria Salzburg tartománya felé, egy négy napos túrára.
Talán az magától értetődő, hogy a téli időszakban rengeteg sportolni vágyó turista keresi fel többek között Ausztria síparadicsomait is. Ez az embertömeg ha szinte kizárólag a saját gépjárműveivel szabadulna rá a települések sokszor szűk úthálózatára, akkor ezek gyakorlatilag hónapokig élhetetlenné válnának. Részben azért, hogy ez ne történjen meg, szinte minden nagyobb síközpont üzemeltett több-kevesebb saját síbusz viszonylatot. A kisebb helyeken ez sokszor csak az alapból arra járó normál helyközi viszonylat napi néhány alkalommal történő sűrítését jelenti, a nagyobb sí komplexumok környékén viszont a téli hónapokban olykor a nagyobb városokat is megszégyenítő hálózat, és ehhez kapcsolódó sűrű követés is előfordul. Hangsúlyozom, hogy mindez továbbra is kis hegyi falvak sokszor valószerűtlenül szűk utcáiban történik. Mivel a többlet járművekre csak az év egy kis részében van szükség, általában mindenféle, innen-onnan összevásárolt, odaát már erősen korosnak mondható buszokkal szolgáltatnak. Vagy legalábbis mi ezt hittük, és már jó előre minden sarokra kocka MAN és Mercedes hegyeket vizionáltunk, de mint ahogy ez majd az irományokból is ki fog derülni, elég nagyot tévedtünk.
A hosszúra nyúlt bevezető után kezdjünk is neki. Az Univerzum közepének is nevezett Bácsáról, aminek Győr is csupán az elővárosa, még éppen emészthető időben indultunk valamikor hajnalok hajnalán, hogy az odaúton még nem kimondottan érdekes autópályázás minél kevesebbet vegyen el a télen amúgy is erősen korlátozott világos órák számából. Az első fotózással töltött megállásunk már bőven Ausztria belsejében, a Stájerországban található Liezen-ben volt.
Egy gyors körberohanást megért a helyi buszállomás.
Következő úticélunk a télen-nyáron, bár főképp előbbi időszakban kedvelt Schladming. A 2013-as sí világbajnokság helyszínét inkább a vissza úton terveztük feltérképezni, de mivel az itinerben írottakhoz képest korábban voltunk, szántunk időt egy kis előzetes terepfelmérésre.
Kiálló midi Lion's City a Planai-tól. A cég egyébként kb. mindennel is foglalkozik, többek között a Schladming környéki sípályákat is ők üzemeltetik.
A Postbus is jelen van Schladming környékén. Itt már csak kizárólag Iveco Crossway LE-kel dolgoznak.
Az első tervezett helyszín eléréséhez visszafelé kellett induljunk a városból, a Schladming és Haus között kb. fél úton lévő Lehen községig.
Az első lencsevégre kerülő síbusz az alábbi zsír új MAN Lion's City volt, ami a Schladming-ot a Haus-i Hauser Kaibling nevezetű pálya együttessel összekötő vonalon dolgozott. Egy szezonnal korábban még egy özönvíz előtti Neoplan járt itt.
Mindeközben a pár száz méterre lévő vasútvonalon befutott a Graz-Zürich viszonylatú Transalpin EC is.
A következő program a Schladming-i helyi járat A jelű vonalán közlekedő autóbusz megörökítése volt. A helyszín kellően hangulatos, és elhagyatott volt ahhoz, hogy minden adott legyen egy szép fotóhoz, de természetesen a busszal egy időben kellett egy helyi idősebb hölgynek végig botorkálnia az út szélén a semmi közepe felé, így meghiúsítva tervünket. Hiába, a gyalogosok nem csak egy forgalmas belvárosban okoznak problémákat. :D
Hosszú még a nap, mérgelődés helyett pedig inkább haladjunk tovább, már csak azért is, mert szorít az idő. Olyannyira, hogy Gleiming-nél kb egy perc híján ugyan, de pont sikerült is lecsúsznunk az érkező, majd egyből üresen visszainduló síbuszról, ami egyébként egy ex. Postbusos Setra S 315 NF volt. Egy két itt parkoló gépezet viszont megmentette a hely becsületét.
Az RVB - Ramsauer Verkehsbetriebe buszai elsősorban a Schladming - Ramsau - Dachstein vonalon járkálnak, de a téli síszezonban Gleiming-be, a Reiteralm-hoz is van néhány járatuk.
