Graz az az osztrák város, ahova már hosszú ideje szívesen járok vissza. Közel nyolc évvel ezelőtt jártam először a Mura parti városban, ami már akkor annyira megtetszett, hogy amióta elkezdtem a Sommerticketezést, minden évben ellátogattam ide, legalább egy alkalommal. Nem volt ez másképp 2014 nyarán sem.
Az elmúlt években Graz meglátogatása egyet jelentett a kora hajnali keléssel, a Győrből reggel hat óra körül startoló soproni személyvonattal, illetve a határ Sopronnál való átlépésével. Tavaly azonban a Mattersburg és Loipersbach-Schattendorf közötti vonatpótlás vágányzári menetrendje miatt a szokásos útvonal nem játszott. Sebaj, akkor legyen a szokásosnál egy órával későbbi érkezés a stájer fővárosba és megyek Bécsnek az RJ 162/RJ 555 párossal.
Eme terv egyetlen gyenge pontja a Meidling-i átszállás, amire ha minden klappol, van 6 perc. A MÁV viszont úgy döntött kicsit izgalmasabbá teszi az utat, és Győrbe +14-el esett be a Jet, így még ha úgy is számoltam, hogy ha a hegyesi tartózkodáson sikerül lefaragni azt a 3 perc pluszt, ami ezen vonat esetében jelen van, elméletileg akkor is esélytelen a csatlakozás elérése. Illetve mégse, mert Meidlingbe sikerült a +10-es hegyesi kilépés ellenére is -2-vel (!) koppanni. Ezek szerint az osztrákok nem bízták a véletlenre a 162-es menetvonalát. Meidlingtől Grazig már eseménytelen volt az út.
A ködlámpás S431 DT-nél kevés jobb dolog fogadhatott volna a városba érkezvén.
Kissé viseltesnek tűnő Postbusos Mercedes Turismo, a Graz-Klagenfurt között közlekedő ÖBB Intercitybus viszonylatra kitáblázva.
Újdonság a HGL háza tájáról, hogy 2014 elején az újonnan érkezett C2G-knek köszönhetően csuklósították a 63-as vonalat is.
A Watzke is újdonsággal szolgált. Látszik, hogy egy cégcsoport Ricsiékkel...
Egyetlen fotóhelyet néztem ki magamnak az út tervezése előtt, méghozzá az 53-as vonal Stattegg-i végállomását. Mivel a vonal belső végállomása a Hauptbahnhof, adta magát, hogy ott kezdjek. Igaz, első körben végül csak Andritz-ig jutottam.
Graz-Andritz, a 228-as pályaszámú Stadler Variobahnnal az 5-ös vonalról.
A 63-as mellett a 41-es vonalat is csuklósították 2014 elején. Apró érdekesség, hogy a vonalat a Postbus üzemelteti, a HGL pedig nekik alvállalkozik rajta.
A 35-ös azonosítójú Citaro L az 52-esről a Grazer Straße-n, nem sokkal Andritz előtt.
A következő 53-assal folytattam is tovább az utamat a vonal Stattegg-Fuß der Leber elnevezésű végállomásáig. Erről egyébként annyit érdemes tudni, hogy nagyon, de tényleg nagyon kint van a világ vége után kettővel. A környék cserébe meglehetősen csendes és hangulatos.
A 79-es számú Mercedes Citaro immáron úton a Hauptbahnhof felé.
Íme maga Stategg-Fuß der Leber végállomás, egy C2G-vel. Az 53-ason ottjártamkor egyébként a hat forgalmi számból kettő volt csuklóssal kiadva.
Nagyjából fél órát töltöttem el Statteggben, mire elindultam visszafelé a fenti C2G fedélzetén. A következő hely, amit felfelé jövet kinéztem a Körösistraße volt, ahol az 53-as mellett a 41-es vonal járműveinek megörökítésére is lehetőség nyílik.
Körösistraße a Postbusos BD 12828-al a 41-esről.
Kisvárosi hangulat a Kettengassenél.
Ismét egy HGL-es C2G a 41-esről. A buszt egyébként egy igencsak szemrevaló fiatal hölgy terelgette. Ausztriában valahogy többen választják a buszvezetői hivatást a hölgyek, sőt, úgy összességében a fiatalság körében, mint itthon.
