Közeledett az idei szezon vége, így az utolsó hetekben elkezdtem azon filozofálni, hogy mi maradt még ki a szokásos úti célok közül. Például Linz, ahol az év korábbi részében ugyan már voltam párszor, de fotózni még csak a pályaudvarnál fotóztam. Az meg szerintem nem pálya, ha minden ugyanarról a helyről van meg, így gondoltam ideje lenne rászánni egy teljes napot a városra.
Győrből start a szokásos 162-es Railjettel, ezzel elvileg valamivel több, mint három óra alatt landolni is lehet Linzben. Csakhogy a technika ördöge közbeszólt, a Railjet vezérlője Meidlingben úgy döntött, hogy ő ott akkor most kinyiffan, a többiek meg oldják meg. Szépen vártuk a vonaton, hogy na, most mi lesz. Az idő közben viszont rohant, szóval lehet, nem ártana keresni valami alternatívát. A Budapest és München között közlekedő, egy órával utánunk induló 60-as jetit gyorsan elfelejtettem, egy óra késéssel nem lenne elég időm a városban (alapesetben is csak kb. 6 órám lett volna…). Ekkor jött a nagy ötlet, hogy az RJ mögött húsz perccel indul egy ÖIC, azt elérve sikerülne egy húsz percet megmenteni a Railjethez képest. A cél adott, már csak el kell jutni a vonatig. Pechemre mire ezt kitaláltam, pont elment a Hütteldorf felé közlekedő S-Bahn, anélkül pedig már csak az U6-os maradt. Így a metrónak köszönhetően, és némi piroson átvágtatás után sikerült elérnem az ÖIC-et a Westbahnhofon, amivel gond nélkül sikerült eljutni Linzbe, igaz, a tervezethez képest közel 3/4 óra késéssel.
Linzben a fotózásnak a Taubenmarktnál kezdtem neki.
Kezdetnek egy Citaro G a 27-es Taubenmarkt megállójánál.
Egy reklám nélküli Bombardier Cityrunner ugyaninnen. Linzben a villamosok többségén különféle reklámfestések vannak, flottaszínű jármű viszonylag kevés van, főleg a régebbi Cityrunner-ek között.
Innen a 26-os busszal indultam tovább. A vonal Obere Donaulande és St. Margarethen közötti szakasza már egy ideje birizgálta a fantáziámat, úgy döntöttem ideje lenne felkeresni, és nézni rajta valami fotóhelyet.
A 26-os vonal St. Margarethen-i végállomása, amely egyébként közvetlenül a Duna jobb partján található.
A 26-os mellett még a 192-es, valamint néhány elővárosi vonal közlekedik közvetlenül a Duna partján. Kíváncsi lennék egyébként, hogy meddig érhetett itt a víz június elején.
Néhány vonalon a Wilia szolgáltat, tőlük ilyen faceliftes Citarókat láttam a város környékén rohangálni. Az utasterük egyébként elég érdekesre sikeredett (nincs babakocsi tároló, de a bal oldalon csak egy sor ülés van).
A SabTours Mercedes O 405 NK-ja a 192-es vonalról, amelyen alapesetben egyébként két Sprinter City szokott közlekedni. Gyanítom, hogy ez a tartalékjuk.
Postbusos Karosa Irisbus a 671-es vonalról.
A 413-as háziszámú Citaro a 26-osról. Ezen vonal kiadásához is bőven elég két jármű.
A Duna partja letudva, ideje továbbállni. A következő célnak a 19-es vonal volt kitűzve, ezen még a legelső linzi fotózásomkor láttam egy izgalmas fotóhelyet. A Duna mellől a 192-es busszal mentem át Leondingba, a feljebb látott Mercedes O 405 NK fedélzetén. A busz egyébként néhol elég szűk helyeken kanyargott, ráadásul egyik ilyen helyen jött szembe egy teherautó is. Tükrök behajtva, a két jármű félig a bokrokban, de azért elfértünk. Útközben itt is kinéztem pár helyet, de mivel a vonal csak 30 percenként jár, és általában Sprinter City-vel, ezért a majd egyszer mappájába raktam az agyamnak.
Ez már Leonding, és a Michaelsbergstraße, egy a 191-esen közlekedő, a SabTours állagába tartozó Solaris Alpinoval. Ha minden igaz ezekből csak kettő van a városban, és eddig ez még pont hiányzott, így ezekkel legalább már többet nem kell szórakoznom.
A 333-as csuki Citaro a 19-es vonalról. Nem örültem neki, hogy a 19-es jött előbb, mert így kb. évek múlva jött csak a következő a kinézett fotóhelyhez.
Ellen irányból a 302-es kocsi jött a 17-esen.
Pár perccel később pedig már érkezett is vissza a kis Sola a 191-esen. Legalább meglett ajtósból is.
