Ugyan 2014-nek már egy ideje búcsút intettünk, maradt még néhány olyan fotótúra az óévből, melyeket úgy érzem, érdemes lehet megénekelni. Volt ugyanis még néhány olyan helyszín, amelyek felkeresése már viszonylag rég óta terítéken volt, de valamiért eddig kimaradt. Ilyen például Salzburg, ami sokáig pont kívül esett azon a területen, ami az egy nap alatt megjárható helyeket jelenti. A Westbahn elmúlt években végbement fejlesztései viszont már lehetővé tették, hogy ha csak egy néhány órás tartózkodás erejéig is, de a Salzach folyó partján fekvő tartományi főváros is bekerülhessen a 2014-es nyári repertoárba. Eme villámlátgatás következik most.
Salzburg meglátogatása egyébként már 2011-ben, mikor elkezdtem a Sommerezést is végig ott motoszkált a kis buksimban, de egy egy napos túra akkor nem jöhetett volna szóba, és nem csak azért, mert akkor még nem volt meg a 162-es Railjet reggel Budapest felől. 2012 óta viszont szinte elkerülhetetlen tényező eme vonat a nyári osztrák útjaim során, és mint szinte mindig, ez alkalommal is ezzel keltem útra. Az út Mozart szülővárosáig nagyjából 4.5 óra Győrtől, és miután az érkezés után sikeresen kitaláltam az állomás előtti térre, neki is estem a fotózásnak.
Egy Mercedes Citaro K az Albus Salzkraft GmbH-tól. A város buszvonalain a Dr. Richard-hoz tartozó cég járművei közlekednek.
Annak ellenére, hogy állítólag a leggazdaságosabb módja a fotózásnak az, ha lesátoroz az ember egy helyre, én nem vagyok ennek a híve. Éppen ezért gyorsan vettem egy napijegyet a működésképtelen jegyautomata helyett kizavart diákmunkás kiscsajtól, hogy aztán elinduljak valamerre. A nagy kérdés az volt, hogy hova, ugyanis jó szokásomhoz híven a túra előtt nem nagyon bajlódtam holmi fotóhely kereséssel, pláne annak tudatában nem, hogy az idő”jósok” felhős időt jövendöltek, ami alapján gyakorlatilag bárhol lehetne fotózni. Viszont mint azt az előbb mellékelt kép is mutatta, ez most nem jött be. Sebaj, Svájcban is ment az improvizálás, most is menni fog alapon nyakamba vettem a várost az első beérkező trolival, és majd lesz valami alapon elindultam vele valamerre. A tény, hogy tele volt a csuklós Van Hool egy kisebb turistacsoporttal abból a szempontból bíztató, hogy jó eséllyel sikerült egy az óváros felé közlekedő járatra felszállnom.
Ezen Van Hool AG 300T fedélzetén gurultam be a Mirabellplatz-hoz.
Egy Solaris Urbino Trollino 18-as a város központjának is mondható Mirabellplatz melletti Schrannengasse-n. Elég sok troli típus szaladgál a város útjain, Solarisból például négyféle különböző dizájnnal megáldott változat fut.
Íme egy a város legöregebb troli típusának képviselői közül, ezúttal a 224-es Graf&Stift személyében.
Mirabellplatz jó hely, pár óra múlva még a fő tömegközlekedési útvonal, a Rainerstraße is napos-ajtós lesz, így úgy gondoltam időhúzásként kicsit várost nézek. Ez egészen addig ment, amíg el nem értem a Makartplatzot.
A Steyr-ek már nagyjából elfogytak, ezért jelenleg így néz ki egy átlagos Postbusos atomtartalék.
Egy Euro 6-os csuklós orszlán az Albus legújabb szerzeményei közül, a színház szomszédságában. Hátul a négyes ajtóval szembeni néhány ülés ugyanolyan elb*szott ezekben is, mint a pesti szóló kocsikban...
