Tavaly ilyenkor szinte két-háromnaponta mentünk valahová fotózni, főleg, miután leesett vagy negyven centi hó. Havazás ugyan mostanában nem nagyon volt, de attól függetlenül ismét mehetnéke támadt a csapat Győrben tartózkodó tagjainak, így már csak idő kérdése volt, hogy mikor lépünk a tettek mezejére. Mivel télen erősen korlátozott a fotózásra fordítható idő, ezért egy viszonylag közeli terület, nevesül a Csallóköz bebarangolása mellett döntöttünk. Mivel néhány általam ismert helyszínt leszámítva fogalmunk sem volt, hogy merre érdemes elindulni, ezt a túrát gondos szervezés előzte meg. A menetrendek elemzése, és ez alapján némi fordasakkozás után összeállt ugyan egy útvonal, de hogy aztán ez mire lesz jó, az majd kiderül.
Győrből Bácsáról kicsivel 8 óra előtt indultunk. Vámosszabadin rögtön indulás után meg is lett a nap első rendszáma, az FLD-401 személyében. Csak egy Credo, semmi extra, a reggeli kávé elfogyasztása után haladunk is tovább. Rövidesen Csilizradványban találtuk magunkat, a helyi Coop előtt már várt ránk a falu Karosája, lásd a nyitóképen. Innen aztán Kulcsod felé mentünk tovább, a következő lehetséges autó oda volt felírva.
DS-008 AU című Karosa C934-es Kulcsod főutcáján.
Kulcsod után Nagymegyer felé vettük az irányt. A helyi buszpályaudvar elég lehetetlen helyen van, cserébe viszont hétvégén tele van a Dunaszerdahelyi Autóbuszközlekedési Társaság buszaival. Mondjuk azoknak csak nagyjából a fele fotózható, úgy-ahogy.
Hosszúderekú Axer Nagymegyer buszpályaudvaráról.
A nap első C734-es Karosáját is itt találtuk. A homlokfalon lévő burkolat télen szériatartozék a típuson.
Nagymegyerről a 63-as úton indultunk tovább. Sokat mondjuk nem mentünk rajta, a várost elhagyva már rögtön az első lehetőségnél le is fordultunk az első falu, Szilas felé, megnézni, van-e ott valami.
Karosa helyett csak az Arriva E98-asát találtuk.
Szilassal gyakorlatilag össze van nőve Lakszakállas, így annak az érintésével mentünk vissza a főútra. Egy Karosa személyében itt is volt egy kintalvós autó. Innen Bogya felé mentünk tovább, ahol aztán különös késztetést éreztünk arra, hogy benézzünk a szomszédos Gellér felé is. Ott ugyan nem volt semmi, de előtte, a két falu között akadt némi fotótéma.
Pozsony és Révkomárom között néhány éve már a Student Agency leányvállalata, a RegioJet szolgáltat.
A következő falu Tany volt, ami a méretéhez képest tele volt buszokkal. Egy maszek Karosa mellett még két Arrivás gépezet található eme községben.
Flottaszínű Arrivás Karosa Tany központjában.
Kicsivel odébb pedig ez a Hungarianbus figyelt.
Ahhoz képest, hogy a Nagymegyer utáni néhány településre nem írtam ki semmit, egész jó termésünk volt eddig. De ideje volt már, hogy továbbálljunk a következő felírt falu, Bogyarét felé, amit Tany felől Nemesolcsán keresztül lehet elérni. Természetesen utóbbi település is szolgált némi érdekességgel.
Egy maszek SlovBus Nemesolcsa főutcájáról.
Bogyaréten végre ismét egy C734-est találtunk.
Nagyjából ekkor tudatosult egyébként bennünk, hogy ahhoz képest, hogy már majdnem három órája elindultunk, alig jutottunk valameddig, mert a rengeteg fotótéma miatt lehetetlen haladni. Az előzetesen elképzeltekhez képest jóval több buszt találtunk a falvakban, aminek természetesen örültünk. Ahogy annak is, hogy a következő falu, Ekecs, szintén tele volt autókkal.
Ez a gyönyörű szép Nokia szerződéses LC736-os volt az első rendszám Ekecsről.
Egy 12.8 méter hosszú Crossway az Új sorról. Az elmúlt években a SAD DS szinte csak az Irisbustól vett buszokat.
