Úgy tűnik sikerül véghezvinni azon tervemet, miszerint még az idei évad megkezdése előtt sikerül megírni az utolsó tavalyi Somemrticketes utat. :)
Szóval, elérkezett a Sommerticket utolsó érvényességi hete, és 2013-hoz hasonlóan tavaly is úgy terveztem, hogy eme időszakra már csak Alsó-Ausztriába, Bécsbe és Burgenlandba látogatok el. Eredetileg három utat terveztem ekkorra, de valami nyavalya miatt pár napig a dögsorra kerültem, így végül csak egy laza Bécsi kiruccanásra futotta. Ez következik most.
A kijutás a Sommerticketes időszakra jellemző módon ment, vagyis ismételten a zürichi Railjetet vettem igénybe. A nap első állomása Meidling volt, ahol a Wiener Linien C2-esei mellett a Közlekedési osztályos Soondee is várt már rám.
Meidling lassan már színtiszta Citaro paradicsom.
Két dolgot terveztünk a kollégával eme túrára, melyek közül az első néhány Wiener Linien-es szóló Citaro megörökítése volt. Ehhez kapóra jött a helyből induló 8A, melyen előzetesen igyekeztem olyan helyet keresni, ahol van bónusz viszonylat.
Kezdjük a bónusz viszonylattal, vagyis a 63A-val. Tavaly szeptemberben még az éppen aktuális selejtsor járt a vonalon, most viszont már itt is C2-esek közlekednek.
A 8A-n viszont már ekkor is C2-esek rohangáltak, összesen négy darab.
Felhős idő előnye: mindkét irány tökéletesen lőhető.
A 8A-t sikerült is végigvárni, bár azért valljuk be, ez nem igényel ennél a vonalnál túl sok időt, abban az esetben meg pláne, ha mindkét irány fotózható. A következő célállomás a Schönbrunni kastély környéke, nézzük akad-e valami érdekes travel.
Íme a SAD DS egyik legújabb üdvőskéje, egy Iveco Magelys. Nem éppen szépségdíjas alkotás...
Városnézés Dr. Richard módra, egy Setra S 415 GT-HD-vel.
Kezdjük meg az előzetes tervek második fázisának a teljesítését, vagyis irány a város déli része. Az köztudott, hogy Bécsbe mostanában hatalmas mennyiségben érkeznek az új buszok gyakorlatilag mindegyik szolgáltató számára, a favoritnak számító típus a Mercedes Citaro C2-es. Az új beszerzések Bécs déli részét sem kerülik el, ami elég indokot adott ahhoz, hogy felkeressük az U6-os vonal Meidlingtől kifelé tartó szakaszát. Első megállónk a környéken Alterlaa.
Alterlaa metrómegálló, és egy selejt érett Blagussos Citaro. Az innen idnuló 60A jelzésű vonalon ekkor még a Blaguss szolgáltatott, de néhány héttel eme kiruccanásunk után ide is megérkezett a Gschwindl, zsír új, Euro 6-os C2-esekkel.
A 64A is tiszteletét tette, meglepő módon már itt is C2-esek közlekednek. Alakul a flotta :)
Alterlaa után irány az U6-os déli vége, azaz a híres-hírhedt Siebenhirten. A környék Bécs egyik, ha nem a leglepukkantabb része, igaz, még így is jóval rendezettebb, mint a legtöbb hazai lakótelep. Lakói többnyire különböző nemzetiségű bevándorlók, akik közül többen is a helyi buszok sofőrjei. Ez azért fontos, mert ha valaki erre téved fotózni, az nem árt ha felkészül egy esetleges vitára velük.
Ha jól emlékszem 2012-ben vette a Zuklin Bus 14 darab Volvo 7700-asát Franknfurtból, az Autobus Sippel GmbH-tól. A képen az egykori 223-as háziszámú kocsi látható.
Csak hogy legyen egy C2 is a Zuklintól.
Két idegesen hadonászó vezérrel megúsztuk, irány tovább. Következő állomásunk a nem messze található Liesing vasútállomás melletti buszpályaudvar, amelyet innen a 266-os elővárosi vonallal közelítettünk meg, egy Dr. Richardos Lion’s City fedélzetén.
Hófehér, vagyis a VOR új flottaszínében tündöklő Postbusos Citarók. A szín még hagyján, de hogy vajon a cég nevének feltüntetését miért nem engedélyezik a kocsikon...
A Zuklint mondjuk nem igazán hatja meg a VOR előírása, szerintük a krém fehér is teljesen megfelelő. Már ha kilátszik egyáltalán a szín a kosz alól...
A Zuklinos Citaro mellett álljunk még meg egy szóra. Miután megörökítésre került a mögötte álló Postbusos példánnyal egyetemben, odajött hozzánk a sofőrje, egy ránézésre török csávó, hogy hát mégis mit képzelünk magunkról, és engedély meg személyi igazolvány meg születési anyakönyvi kivonat meg a jövő heti lottószámok hiányában ő akkor rendőrt hív. Azért, mert lefotóztunk egy közterületen álló üres buszt. Megszoktuk az időnként előkerülő tapló vezéreket, nem is nagyon foglalkoztunk vele, inkább ott hagytuk, had főjön a levében. Elfele menet azért egy honfitársunk még odabökte nekünk, hogy ez hülyeségeket beszél…
Liesing után elérkezettnek láttuk az időt a déli térség felfedező útjának záróakkordjához, ami a közeli Perchtoldsdorf meglátogatása volt. Ez már kívül esik a bécsi 100-as zónán, így a település vasúti megállóját gyalog közelítettük meg.