Miután kellemesen kigyönyörködtem magamat a Salzach folyó, a Kapuzinerberg és a Mönschberg látványában, elindultam kicsit kifelé a belvárosból. Sokáig mondjuk nem jutottam, mert a következő cél, a tartományi kórház két egymással ellentétes oldala mellett talált egy-egy fotóhely is csak kétszer két megállónyi utazást jelentett.
Hopp egy S 515 HD. Jókor érkeztem, két-három perccel később ugyanis már ment is tovább.
Egy CNG-s Lion's City L a 20-as vonalról. Legalábbis ha jól emlékszem, nyüves kijelző...
Ez már a kórház nyugati oldala, pontosabban az Innsbrucker Bundesstraße, szintén egy a 20-ason közlekedő kocsival, ami ezúttal egy dízeles Citaro...
...de ahogy az MAN-ből, úgy a Merciből is található CNG-s és dízel üzemű változat a cégnél.
A forgalom nem volt olyan rossz a kórháznál, de különösebb késztetést nem éreztem a környéken tartózkodásom alatt a maradásra. Ezért szépen lassan visszaindultam a folyó felé, és meg se álltam a Museumsplatz-ig.
Pestről akár ismerős is lehet ez a Graf&Stift. Az itteni kocsik viszont valamivel rövidebbek, és a C-tengely is kormányzott.
A szomszédos Franz-Josef-Kai, és a fölé magasodó sziklafal. A kép sajnos nem adja vissza mekkorák valójában ezek a kavicsok.
Ha már egyszer a Franz-Josef-Kai-on voltam, nem hagyhattam ki a Salzburgi hálózat legérdekesebb helyét.
Íme a Klausentor...
... a város legszűkebb, buszok és trolik által is érintett pontja.
Szűk negyed óra múltán aztán újra a Museumsplatz-on találtam magamat.
Salzburg óvárosában van egy A-jelzésű buszvonal is, amire ugyan tudtommal nem érvényesek a közlekedési szövetség jegyei, de arra tökéletes, hogy végigvigye a látnivalók körül a sétálni lusta, vagy már attól éppen megfáradt turistákat. Ezen ilyen Sprinterekkel szolgáltat az Albus.
Az Albus kocsijai egyébként Salzburgban nem fixen egy vonalon járnak egész nap, hanem átszerelgetnek egyikről a másikra. A fenti kocsit a kórháznál például még a 20-as vonalon lőttem (elvileg), itt viszont már a 28-ason érkezik a Museumsplatz-hoz. Igaz, a két viszonylat útvonala nem sokban különbözik egymástól.
A Museumsplatz forgalom szempontjából jó hely lenne, de a sok gyalogos miatt a képek harmada mehet a kukába. Na mindegy, mert eddigre elvileg kész kell legyen a fotóhely a Mirabellplatz mellet, így visszabuszoztam oda.
Végre újra egy kis Postbus, ez alkalommal egy aranyszínű SÜ MAN képében. Pár év, és ezek is mennek a levesbe.
Hopp, még egy S 515 HD. A lehető legjobb géppel érkeztek a franciák :)
Legyen egy kis troli is, elsőként egy régi festésű Graf&Stift NGT személyében.
A régi után jöjjön valami új, egy BRT dizájnos Trollinoval. Van a városban egy ennél is rondábban kinéző változata is a típusnak, azok közül viszont sajnos egyet se sikerült elkapni.
Pár helyis buszvonal is a Rainerstraße-n közlekedik, ezeken természetesen az Albus járművei pörögnek.
Általában nem szeretek sokáig egy helyen fotózni, és ez most is így volt a Mirabellplatzon. Jobb ötlet híján így visszamentem a főpályaudvarra, megnézni az ottani lehetőségeket.
Egy akkor zsír új Postbusos Intouro érkezik a főpályaudvarhoz. A fehér flottaszínt a VOR-hoz hasonlóan itt is a közlekedési szövetség, jelen esetben az SVV követeli meg, de náluk szerencsére már elkezdtek különböző, saját magukat reklámozó hirdetések megjelenni a buszok oldalán.
224-eske is ismét beköszönt a 3-as vonalról.