Radstadt következik, vagyis végre belépünk a címet adó Salzburg tartományba. Az Enns folyó melletti városban is közlekedik egy síbusz viszonylat, amin egy helyi vállalkozó, a Haberstatter Reisen kocsija szokott körözni. Továbbá vártunk néhány helyközi járatot is a városban.
Elsőként következzék a helyi, nagyjából óránként közlekedő síbusz Königslehen-ből, a Haberstatter Reisen gondozásából. Néhány héttel az út előtt még egy Renault Agora körözött itt, nekünk viszont már ezzel az ex. Postbus-os Mercedes Citaro-val kellett beérnünk.
Radstadt vasútállomását hagyja el éppen ez a Solaris Urbino 15, amelynek a képen is látható, végig alacsonypadlós változatából mindösze két darab található a Postbus állományában. A kocsi ekkor az 522-es számú, Radstadt - Altenmarkt - Flachau - Flachauwinkl vonalon dolgozott, melynek bizonyos indulásai ingyenesen használhatóak a síelők számára. Vagyis egy példa a bejegyzés elején említett esetre, amikor a normál menetrendszerinti járat egyben síbuszként is funkcionál.
Radstadt után már egy komolyabb forgalmú helyszín következett, a Reitdorf és Flachau között található Space Jet elnevezésű felvonó környéke. A Snow Space/Ski Amadé páros itt elég komoly síbusz hálózatot üzemeltet, összesen kb. 10 viszonylattal. Ezek között van, ami csak napi néhány alkalommal, reggel/délelőtt jellemzően a felvonók, délután pedig a falvak felé közlekedik. Van viszont néhány olyan viszonylat is, jellemzően azok, amik a különböző pályákat és felvonókat kötik össze egymással, amik egész nap fél óránként, vagy a „Flachau Citybus” esetén akár 10-15 percenként közlekednek.
Albus-os MAN Lion's City a félóránként közlekedő, Flachau, Reitdorf és Wagrain egy-egy sípályáját összekötő SFW1 vonalról. A kocsi egyébként eredetileg Bécsben, a Dr. Richard kötelékében dolgozott, majd miután ott feleslegessé vállt, cégen belül az Albus-nál kötött ki.
Az 522-es következő indulását a másik Solaris Urbino 15 vitte. Hogy egy kicsit statisztikázzunk: így kell másfél óra alatt 100%-ra kilőni egy komplett járműtípust!
Végre egy régiségnek mondható kocsi, eme magasított Neoplan N4007 személyében, a Space Jet parkolójába vezető útról. Eredetileg a Vorarlberg-ben található Lech településen helyi járatozott.
Svájci eredetű Mercedes Citaro az egyik csupán napi néhányszor induló vonalról.
Egy kis travel, avagy itt a Space Jetnél találkoztam először új Neoplan Skyliner-rel.
A Space Jet után tovább indultunk a közeli Wagrain felé, bízva abban, hogy még talán belefér a napba. Itt a Grafenbergbahn felvonó völgyben fekvő állomásánál tevékenykedtünk. Mivel ez egy szűk patakvölgyben fekszik, ide a nap sugarai ekkorra sajnos már nem jutottak be.
Kezdésnek a St. Johann im Pongau-i Neu Touristik üzemeltette 530-as vonalon dolgozó kocsi érkezik. Nem sok Volvo 7700-as szaladgál az osztrák utakon.
Ha valaki azt mondja síbusz, akkor nem éppen egy Euro 6-os C2-es ugrik be elősször. Wagrain-ban pedig az is van egy, ráadásul nem is a tavalyi volt itt az első szezonja. A busz egyébként azé a cégé, amely a település felvonóit is üzemelteti.
Wagrain-ban egyébként többnyire a képen láthatóhoz hasonló faceliftes Mercedes Citaro-k közlekednek. A követésre egyébként itt sem lehet panasz, a településen belüli helyi járatok elő- és utószezonban egész nap 15, főszezonban 10 percenként közlekednek. Igény esetén pedig még sűrűbben.
Az első napra a fotózást itt be is rekesztettük. Már csak a szállás elfoglalása maradt hátra, amely a St. Johann im Pongau-hoz tartozó Alpendorf-ban volt. A következő részben onnan folytatjuk, és többek között Kaprunba látogatunk el. Folytatás tehát hamarosan!