Ideje bemenni a belvárosba, azon belül pedig a Stadtpark környékére. Részben azért, mert ott jó eséllyel bele lehet futni néhány turistabuszba, részben pedig megnézni az aktuális felhozatalt a Gersin által üzemeltetett 30-as vonalon.
A 30-ason semmi extra, csak a szokásos Kutsenits borzalom, itt éppen Sprinter pofával...
Az Opera mellett a Jandrisevits eme Volvo 9700-asa, valamint a Five Stars állagába tartozó MTL-700-as pihent.
Következő fotó helynek az Opera másik oldalán található Kaiser-Josef-Platz-ot foglaltam el.
Hogy legyen egy kis villamos is...
BD 13115 című Postbusos MAN Lion's Regio L a Weiz felé közlekedő 221-es vonalról.
Szokás szerint a 30-as vonal másik kocsija is egy Kutsenits volt.
Egy Citaro L ellen irányból a 31-es vonalról. 2014 ősze óta már nem csak ezek a "nyóclábú" Mercik, hanem csuklósok is közlekednek a vonalon.
Az Operától csak egy köpésre van a város központi tömegközlekedési csomópontja, a Jakominiplatz. Fotózási szempontból nem egyszerű a hely, a rengeteg össze-vissza bóklászó gyalogos és Critcal Mass fanatikusok miatt. Az induló kocsi állások közül egyedül az elővárosi vonalakét lehet fotózni úgy-ahogy anélkül, hogy rövid időn belül infarktust kapjon az ember a sok fotobomber miatt.
A Matzer Busreisen hibrid Volvo 7700-asa az 510-es vonalról.
Ez már a Radetzkystraße, egy a Jakominipaltz felé igyekvő Citaro G-vel a 34E-ről. 2013-ban még a C2G-ket kellett keresni a városban, tavaly meg már ezeket. Csuklós Citaroból pedig tudtommal még nem selejteztek egyet se.
A következő úti cél minden Graz-i túra egy másik kötelező helyszíne, a Don Bosco környéke.
Wilkommen bei Don Bosco, egy teljes reklámos C2G-vel. Merész :)
Alul buszmegálló, felül S-Bahn megálló, avagy így néz ki egy tökéletes átszállási pont a buszok és vonatok között.
Az igazi kis King-Long, vigyorgó LED-sorral.
MAN Lion's City a Grünerbus által üzemeltetett 681-es vonalról.
Ritka pillanatok egyike, amikor gond nélkül keresztül lehet fotózni a Karnter Straße-n.
Szokás szerint repült az idő, nagyjából ekkor kezdtem el sajnálni az alternatív útvonal miatti mínusz egy órát is. A főpályaudvarhoz való indulás előtt azonban még jutott egy kis idő a Radetzkybrücke belvárosi oldalán való fotózáshoz is.
Csak nem egy leendő Vasi Volános ÉNyKK-s járművet látunk a képen? :)
A Gruber is beköszönt egy Integro L-el.
153-as számú C2G a 40-es vonalról.
A Radetzkybrücke után aztán már mentem is a főpályaudvarhoz, hátha ott is lesz még valami érdekes az indulás előtt.
Gruberes Setra S 419 UL-GT, a flottaszínükben pompázva. Jók ezek a színátmenetes tükrök.
Csuklós C2-esre bőven láttunk példát a nap folyamán, de szólóra már nem igazán. Ennek az egyik oka, hogy ekkor még csak kettő volt belőle Grazban, a másik pedig, hogy azok is a város általam bejárt részének ellentétes oldalán jártak ekkor.
A főpályaudvartól aztán már Bécs felé indultam tovább a helyből induló RJ 751-es fedélzetén, ahonnan már csak egy bő másfél óra hosszúságú út várt rám Győrig.
Graz tehát ennyi lett volna 2014-ben. Nem ezen a túrán váltottam meg a világot új fotóhelyek felkutatásával, de az új flotta megörökítésére, illetve a számomra hamisíthatatlan helyi hangulat magamba szippantására tökéletes volt ez a kirándulás. Idén pedig újra támadok, mert mint írtam a bejegyzés elején, Graz meglátogatása minden év Sommerticketezésének egy elengedhetetlen vele járója.