Kis idő után aztán továbbindultam a főpályaudvartól, ismételten egy Van Hool fedélzetén, de ezúttal a másik irányba. Így kötöttem ki a Siebenstadterstraße-n.
A Siebenstadterstraße környéke valamivel külvárosiasabb, mint az eddig felkeresett helyek.
Egy, a svájci La Chaux-de-Fonds-ból használtan érkezett néhány Solaris Trollino közül. Mivel klíma nincs bennük, nyáron maximum guruló szaunának jók. Tapasztalat...
Szellőzés szempontjából mondjuk a Van Hool-ok se sokkal jobbak, ezekkel a kicsi bukó ablakokkal. Mivel még bőven akadnak ezeknél öregebb járművek is a város útjain, nem mostanában fog véget érni a helyi járatokon való izzadás.
Közeledett a hazaindulás ideje, így miután erre a helyre is ráuntam, már nem indultam el kifelé. Az állomáshoz való visszatérés viszont egy kicsit még korai volt, így előtte aznap már harmadjára ugyan, de elnéztem még egyszer a Mirabellplatz felé.
Új és régi egymás közt a Rainerstraße-n.
Ez pedig újra a főpályaudvar, egy Albusos Citaro K-val. Időközben egyébként ezeket már le is váltotta a cég, néhány darab C2K-val, amik közül meg most van, ami Bécsben dolgozik, Ricsiék égisze alatt.
Egy Verkehrsrot Setra S 315 NF az OberbayernBus-tól, a Berchtesgaden és Salzburg között közlekedő 840-es vonalról.
Elérkezett aztán a hazaút ideje, amire az utolsó közvetlen vonat, az RJ 165-ös után egy órával közlekedő RJ 69/869 párost szemeltem ki. Az eredeti terv a következőképpen nézett ki: Bécsbe érkezés a Westbahnhfora 19:30 környékén, onnan pedig a 18-as villamos fedélzetén irány a Hauptbahnhof, a 20:32-kor induló pomogyi REX-ről pedig tökéletes a csatlakozás az utolsó győrire. Tökéletes, könnyen kivitelezhető terv, legalábbis ideális forgatókönyv esetén. Murphy azonban közbe avatkozott, ugyanis nem sokkal Salzburg után, Seekirchen am Wallersee állomásán egyszer csak megálltunk. A vonaton a bemondásból csak annyit értettem, hogy Störung van, meg késünk valamennyit, és ennyi. Az ablakon kinézve pont ráláttam a szomszédos peronon lévő tájékozató táblára, amin a rengeteg lemondott személyvonat látványa kicsit se volt megnyugtató, kattogtak is a fogaskerekek, hogy merre tovább, ha esetleg nem érek át időben Bécsben a Hbf-re. Végül bő fél óra, és négy ellenirányú vonat érkezése után elindultunk, és fél óra késéssel be is estünk a Westbahnhofra. Semmi pánik, egy évvel korábban Passauból érkezvén is pont ugyanennyi időm volt áttérni. A 18-as vilinger jött is, ráadásul a meghirdetettnél egy perccel korábban, így már tényleg úgy tűnt, minden rendben van. Viszont az a nyüves ULF 5 perccel később is még mindig ott dekkolt, ezáltal búcsút inthettem a pomogyi REX-nek. Helyette inkább az U6-ossal, még mindig a Westről indulván, megcéloztam a Meidlingről 20:40-kor startoló Sopronon át Deutschkreuz-ig közlekedő REX-et, amivel már gond nélkül elértem az onnan 22:30-kor Győrbe induló GySEV-es személyt. Győrbe pontosan, 23:53-ra meg is érkezett. Eddigre egyébként rajtam kívül már csak a kalauz volt a vonaton…
Összességében? Eredményes túra volt ez, és bármennyire nem volt egy egyszerű mutatvány, ismerkedni tökéletes volt a várossal. A hazaút viszontagságai ugyan elvették a kedvemet egy újabb, még 2014-es látogatástól (eredetileg két salzburgi utat terveztem a tavalyi nyárra), de az idén remélem sikerül majd ismételni. Igaz, ez még nagyon a jövő zenéje.