Ezt a 10.6 méteres Crosswayt is Ekecsen találtuk.
Ekecs után Nyárasd következett, természetesen itt is volt mit lőni.
Nyárasd külső telephelyes buszainak 2/3-ada.
Nádszeg következett, amely a SAD DS dunaszerdahelyi és galántai üzemeinek a határán fekszik. Előzetesen csak a dunaszerdahelyi kocsik lehetséges külső telephelyeit kerestem ki, a galántaiak holléte már ismeretlen volt. Éppen ezért mikor a faluba érkezvén a főút mellett találtunk egy Axert, akkor már úgy voltunk vele, hogy oké, megvan a falu busza. De csak mentünk egy kört még a faluban, amiből aztán az lett, hogy totál eltévedtünk a településen belül. Ennek ellenére találtunk még három buszt, ráadásul mindegyiket lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyeken. Gyakrabban kellene eltévedni.
Egy kocsi volt nekem felírva Nádszegre, így már ezzel az egy autóval is elégedetten távoztunk volna.
Ez a Karosa volt a negyedik találat a faluban. Mikor megláttuk a keresztező utcáról, már csak röhögtünk, hogy ilyen a mesében sincs.
Nádszeg után Felsővámoson át Pozsonyeperjes felé vettük az irányt.
Felsővámoson a cég egyetlen Granus-a várt minket. Egyébként Autosan licenc.
Ez már Pozsonyeperjes, és a helyi külső telephelyes verda, egy tipikus szlovák falusi kockaházzal.
Pozsonyeperjest is láttuk, innen irány vissza Dunaszerdahely felé. A városba való érkezés előtt még kitaláltuk, hogy körülnézünk a környező Hegyétén és Pódatejeden.
Hegyéte határában ismét vasúti átjáróhoz érkeztünk, és éppen megint jött egy Desiro.
Ez a kép már Dunaszerdahely vasútállomásánál készült.
Dunaszerdahelyen a helyi buszpályaudvaron állt vagy harminc autó, azok fotózásáról viszont le kellett mondanunk, mivel utasforgalomtól elzárt területen állnak. Így gyorsan továbbálltunk Patonyrét felé, ahol már várt minket az általam már tavaly áprilisban a Slovakiaringről hazafelé jövet felfedezett Karosa.
Útközben találtuk egy maszek Karosát is Nagyabonyban.
Ez már Patonyrét, és a DS-520 AV. Tavaly mikor erre jártam totál ellenfényben állt.
Patonyrét után Sárrét és Lég érintésével Csenke felé indultunk tovább. Csenkétől kezdődően a környező falvakban már nem a SAD DS, hanem a pozsonyi székhelyű Slovak Lines járművei jöttek szépen sorban.
Nagymagyaron a helyi lakótelepen állt ez a rondaság. A csenkei társa után ez már a második volt a SORban.
Jányokon ismét sikerült egy C12-esbe botlani.
Ez pedig már Fél, ahol egy újabb SOR mellett egy Intouro is volt a Slovak Lines-tól.
Fél felől már visszafelé indultunk tovább. A következő úti cél Somorja volt.
Ez a SOR sem egy szép alkotás, de a cég néhány másik típusához képest ez még a bőven vállalható kategória.
A SAD DS hétvégén szinte csak Pozsony felé közlekedtet járatokat. A falvakban ilyenkor vagy marad a vasút, vagy ha az sincs, akkor alternatív megoldások után kell nézni. Néhány stoppos mellett láttunk például egy görkorist embert is, két falu között.
Mire Somorján végeztünk, addigra már erősen fogyni kezdett a fény. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy Bősig már csak akkor állunk meg, ha a főútról könnyedén észrevehető a rendszám, ugyanis Bősre volt még két tuti hely, ahol korábban láttam már külső telephelyes buszt parkolni.
Felbáron ezt a C734-est nem lehetett kihagyni.
Egy Crossway LE Bősről. 2013 novemberében szerezték ezeket.
Végezetül pedig egy C934-es Karosa a bősi erőműtől nem messze található lakótelep szélén.
Miután Bősön végeztünk, már nem volt értelme elindulni Dunacsúny felé, így onnan már Medve, és a határ felé vettük az irányt. Ettől függetlenül az év első falujáró túrája igazán termékenyre sikerült, bőven az előzetes elvárásaink felett teljesítettünk. Soha rosszabb évkezdést!
