Mire kitavaszodott, sőt, lassan-lassan a nyár is megérkezik, addigra el is érkeztem a 2018-as síbuszos túrát elbeszélő sorozat végére. Az utolsó részbe a maradék két nap története már együtt kerül be. Először többek közt a Gasteinertal közlekedéséről esik néhány szó, majd pedig hazafelé vesszük az irányt.
Mielőtt azonban megindulnánk a Gasteinertal felé, nézzük meg a szállásunknak otthont adó Alpendorf síbusz közlekedését. A St. Johann im Pongau-hoz tartozó település alján, egymás mellett van az összes felvonó és a sípályák vége, így a településen belül csak igénybejelentés esetén közlekedik síbusz. A környező településekről, illetve St. Johann belvárosából már több vonal is van. Míg a városközpontot az Alpendorf-al összekötő 1-es vonal különböző követési időkkel, és mindig csak az erősebb irányba ugyan, de egész nap jár, addig a többi vonal jellemzően csak a reggeli/délelőtti beszállításkor, illetve a délutáni/esti kiszállításkor közlekedik.
Reggeli után a falu alján megvártuk a beszállítást. Ez a Crossway itt már visszafelé indult.
Jellemzően egyébként alacsonypadlós, elővárosi kialakítású járművek járnak az itteni vonalakon is.
Schwarzach im Pongau érintésével a Goldegg felé vezető út mentén tanyáztunk le legközelebb. Goldegg egy kis hegyi falucska, egy-két rövidebb sípályával. Ezek méreteiből adódóan itt saját síbusz üzem nincs, viszont Alpendorf felé illetve felől napi háromszor fordul egy busz. Emellett nem ritkán az itteni pályákon tanítják a környékbeli iskolák a helyi gyerekeket síelni, így akár egy-egy különjárattal is össze lehet futni.
Ezzel a IV-es Urbino-val pont szerencsénk is volt különjárat ügyileg. Igencsak szomorúak voltunk miatta…
Az Alpendorf-i vonalon ez a klasszikus, Sandquarz fantázianveű Postbusos festést magán viselő Lion's City jött.
A napi itiner idáig tartott, a Gasteinertal tekintetében ugyanis a majd lesz valahogy elvet vallottuk. A völgybe érkezve rögtön célba vettük az első útba eső sífelvonó, a Gipfelbahn parkolóját. Az időzítés tökéletes, borítás után pont indult is innen két nagy busz, meg a falun belül köröző „zöldséges” Sprinter.
Míg a tartományi főváros környékén rengeteg a három tengelyes helyközi autóbusz, a Gasteinertal környékén már nem nevezhető jellemzőnek. A nap folyamán többet nem is találkoztunk a kocsival.
A menetrend a közeljövőre nem sok bíztatót mutatott, így már mentünk is tovább Bad Hofgastein felé. A város vasútállomása Dorfgastein felől érkezve rögtön a település elején található, ahová azzal a nem titkolt szándékkal fordultunk be, hogy megnézzük, mikor indul a helyi járat. Pechünkre pont szembetalálkoztunk vele az egyébként mindössze 300 méteres bekötő úton. Mivel óránként jár, így volt egy kis időnk körülnézni, feltérképezni a város nyújtotta lehetőségeket. A déli nagy parkolónál aztán úgy döntöttünk megvárjuk, közben pedig a „Citybus Süd” viszonylaton dolgozó kocsit is meg tudjuk örökíteni. El is foglaltuk a napos ajtós lőállást, a busz időre meg is érkezett, arra viszont már nem számítottunk, hogy bemegy a parkolóba megfordulni. Ebből tanulva a fél órával később esedékes következő járatot már a parkolón belül vártuk, de csak miután elment a normál helyi járat.
Az 558-as számú, egész évben közlekedő helyis vonalon ez a Postbusos Mercedes Citaro C2K a fordakocsi.
