Itt a nyár, itt a július, és pár napja megkezdődött az idei Sommerticket érvényességi időszaka is. Nem is vártam sokáig az első út megtételére, amely ez alkalommal Stájerország fővárosába, Grazba vezetett.
Maga az út kissé rendhagyóan indult, ugyanis a Győrből való induláskor még nem volt a kezemben a Sommerticket. Ennek oka az, hogy az idei évben már csak az ÖBB belföldi pénztáraiban lehet megvásárolni a bérletet, így Magyarországon egyedül a soproni nemzetközi pénztárban lehet kapni. Az új rendszer azt is jelenti, hogy már ÖBB Vorteilscard is kell a jegyhez (19.90 EUR) és így már a MÁV-Start se ad csatlakozó jegyet a határig. Utóbbi elég nagy érvágás a számomra.
Szóval akkor az út: Győrből az 5:54-es személlyel mentem át Sopronba, ahonnan miután megvettem az ST-t, a 7:47-es bécsújhelyi személlyel mentem tovább. Ez még 8 óra előtt eléri Ausztria területét ezért, Mattersburgig kellett vennem még egy vonatjegyet is (a VC-nek hála ez mindössze 2 eurós tétel volt). A vonatom végül a szokásos kettő perces késéssel esett be Bécsújhelyre, viszont szerencsére a Ljubljana felé közlekedő EC még nem volt sehol, így kényelmesen át tudtam szállni rá. Apropó kényelem, a vonaton sikerült megtalálnom az egyetlen még üres fülkét az egyik szlovén kocsiban, ráadásul Bruck an der Mur állomásáig nem is akadt útitársam, tehát az út nagy részében saját fülkém volt. Nem panaszkodtam. :D
A városba érve most nem szórakoztam a főpályaudvari fotózással, inkább mielőbb el akartam indulni a belváros felé. Első körben a Keplerbrücke-hez mentem a 63-as busszal, ahonnan aztán bevillamosoztam a Jakominiplatz-ra.
Egy szóló Citaro hasít a 63-ason a Keplerbrücke megálló felé.
Jakominiplatz, kivételesen az út közepén botorkáló gyalogosok nélkül. A 31-es vonalon szokás szerint csak hosszú Citaro-k közlekedtek.
A nap első meglepetése: egy Sprinter City 77 tesztbuszként a 30-as vonalon.
Néhány nappal indulás előtt kinéztem néhány helyet Google Maps-on, ahová úgy gondoltam érdemes lenne elmenni fotózni. Ilyen volt a 7-es villamos végállomásának, a St. Leonrad/LKH (tartományi kórház) környéke.
A JPL-ről a képen látható 666-os pályaszámú villamossal utaztam a kórház felé.
A 35-ös háziszámú Citaro L a 77-es vonalon.
Néhány elővárosi vonal is közlekedik errefelé, mint például az Ilz felé közlekedő 470-es, ezúttal egy vörös Integroval.
Postbusos Citaro a 41-es vonalról, nem sokkal a St. Leonbard-i végállomása előtt.
A nap második meglepetése: elővárosi Setra S 431 DT. Linzben már nem lepődök meg ezeken, de azt nem tudtam, hogy Graz környékén is szaladgál néhány.
Grazban egyébként még viszonylag sok öreg, magas padlós villamos is közlekedik, az elmúlt évek beszerzései ellenére is.
St. Leonard-tól indul a Ragnitz felé közlekedő 77-es vonal is, amelyen úgy tűnt, van néhány olyan hely, ahol érdemes lenne lövöldözni egy keveset.
A 35-ös számú Citaro nem sokkal a 77-es vonal külső végállomása után.
Munkanapokon 15 percenként jár a 77-es, összesen két kocsi kell a vonal kiadásához. Ottjártamkor két "nyóclábú" volt beosztva.
Berliner Ring. A 77-es mellett még a 61-es vonal érinti ezt a megállót, utóbbinak ez az egyik végállomása.
A 420-as személyében elővárosi járat is közlekedik erre, munkanapokon óránkénti követéssel.
A 77-es mellett a 60-as vonalat néztem ki magamnak még itthon. A két vonal külső végállomása légvonalban alig több mint egy kilométerre van csak egymástól, viszont a köztük lévő szintkülönbség miatt nem igazán akartam gyalog megtenni ezt az utat. Szerencsére a Berliner Ring és a 60-as busz belső végállomása, a Krenngasse között van menetrendszerinti buszjárat, méghozzá a 61-es személyében. A vonal végig egy hegyvidéki családi házas övezeten vezet keresztül, az út helyenként alig több mint egy sáv széles és a szélén végig kint van a 30-as tábla is. A járműveket a Watzke adja a vonalra.
Azt tudtam, hogy a Watzke fogja a buszt biztosítani a vonalra, azt is gondoltam, hogy valami midi lesz az, de erre nem számítottam. Hangosan felröhögtem, amikor megláttam, hogy mi rongyol az úton pattogva a megálló felé. :D
A 60-as is 15 percenként jár munkanapokon, szintén két busszal, de erre a vonalra elég a szóló is. A kép a Waltenfdorfer Hauptstraße-n készült, a Lustbühel-i végállomástól egy megállónyira.
