Nem, még nem haltam meg, a blogírást sem terveztem még abbahagyni, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy az elmúlt egy évben a facebook-os napiképeket leszámítva nem igazán volt időm a bloggal is foglalkozni. Vagy ha mégis, akkor meg lusta voltam rá. Most viszont úgy érzem, megvan a kellő affinitás valami iromány összetákolásához. Remélem, hogy egy fogyaszthatóbb valami fog kisülni belőle, mint mérnökeink legújabb, „13 méteres” csodamasinájából.
Ha már szóba hoztam mérnökeink termékeit, akkor rögtön le is szögezném, hogy semmi ilyesmiről nem lesz kép, mivel ahogyan az ebből a rettentő kreatív címből is kiderül, ismételten egy ausztriai túra prezentációja következik, méghozzá egy egészen frissé. Történt ugyanis, hogy egy januári vasárnapon, valamikor hajnalok hajnalán megindultunk Bobalttal Kópháza felé, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy ott a határt átlépve elindulunk valamerre külső telephelyes autóbuszok után kutatva. Azt, hogy valamerre, nyilván nem úgy kell értelmezni, hogy vakon nekiindultunk a nagyvilágnak, csupán csak a két előre elkészített útvonaltervezet közül nem tudtuk még melyiket válasszuk. Térben és időben a két lehetséges tervezetben egy közös pont volt, Deutschkreuz, és az ottani vasútállomás melletti Postbus lerakat, amiről most szintén nem lesz kép, mivel szorosan egymás mellett, és árnyékban állt az ide tartozó öt kocsi.
Hajnali csendélet Deutschkreuz állomásáról, a csak hétköznapokon közlekedő mozdonyos ingavonatok szerelvényeivel.
Deutschkreuzban átmentünk meteorológusba, és próbáltuk kisakkozni mivel kecsegtethet az égen lévő felhőmennyiség a továbbiakra. Az ilyen téren meglévő hatalmas rutinunkra alapozva végül az elsőként elkészült útvonal bejárása mellett döntöttünk, melynek következő állomása Neckenmarkt.
Így is lehet hasznosítani egy bezárt mellékvonalat: tavasztól őszig Neckenmarkt-Horitschon és Oberpullendorf állomások között biciklis hajtányokkal is felfedezhetőek a környék látnivalói.
A környék legnagyobb buszos csomópontja Weppersdorf szélén található, amely egy a helyiek által buszállomásnak titulált ötkarós buszmegálló, amelyhez egy nagy P+R parkoló is társul. Külső telephelyes busz itt nem állomásozik, a formánkat viszont tökéletesen jellemzi, hogy pont sikerült kifognunk a Blaguss vasárnap reggeli bécsi járatát.
A buszon se cégjelzés, se flottafény...
Kobersdorf következett, ahol nem találtuk meg az oda felírt kocsit, így a településen tett rövid tekergés után tovarepültünk Landsee felé, ahol a „helyi maszek” Setrája mellett már egész komoly mennyiségű hó is várt ránk.
A buszon lévő reklám a Wiener Neustadt-i Partsch Autókereskedést hirdeti, amely múltja egészen 1936-ig nyúlik vissza. Manapság leginkább Mercedesek forgalmazásával és szervizelésével foglalkoznak, továbbá ők üzemeltetnek néhány környékbeli elővárosi vonalat is. A Partsch buszos ágazata viszonylag új keletű dolog, idén még csak 95 éve, hogy megkezdték ezen tevékenységüket.
Ha már a környéken jártunk, nem lehetett kihagyni egy korábbi túrán megismert külső telephelyet, Oberschaltten-t, ahol valószínűsítettük, hogy már nem a három évvel ezelőtt talált, és már akkor is erősen selejtsorosnak aposztrofált kis Setra fog várni ránk.
Pedig ez bizony ugyan az a kocsi, csak száz méterrel arrébb, mint 2013 őszén. Kb. a cég legöregebb autója.
Meglehetősen élvezetes utakon haladtunk tovább. A környék dimbes-domos és kanyargós útjain száraz időben is élmény közlekedni, de ez most a havas, viszont tökéletesen járható utakon még élvezetesebb volt. Amikor pedig azt hittük, hogy az élményt már nem lehet fokozni, akkor találtunk rá a nap talán legkirályabb külső telephelyére Hollenthon szélén.
Rögtön két kocsival növeltük a termést.