Nem sokkal később a várva várt Güleryüz is megérkezett. A kocsi egy társával együtt az egyik helyi taxiválallat, a Taxi Rudigier tulajdona.
Néhány szó a Gasteinertal téli tömegközlekedéséről. Ugyan a völgyben végig fut egy vasútvonal, a Tauernbahn északi rámpájának képében, azon személyszállító vonat csak a Salzburg és Villach/Klagenfurt között közlekedő, kétóránkénti EC-ket és Railjeteket takarja, így a buszok jelentik a völgy tömegközlekedésének az alapját. A gerincvonal az 550-es számú, Schwarzach-tól Dorfgastein, Bad Hofgastein és Bad Gastein érintésével Sportgastein-ig közlekedő viszonylat. Ehhez csatlakoznak még a nagyobb településeken belül közlekedő, illetve a kisebb falvak, vagy annak nevezett házcsoportok felé közlekedő viszonylatok. A hálózat legforgalmasabb pontja a Bad Hofgastein szélén található Schlossalmbahn alsó állomása mellett épült buszpályaudvar, mely a túránk következő állomása.
A Gasteinertal legjellemzőbb járművei a Postbus MAN Lion's City-k. 2017-ben összesen 10 ilyen kocsit szereztek be az itteni vonalhálózatra.
Ha már Lion's City: minden télen van néhány német vendégművész a Gasteinertal-ban. Tavalyi évben két darab Verkehrsrot MAN Lion's City Ü-t dobott be a közösbe a DB tulajdonú Oberbayernbus.
Ekkoriban két newUrbino közlekedett Salzburg tartományban. A képen szereplő példányról korábban úgy tudtam, hogy Reitdorf-ban telephelyezik, egyszer még láttam is bent a telepen, így kissé meglepődtem, mikor Bad Hofgastein-ben egyszercsak befordult a buszpályaudvarra.
A Postbus az elmúlt néhány évben elég nagy mennyiségben kezdte el vásárolni az Iveco-kat. Ha minden igaz, akkor idén (2019) nyárra a számuk már a 700 darabot is el fogja érni a cégnél.
A következő megállóhely: Bad Gastein, ahol a vasútállomás közelében táborozunk le. Pechünkre pont lecsúsztunk az egyik, csak itt közlekedő, és egyébként meglehetősen ritkán járó viszonylat aktuális indulásáról, így csak a már Bad Hofgastein-ben nagyjából végig fotózott 550-es és 565-os vonalak járműveivel tudtunk újra találkozni.
Napi maszek eme cseh S 517 HD személyében. Hazudtam, mikor azt írtam, hogy csak eddig látott buszokkal találkoztunk.
Téli időszakban egy kocsival az Albus is jelen van a környéken.
Rövidesen elindultunk visszafelé. A Schlossalmbahn felé közelítve kimatekoztuk, hogy az egyik Bad Hofgastein-en belül közlekedő viszonylat kocsijával még nem találkoztunk az objektívjeink előtt, így tettünk egy próbát ennek a megörökítésére. A bejárat kicsit más szögből ugyan, mint korábban, de még mindig tökéletesnek bizonyult, már csak a mögöttünk lévő hegy árnyékától tartottunk egy kissé.
A még árnyék nélküli fotó reménye kb. két perccel a busz érkezése előtt halt el. A háromajtós MAN Lion's City M viszont elég ritka errefelé.
A Gasteinertal bejárásával a napi program itt véget is ért, következzék a hazaút napjának érdemi része.
Reggeli után elsőként Großarl-t vettük célba. Az azonos nevű völgynek ez a legnagyobb, és egyben egyetlen valamirevaló települése. Télen a nap dél körüli időszakát leszámítva itt is közlekedik néhány síbusz viszonylat. A buszos vonalak közül a jármű szempontjából a település „központjában” 15 percenként egy kört megtevő 1-es viszonylat a legérdekesebb, amelyen a helyi önkormányzat CNG üzemű autóbuszt követel meg a szolgáltatótól.