Az utolsó két megálló között szerintem igencsak hangulatos a vonal.
Miután végeztem a 60-ason pörgő két kocsi megörökítésével visszamentem a Krenngasse-hoz, majd pedig a szomszédos Schillerplatz-on folytattam a fotózást.
A 61-es Schillerplatz-i megállója.
Egy Citaro a 63-asról a Merangasse-n.
Ezután bevillamosoztam a JPL-re, majd a 31-es 32-es 33-as vonalak fotózását tűztem ki célul. Előbb viszont mentem még egy kört a 39-esen éppen beérkező hibrid Volvo-val, feleleveníteni a két évvel korábbi emlékeket. Miután ez megvolt, a Griesplatz érintésével elmentem a Don Bosco-hoz, ahol tökéletes fényviszonyok fogadtak.
Egy hosszú Citaro a Triester Straße-n az 50-es vonalról.
Ex. Dr. Richardos Lion's City LL a Weiss üzemeltetésében a Griesplatz-on.
A Kartner Straße-n foglaltam el a következő fotóhelyet.
A nap harmadik meglepetése: tavaly egyszer találkoztam már ezzel a géppel Linzben, majd miután bejárta szinte egész Ausztriát, és egy utasok nélküli tesztet is véghez vitt Kecskeméten, most éppen Grazban van az osztrákok hibrid csuklós Citaroja.
Ha már Citaro, akkor íme egy a város legújabb beszerzései közül. Az utastere egyébként sokkal jobb, mint a pesti gépekké, ebben van például a harmadik ajtóval szemben is babakocsi tároló. A motor is csak két ülőhelyet vesz el az utastérből, igaz, ennek ára van: a hátsó ajtónál van egy darab, egyébként alacsony lépcsőfok. Ennyi kompromisszum szerintem simán belefér...
Egy hosszú Citaro a 31-esről.
És még egy első generációs csuklós csita, csak mert ezeket is szeressük. Érdekes egyébként, hogy a faceliftes Citaro-k nem futottak be nagy karriert a városban.
Ezután irány vissza a JPL, ott szinte mindig találni valami érdekességet. Csak az a rengeteg össze-vissza bóklászó gyalogos és biciklis ne lenne…
A nap negyedik meglepetése: egy kisebb cégnek már 8900-as Volvoja is van. Ha minden igaz hamarosan már a hazai utakon se fog idegenül hatni a forma, igaz, a buszokon lesz egy Rába embléma is.
A Watzke egyik Setra S 415 NF-je a Jakomini Platz-on.
A legjobbakkal is előfordulhat, hogy feladják a harcot.
Egy C2-es a Radetzkystraße-n.
Természetesen most is volt villamospótlás, bár nem olyan nagy mértékben, mint a korábbi útjaim alkalmával. Ezúttal a 4-es és 5-sö vonalakat pótolták egy rövid, két megállónyi távolságon, ráadásul csak munkanapokon, és nem is egész nap.
Ezen a képen talán érzékeltethető valamennyire a Jakominiplatz kocsiállásainak elrendezése. És kivételesen ember se mászott bele a rendszámba.
Az új Citarok ellenére szerencsére még mindig van néhány kocka Merci is a városban.
Időközben a villamospótlóról is kiesett egy csuklós, amit hirtelen csak egy szóló kocsival tudtak helyettesíteni.
Mint mindig, az idő most is repült, lassan elkellene indulni a Hauptbahnhof felé. Előtte viszont még kihasználtam az alkalmat a Hauptplatz-on való villamos fotózásra is, ha már egyszer ott most kivételesen nem pótolták a viliket.
A Hauptlatz-on lévő villamosmegálló. Emberből itt sincs hiány, és amint az a képen is látható valamennyire, egymást érik a villamosok.
Egy Stadler Variobahn a 6-os vonalról.
A pályaudvart végül (életemben először) villamossal közelítettem meg. Az elmúlt két évben a környéken zajló építési munkák miatt kellett pótolni a belvárosban a villamosokat. Ekkor épült meg az új, földalatti villamosmegálló is.
A főpályaudvar új, földalatti villamosmegállója.
Egy Volvo 8700 LE a főpályaudvarnál.
Hazafelé a 2011-ben jól bevált Maribor és Bécs-Meidling között közlekedő ÖIC utódját, az RJ 751-est vettem igénybe. Mivel a vonatot időközben visszavágták Grazig, indulás előtt egy 20-25 perccel kint voltam már, és így még válogatni is tudtam az üres négyes helyek között. A railjettel a végállomásig, azaz Meidling-ig utaztam, majd 40 perccel később, a félkész bécsi főpályaudvarról a 2012-ben már jól bevált pomogyi REX-el folytattam a haza utat Bruck-ig, ahonnan már csak egy órányi Talent-en való szenvedés volt hátra. Az i-re a pontot pedig végül a belvárosból hazáig tartó buszút tette fel. Kicsit furcsa volt az egész napi Citaro-zás után egy motorikusan a halálán lévő Rábával utazni. :)