A 19-esen kinézett fotóhely végül ismét kimaradt, de úgy döntöttem legközelebb már tényleg szakítok arra is időt. Leonding központjából Froschberg felé vettem az irányt a 17-es busszal, útközben azon is kinézve néhány jövőbeni fotóhelyet. A gáz csak az, hogy az önálló szakaszon ez is 30 percezik.
A 26-os másik végállomása a Froschberg városrészben található Stadionnál van. Légvonalban nincs is messze egymástól a két végáll, de a busz nem éppen a legrövidebb úton közlekedik köztük. Linzben egyébként a legtöbb vonal meglehetősen hosszú, és kacskaringós utat jár be.
A 46-os trolivonal egyik végállomása is Froschberg városrészben található. A trolik egy kis utcában végállomásoznak, a Stadiontól nem messze.
A 342-es Citaro G a 19-esről.
Froschberg is letudva, így hamarosan elindultam a vasút felé, megnézni mi az aktuális felhozatal. Csalódás most sem ért a környéken.
Kedvenc tárolómon épp semmi érdekeset nem találtam, de ez a kis Temsa pont jókor jött, főleg úgy, hogy hiányzó volt. :)
A WWT egyik PlusCity-s Citarója. A korábban megismert magyar sofőrrel sajnos nem találkoztam.
Ha Linz, akkor elmaradhatatlan az elővárosi Setra S 431 DT. Eddig kilenc ilyennel találkoztam a városban, amelyek közül öt a közlekedési szövetség (OÖVV) reklámját hordozza magán.
BD 13755 az Enns és Steyr felé közlekedő 401-es járatról. A vonalon elég gyakran közlekedik "nagy" busz, de emeletest eddig még nem láttam rajta. Azokat inkább rövidebb (30-40 km-es) vonalakon járatják.
Egy Lion's Regio a 250-esről, ködlámpával, mert úgy a menő. :)
Hogy egy kis helyi járat is legyen a belvárosból: a 342-es kocsi a Goethekreuzung-nál.
A vasútállomástól ezután begyalogoltam Linz fő utcájára kajálni, hátha közben sikerül kitalálnom, hogy akkor merre tovább. A bevitt tápanyag meg is hozta a hatását, hamarosan kitaláltam, hogy felugrok a legközelebbi villamosra, azzal megyek egy pár megállónyit, aztán majd lesz valami. Így kötöttem ki végül az Unionstraße-n.
Egy újabb Bobmardier villanyos. A kép készítése után ezzel mentem át az Unionkreuzung-hoz.
Ez már az Unionstraße, egy a 41-es vonalon közlekedő csuklós Citaróval. Az itt közlekedő 41-es és 43-as trolik helyett buszok közlekedtek. A pótlás oka nem ismert számomra.
Ellenirányú trolipótló a 370-es személyében.
Pár kép készítése után továbbmentem innen a 43-as trolival busszal, egészen a Neue Heimat elnevezésű csomópontig. Itt találkoznak egymással a 11-es, 19-es és 43-as vonalak. Előbbi kettő hangolva 30 percenként, utóbbi pedig 15 percenként jár. Először azt hittem, hogy nem lesz gond a fotózással, a sok autó ellenére sem, mivel felhős időnek köszönhetően minden irány lőhető, két busz között meg majd mindig átmegyek a csomópont azon oldalára, ahol nem zavarnak majd az autók. Azt viszont nem vettem számításba, hogy minden mindenhonnan ugyanakkor érkezik, így 15 percig gyakorlatilag semmi fotótéma nincs. Ezt szoktam szívásnak nevezni. :)
Neue Heimat, a 332-es csukival. Az aluljárórendszer miatt alapból nem egyszerű a csomópont oldalai között ingázni, de úgy, hogy minden irány gyakorlatilag egyszerre ért ide, esélytelenné vállt egyszerre több irány megörökítése.De végül csak találtam egy "kiskaput".
Az eddig még hiányzó 349-es Citaro G a 19-esről a Wegscheiderstraße-n.
Néhány méterrel arrébb pedig a 11-es végállomása, a legelső szóló Citaróval. Itt végülis lehetősége nyílik az embernek egyszerre két irány fotózásához is. Az egyik ráadásul 15 percen keresztül itt vesztegel.
Az idő elég gyorsan repült, én meg kint voltam a francba a főpályaudvarhoz képest, így nem sok időt töltöttem el a Neue Heimat-nál. A vasúthoz visszaérve viszont még volt egy kis időm, így még elnéztem kedvenc Postbus tárolómhoz.
Lion's Regio sorfal a régi buszállomáson.
A BD 13275 nem először került már lencsevégre ezen a helyen. Mondhatni default autó. :)
Egy hosszú Lion's Regio a 360-asról, a Karntnerstraße-n.
Hazafelé a szokásos 165-ös Railjetet választottam, a szokásos hegyeshalmi átszállással. Így a szezon vége felé már lassacskán rutinból sikerült eltölteni a két vonat közti bő fél órát. :)