A napot egy korábbi Black Friday akció keretében vásárolt Mercedes Travego-val indítjuk.
Azt a bizonyos néhány sorral feljebb emlegetett CNG-s buszt az Albus közlekedteti.
Reggel úgy néz ki Großarl síbusz közlekedése, hogy a környékről utasokkal tele bejönnek a buszok, majd üresen, "rezsiben" mennek vissza ki a következő körre. Egy ilyen rezsimenet látható itt is, ezzel az eredetileg a Vorrarlberg-i Lech-ben közlekedett Citaróval.
További, említésre mindenképpen érdemes érdekesség a faluban egy traktor mögé akasztott fedett, utas szállító pótkocsis járműszerelvény, melyet a településen tartózkodva többször is láttunk mozogni, de fotózni sajnos nem tudtuk.
Großarl település egyébként egy kisebb völgy, az Ellmautal kezdete is. A völgyben található „falvakat” a Großarl-ból induló 541-es viszonylat szolgálja ki, melyen a Postbus alvállalkozójaként egy helyi taxi társaság busza közlekedik.
A Taxi Aigner Lion's City M-je Lammwirt "elágazás" megállóhelynél. Árnyékok tekintetében nem volt szerencsénk a rövid Lion's City-kkel.
Großarl után elindultunk visszafelé, a légvonalban nem, közúton viszont kissé messzebb lévő Flachau felé. Még az első nap ugyanis kimaradt a településen belüli helyi járatok fotózása, amit így a hazaúton igyekeztünk pótolni.
A két Flachau-i, reggel és délután 10, a köztes időben pedig 15 percenként közlekedő járaton az Albus és a helyi Huber Reisen szolgáltat. Utóbbi holland eredetű Mercedes Citaro LE-kkel járt ekkoriban.
Az Albus dízel Lion's City-kkel közlekedett. A reklám alatt a zöld csíkok a cég új arculatához tartoznak.
A Flachau és Flachauwinkl között közelkedő viszonylat az alapból órás ütemű helyközi viszonylatot sűríti. Ezen mikor ottjártunk egy olyan Postbusos Lion's City L járt, amely a pályafutását Bécsben, a Dr. Richard kötelékében kezdte.
Ugyancsak még egy, az első napon elszalasztott fotótéma volt a következő kiszemeltünk, mely nem más, mint a már Stájerország területén található Reiteralm-hoz közlekedő síbusz megörökítése. Véletlenül egyébként pont ugyanazon érkezésre sikerült a helyszínre érkeznünk, amiről az odaút során kb. két perccel sikerült lemaradni.
Ex. Postbusos Setra S 315 NF a Habersatter Reisen-től. Azt azért sajnálom, hogy még Postbusosként teljesen kimaradtak nekem ezek a kocsik.
A következő, és egyben utolsó állomásunk Schladming, a városba pont a délutáni csúcs közepére sikerült megérkeznünk. A „buszpályaudvar” környékén folytattuk a tevékenységet, ahol volt minden: iskolabusz, normál helyi járat, síbuszok, és néhány helyközi járat, melyek közül íme néhány, a teljesség igénye nélkül:
Itt éppen iskolabuszként funkcionáló faceliftes Citaro Schladming központjából.
Schladmingban is közlekedik a téli időszakban néhány Németországból érkezett kölcsön busz. A Passau-i Eichberger Reisen az elmúlt években három Iveco Crossway LE-t helyezett át ide a téli időszakra.
Iskolabusz, amelyen nem okoz problémát a sílécek és snowboard deszkák szállítása. Schladming környékén szinte minden helyközi forgalomban közelkedő buszon jelen van ez a megoldás.
Zárásként még egy Crossway LE. A rajta szereplő busz az 1000. Postbusos találatom.
