Egy hosszabb szünet után ismét nekiindultam Ausztriának, szokás szerint buszfotózási céllal. A kinézett napon viszont tombolt a hőségriadó a sógoréknál is, így egy lazább, inkább utazással, mint fotózással eltöltött napot kívántam megejteni.
Hogy mi az a Mostviertel? Alsó-Ausztria szövetségi tartományt négy kisebb részre lehet osztani, amelyek egyike a Mostviertel elnevezésű terület. Ez Alsó-Ausztria dél-nyugati, a Bécsi Erdő, a Duna, és Felső-Ausztria illetve Stájerország által határolt része.
Utamat Győrből ismételten a 1162-es Railjettel kezdtem, amellyel a tartományi fővárosig, St. Pölten-ig utaztam, majd átszálltam a Railjet mögött közlekedő REX-re, amivel Amstetten városáig mentem. Bécs és St. Pölten között egyébként a tavalyi menetrendváltással üzembe helyeztek egy új, nagy sebességű vasúti pályát, ahol a Railjet és ICE vonatok akár 230-al is közlekedhetnek. Így a két város közötti 60 km hosszú utat mindössze 25 perc alatt teszik meg eme vonatok, úgy, hogy körülbelül 10 percbe telik a Westbahnhofról kiérni a városból.
Egy Temsa Safari Intercity, a második Temsa beszerzésből, Amstetten vasútállomásánál.
Vonatpótló Lion's Regio leszállítás után.
Amstettenben alig 10 percem volt átszállni, de még így is belefért az időmbe néhány kép elkészítése a vasútállomás melletti buszvégállomáson. Ugyanis a következő járatom is innen indult, mert Amstetten és Kleinreifling között jelenleg vonatpótló buszok közlekednek. Egy kb. 10-12 éves Postbusos Temsa Safari Intercity-t sikerült kifognom, aminek megmondom őszintén, nem örültem mikor megláttam. Felszállás után viszont szinte rögtön meggyőzött a járgány: a klíma gyakorlatilag fagyasztott, az ülései elővárosi forgalomra tökéletesek, és hatalmas a köztük lévő lábtér is. Ráadásul a kora ellenére az autóbusz egyáltalán nem akart szétesni, mindössze egy kis nyöszörgés volt hallható a műanyag elemek felől az úthibákon, amelyekből egyébként rengeteg volt. Egyik-másik vasútállomást csak elég rossz állapotú utakon lehetett megközelíteni.
A buszról végül Waidhofen an der Ybbs vasútállomásánál szálltam le.
Waidhofen vasútállomásától indul egy keskeny nyomközű vasútvonal, amelynek már csak egy 6 kilométer hosszú szakasza üzemel. Ez a városon belül gyakorlatilag a helyi járat szerepét látja el. Emellett van egyébként négy buszjárat is, amely csak hétköznapokon közlekedik, egy Kutsenits City-vel.
Csúcsidőben van néhány olyan vonatpótló járat, amely csak Amstetten és Waidhofen között közlekedik, kvázi gyorsjáratként. Ez az S 415 H volt a csonka járat egyik járműve.
Waidhofen vasútállomása a város szélén, egy hegy oldalában helyezkedik el. Maga a belváros néhány perc sétányira található.
Egy vonatpótló Lion's Regio L hasít Amstetten felé a város fő utcáján. A háttérben egyébként a középkori erőd egy része is látszik, amit annak idején még Mátyás királyunk is ostromolt.
Egy Dr. Richard-os Irisbus Crosway a posta és a gimnázium mellett. Itt egyébként egy több kocsiállásos buszmegálló is található, amit a környék összes buszvonala érint.
A Lunz am See felé közlekedő M01-es járaton ez az Integro közlekedett. Hogy a viszonylatszámnak van-e valami különösebb jelentése, azt sajnos nem tudom. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy a kijelzőn átszállással megközelíthető úticélokat is megjelenítenek.
Egy Klaus felé közlekedő Integro. Mikor megláttam, hirtelen azt hittem a sofőr neve szerepel a kijelzőn. :)
Egy harmadik Integro a kisváros fő utcáján. Hiába van gyakorlatilag az isten háta mögött a település, a Postbustól kizárólag alig pár éves autókkal találkoztam.
Egy órányi városban tartózkodás után úgy döntöttem, hogy nem Amstetten felé indulok vissza, hanem megnézem milyen a táj Kleinreifling felé is. Így a következő vonatpótlóval el is indultam a község felé. Ezúttal egy zsír új, maszek Lion’s Coach jött a személyvonat helyett. Nem is panaszkodtam miatta.
AM-BUS1 Kleinreifling vasútállomása mellett. Ezzel a csodával utaztam Waidhofen-től idáig.
Kleinreiflingből Amstettenbe akartam visszamenni, de a vonatpótló csak nem akart jönni (a MAN időközben tovább ment Weißenbach-St Gallen felé) így végül a St. Valentin felé közlekedő személyvonattal hagytam el az Enns partján fekvő vasútállomást.
Ottjártamkor Enns és Sarmingstein között is vonatpótlás zajlott. St. Valentinben szintén egy Lion's Coach-ot sikerült elcsípnem a vonalról.
St. Valentin után Melk városa felé vettem az irányt. Amstettenig egy ÖIC-el utaztam, majd ott átszálltam az utána induló bécsi REX-re.
Egy SÜ MAN Melkben. BAZ megye útjain ismerős látvány a típus.
Ez a Lion's Regio a Wachau túloldalán lévő Krems felé indult, végig a Duna partján közlekedve.
Egy maszek Irisbus Crosway LE. Viszonylag sok található ezekből a szutykokból is az országban.
A Kerschner néhány alacsony forgalmú vonalán ilyen kis Sprintereket közlekedtet. Ilyen 10 főnél nem nagyobb utasforgalmú járatokra szerintem tökéletes választás ez a kivitel.
Egy Zuklin Bus által üzemeltetett elővárosi Citaro. Tökéletes járgány a feladatra, 2x2 üléssorral, fejtámlás ülésekkel, babakocsi tárolóval, klímával.
Kicsit körülnéztem a városban is, bár nem találtam semmit. Az állomáshoz visszaérve aztán pont lecsúsztam, egy kerékpárszállító utánfutót húzó menetrend szerinti Citaróról. De legalább időközben érkezett még egy rendszám.
Melkben szintén egy órát töltöttem el, majd egy emeltes REX-el elindultam St. Pölten felé. Onnan aztán már a 165-ös Railjettel utaztam tovább, egészen Hegyeshalomig, ahol átszálltam a fél órával később induló győri személyre, így mentesülve a nemzetközi jegy vásárlása alól.
Összességében egész nap alig három órát töltöttem fotózással, de szerintem így is sikerült elegendő mennyiségű szép képet készíteni. Folytatás (remélhetőleg) hamarosan.