A Hollenthon-i eufóriát egy kicsit hosszabb buszmentes időszak követte, az utána felírt három település, Lichtenegg, Krumbach és Zöbern ugyanis nem nyújtott számunkra fotótémát. Az utóbbi település felé közlekedő kocsit végül azonban megtaláltuk Aspang-Markt vasútállomásánál, a vonal másik végénél.
A napállásra továbbra sem panaszkodhatunk.
Egy Hartberg felé közlekedő REX hagyja el Aspang-Markt vasútállomását.
Aspang-Markt-ból már csak az itt végállomásozó, és innen induló Blaguss-os vonalak buszai hiányoztak, amelyekre a másik tippem a Grimmenstein településen található Edlitz-Grimmenstein vasútállomás és környéke volt.
Blaguss itt sincs, csak két hétvégi pihenőjét töltő Postbusos Mercedes Integro.
A következő vonat érkezéséig hátralévő időben továbbmentünk Warth felé, hátha esetleg útközben sikerül beleakadunk a Blagussos kocsikba.
A Blagussos kocsik helyett Petersbaumgarten-nél is csak ezt a Leibnitz-i Setrát találtuk.
Wiener Neustadt felé közlekedő REX Scheiblingkirchen-Warth állomás kijáratánál.
A Blagussos kocsikkal kapcsolatban még mindig volt bennem némi hiányérzet mikor elindultunk Kirchberg am Weschel felé. Mielőtt azonban odaérnénk, egy gyors satufék Feistirz am Weschel központjában.
Kezd megoldódni a rejtély a Blagussos kocsikkal kapcsolatban. Hiába végez ugyanis Aspang-Markt-ban a kocsi, a sofőr pár faluval arrébb lakik, így a busz is ott tárol. Ez egy kicsit nehezíti a kocsik megtalálását.
Kirchbergben a főút mellett aztán találtunk még egy Blagussos kocsit, aminek köszönhetően már pontosan kettővel több járművet fotóztunk mióta lefordultunk a B54-ről, mint ahogy azt terveztünk. Kirchergbe ugyanis egy-két Retter Linien-es kocsi reményében érkeztünk, amiket aztán csak a település alapos körbejárása után találtunk meg, miután már le is mondtunk róluk. Mint utólag kiderült, csak rá kellett volna zoomolni a műholdképre…
Mint kiderült, Kirchberg am Weschel öt Retteres kocsi otthona is. Egy ezek közül dolgozott.
Kirchbergből gyorsan mentünk is tovább Neunkirchen felé, ahol a helyi buszállomáson egy induló helyközi járat személyében ismét mellénk szegült a szerencse.
Vasárnap Neunkirchenből gyakorlatilag csak a Puchberg am Schneeberg és Losenheim felé közlekedő 1720-as viszonylat jár.
A busz után mi is megindultunk Puchberg felé, csak egy másik útvonalon, Grünbach am Schneeberg érintésével. Itt egy újabb Desiroval gazdagodtunk.
Ahogy közeledtünk Puchberg felé, úgy lett ismételten egyre több a hó is.
Puchberg am Schneeberg a bécsiek egyik kedvelt üdülőhelye, hétvégente itt egész évben nagy a sürgés-forgás. A településhez egyébként három busz tartozik. Van két Retter Linien-es Setra, melyek közül egy minden nap dolgozik, ezek a vasútállomás mögötti parkolóba állnak ki. A harmadik kocsi a Partsch-é, ez a Losenheim felé vezető út mellett, a helyi focipálya szomszédságában szokott ácsorogni.
Alsó-Ausztriában olyannyira ritkaság a helyközi csuklós busz, hogy ha jól tévedek, akkor ez konkrétan a tartomány teljes helyközi csuklós flottájának pontosan a fele.
Puchbergből a Piesting folyó völgyében lévő Miesenbach-Waidmannsfeld vasútállomás felé vettük az irányt. Ez az állomás Reichental településen található, amely kis mérete ellenére kettő darab Partsch-os kocsi otthona.
Egy általam még sosem látott régi Mercedes Integro volt az egyik itteni kocsi.
Az erre a napra tervezettekből már csak Pernitz és Gutenstein maradt hátra. Előbbi település vasútállomásánál egy újabb Retteres Setra, míg Gutensteinben, a Piesting völgyi vasútvonal végállomásánál pedig egy hétvégi pihenőjét töltő Desiro várt ránk.
Ebbe a napba ennyi fért, én meg majd valamikor innen folytatom.
Aaroff.
