Végre megmutatta magát az idei tél is, hiba lenne otthon kuksolni. A rábaközi csengetés másnapján éppen ezért újra útnak indultunk, bár kis csapatunk már csak három főből állt. Ezúttal Pápa környékére esett a választás és mivel már két napja nem esett a hó, a szél se fújt, így nagy naivan azt gondoltuk, hogy minden út járható lesz a környéken. Nagyot tévedtünk, de ne szaladjak ennyire előre.

Utunkat ismét a 83-as főúton kezdtük, először Gyarmaton álltunk meg a vasútállomásnál, majd pedig Takácsiban, az egyik kocsmánál, ahol sor került a reggeli kávészünetre.

 HCA-793 Gecse-Gyarmat vasútállomása mellett.

HSR-438 Takácsiban.

Innen Pápára mentünk tovább, először elnéztünk a Volán-telep felé, majd bementünk a buszpályaudvarra.

 KOY-430 a pápai Volán-telep mellett.

Igazi téli hangulat.

A tároló egyetlen EAG-ja volt a legjobban fotózható kocsi az összes közül.

Pápa után megkezdődött a falujárás, a külső telephelyes kocsik felkutatása. Nemesgörzsönyben figyelt az első rendszám, a helyi buszfordulóban, majd a következő két falu, Egyházaskesző és Marcaltő is tartogatott érdekességet.

 Az ex. Hajdú Volános LOC-730 a nemesgörzsönyi fordulóban.

Egyházaskeszői maszek 256-os. A hóesés óta nem igazán mozoghatott.

LLM-241 Marcaltőn. A környék havas útjaira nem éppen a kis kerekű Credo az ideális jármű.

GVL-759 a marcaltői buszfordulónál.

Marcaltőről Kemenesszentpéter felé vettük az irányt, útközben érintve Várkeszőt is. Várkeszőn nem találtunk semmit, az oda vezető sokad rangú út havas volt ugyan de legalább jól járhatóra legyúrták már a helyiek. Kemenesszentpéteren aztán egyből három rendszám is figyelt.

 KLF-352 Kemenesszentpéter egyik kis utcájában.

A faluban már érezhető Vas megye közelsége.

LVN-694 a Vág felé vezető út szélén.

Még Marcaltőn kitaláltuk, hogy Vág innen csak egy köpésre van, nézzünk el oda ismét, hátha most a helyén áll az előző nap bebukott E95-ös. Természetesen nem volt se ott, se a buszfordulónál. Mindegy irány vissza Kemenesszentpéterre. A következő falu Pápoc lett volna, ha az oda vezető, egyébként lekotort útra ne lett volna kirakva a behajtani tilos tábla. Helyette Magyargencs és Kemeneshőgyész fele mentünk, innen próbáltunk elmenni Vönöck felé.

 Egy Iveco gépészetű, valamilyen spanyol eredetű maszek járgány Magyargencsen. A kocsi egyébként kívül belül szépen rendben volt.

Nem sok híján múlt, hogy ne vegyük észre ezt a 415-öst Kemeneshőgyészen. Nyáron például esélytelen lett volna.

Kemeneshőgyészről Vönöck felé vezető út aztán szintén le volt zárva, ergo innentől kezdve még nagyobbat kell kerülni Vönöck felé. Így aztán a következő útvonal Békás, Nyárád és Nemesszalók felé vezetett. Nemesszalókon fordultunk le ismét a fő útról. bízva abban, hogy innen már eljutunk Vönöckre. Közben véletlenül sikerült Marcalgergelyibe is bemenni, de ott legalább volt egy Vasis Classic.

 Néha a véletlennek köszönhetően születnek meg az igazán hangulatos képek.

Marcalgergelyiről Szergény felé folytattuk tovább utunkat. Szergény után aztán kiértünk arra az útra, amelyik Kemeneshőgyészről vezet Vönöckre. Utólag Google Maps-on megnézve láttam, hogy egy kb. 2 km-es szakasz miatt kellett kis híján 30 km-es kerülőt tennünk. Ráadásul mire az elágazáshoz értünk, már járható is volt ez a szakasz. Enyhén szólva bosszantó volt a dolog, de nem tudtunk vele mit csinálni. Legalább a következő faluban, Kemenesmagasiban volt egy rendszám.

 A kemenesmagasi templom mellett figyelt a HNG-488. A buszt elnézve nem lehetett kicsi az úton lévő hó, amikor jött ki a faluba.

Innen aztán nagy nehezen csak sikerült áttérni Vönöckre is. Ahogy az lenni szokott itt nem volt semmi, szóval az összes eddigi kerülő út fölösleges volt. Celldömölk viszont már nem volt messze, be is néztünk a vasútállomáshoz, a felhozatal a szokásosnak volt mondható.

 Ezzel a géppel sem először találkoztam a celldömölki pályaudvaron.

Celldömölki helyi járat. Kalandos élete volt már ennek a Solarisnak is, Németországból először Romániába került pár évre, majd onnan került végül Magyarországra.

Celldömölk után Boba felé indultunk tovább. Be akartunk kanyarodni még Nemeskocsra is, de a főútról a faluba vezető úton szintén kirakva a hóakadály miatti behajtani tilos tábla. Ráadásul úgy, hogy mindössze kb. 50 méternyi volt a hóakadály, utána a faluig jól láthatóan le volt takarítva az út.
Bobán a vasútállomásnál lett meg aztán a következő rendszám. Nem mellesleg a kocsma előtt álló helyiek a képek elkészülte után, elkezdtek vitatkozni velünk, hogy az út szélén, a házak előtt lévő járda magánterület és hogy onnan nem lehet fotózni, meg rendőrt hívnak ránk. Legalább a helyi alkeszoknak megvan a következő heti beszédtémájuk.

 HNG-494 Bobán, a vasútállomás mellett. Érdemes megjegyezni, hogy az itteni járdák már magánterületnek minősülnek...

Boba után még elnéztünk Csöglére, Rodrigueznek kellett még onnan a Somló Volán külső telephelyes járgánya.

 Nagypiriten belebotlottunk a Vasi Volános HFF-936-ba.

AAR-533 Csögle egyik kis utcáján.

Ezek után fotózni már csak a Pápához tartozó Kéttornyúlakon álltunk meg, utána pedig már egyenesen Győr felé vettük az irányt. Hosszú és fárasztó két nap volt, de megérte.

HLD-891 a hétvége utolsó rendszáma. A tél átka, hogy délután négy óra után már kezd túl sötét lenni a fotózáshoz.

Utóirat: Az Aaron-Művek már a facebook-on is elérhető, ha gondolod, dobj rá egy like-ot.  :)