Séta közben elénk került még egy Zuklinos C2-es a Manngassen, a Wiener Linien alá tartozó 61A jelű vonalról.
Útközben már Perchtoldsdorfban belebotlottunk egy kis szűk utcában egy buszmegálló párra is, ami a 3-as helyi járat egyik megállója volt. A menetrend tájékoztatása szerint rövidesen érkezik is, úgyhogy elindultunk helyet keresni egy szélesebb úton, közben azt találgatva, vajon mi érkezik majd. Az első utca alapján egy kisteherautó alapra épített valamit vizionáltunk, de végül nem jött be a számításunk. Nagyon nem.
Perchtoldsdorf helyi járat, egy Postbusos C2K-val. Az előzőleg látott kis utca alapján nem éppen egy normál méretű buszra számítottunk. Jó, ez csak 10.5 méter, de akkor is...
A helyi járat megörökítése után alkottunk még egy keveset a helyi vasúti megállóhely mellett is.
Hamisítatlan kertvárosi hangulat.
S-Bahn érkezik Bécs felől Perchtoldsdorf megállóhelyre, egy csatolt 4020-as szerelvény képében.
Hamarosan elérkezett az ebédszünet ideje, így egy S-Bahn, illetve az U6 és az U3 segítségével becéloztuk a Ringet. A pizza szokás szerint jó volt, a környék travel felhozatala viszont már nem igazán, így inkább lőttünk egy kis 13A-t.
Abból a szempontból már történelmi jelentőségű ez a kép is, hogy idén április óta csuklós Citarók járnak a vonalon.
Mivel eddigre már elfogytak az aznapra betervezett helyek, elkezdtünk ötletelni, merre legyen tovább. Valami pillanatnyi elmezavar okán Simmering lett a nyerő, így visszagurultunk a Ringre, hogy onnan az U3-assal ki jussunk oda.
A Simmeringet érintő 73A vonalon a Dr. Richard szolgáltat, háromajtós faceliftes Citaro G-kel. Van egyébként néhány négyajtós gépezete is a cégnek, azokkal a Florisdorfból induló 33B jelű vonalon lehet találkozni.
Villamos még nem volt, szóval íme egy E2-es a 71-es vonalról.
A Postbus is szolgált némi érdekességgel, eme Setra S 317 GT-HD személyében.
Egyszer régen olvastam valahol egy öregecske Steyr-ről, ami nem messze a Simmering-i végállomástól telephelyezik. Próbát megér alapon elindultunk megkeresni, de természetesen nem jártunk sikerrel. A 69A-ra viszont találtunk egy jó kis fotóhelyet.
A 69A még most is az egyik biztos lelőhelye a Wiener Linien NL 243-asainak. A típus egyébként jelenleg úgy néz ki, hogy valamikor az év végén búcsúzik a bécsi utaktól.
Postbusos Mercedes Integro útban Neusiedl felé az 572-es vonalról.
Rövidesen sikeresen ráuntunk a Weißenböckstreße-ra, így elindultunk keresni egy olyan helyet, ahol a 72A-t is lehet fotózni. Ez a hely végül az Unter der Kirche lett.
Crossway LE a Blagusstól. 2010 óta közlekedik néhány ilyen kocsi a Blagussnál, főként a 7B és 72A vonalakon.
A 8501-es számú, vagyis az első NL 243-as is tiszteletét tette az objektíveink előtt.
Mivel eddigre már tényleg csak össze-vissza járkáltunk, jobb híján felszálltunk egy érkező Crossway-re, hogy elmenjünk vele a Gasometerhez. Két megálló után viszont fotótéma akadt.
Egy Blagussos 500-as Setra mindig jó fotóalany.
A Gasometer meglátogatásától nem tudott minket teljesen eltántorítani az 500-as, a következő 72A-val már mentünk is tovább. A nem sokkal feljebb már szerepelt Crossway LE gördült be a megállóba, aminek a sofőrje felszállás közben egyből leszólított minket a „buspaparazzi” felkiáltásával, a végállomásig hátralévő úton pedig végig érdeklődött a hobbink felől. Mivel volt kiállása, a Gasonál alaposan körbemutogatta a buszát, végül pedig úgy váltunk el, mintha már évek óta ismernénk egymást. Érdekes kontraszt volt, a néhány órával korábbi Zuklinos tahó után.
Kicsit kutyagoltunk még a környéken, így futottunk bele ebbe a kocsiba a Guglgassen.
A nap zárásaként még körülnéztünk a belváros szélén lévő Schwedenplatzon, majd a tevékenység befejezése után el is indultunk hazafelé.
"Nincs külföldi túra, magyar rendszám nélkül." Állítólag örök igazság, de erre én már elég sokszor rácáfoltam.
A Schwedenplatzon egyébként Rampinivel is lehet találkozni, hála a belvárosban kanyargó 2A vonalnak.
Még egy villamos a végére, ezúttal a 708-as ULF személyében.
Akit érdekel, annak jelzem, hogy természetesen idén is lesz Sommerticket, ezúttal július 6 és szeptember 13 közötti érvényességgel. Az árak az elmúlt évekhez hasonlóan idén sem változnak, vagyis a 20 éven aluliaknak 39 EUR, a 26 éven aluliaknak pedig 69 EUR a bő kéthónapos vasúti bérlet ára, illetve további 19 EUR még a bérlethez elengedhetetlen VorteilsCard.
