A tavalyi évben vált szokásommá, hogy figyelemmel kísérem az ÖBB nyárra tervezett vágányzárait, és ha valahol meglátogatásra érdemes buszos pótlást találok, akkor azt a helyszínt felkeresem. Idén június közepén három helyen is pótoltak az osztrákok a főváros közelében, így némi matekozás után úgy döntöttem, megnézem eme vonalszakaszokat.
Ez idő tájt Győr és Kapuvár között a 8-as vonalon is pótlóbuszok közlekedtek. A buszok győri állomás előtti úton sorakoztak, alkalomadtán kisebb torlódásokat is okozva.
Nagyszámú busszal képviseltette magát a Vértes Volán. Egy-egy IC-re négy buszt adtak, melyek színvonala nem mindig érte el a vasútét.
Maga az utazás ugyanúgy indult, ahogy az elmúlt két év során már oly sokszor: Győrből kifelé 162-es Railjet, ezúttal Wien-Meidling állomásig. Onnan az S-Bahn fedélzetén irány tovább Wolkersdorf felé, ahol már várt is rám az első osztrák pótlás. Eredetileg azt terveztem, hogy a vonat érkezése utáni első busszal időspórolás miatt csak a közeli Ulrichskirchenig megyek, és ott lövök majd egy-két eresztést, de aztán erről az elképzelésről egyből le is mondtam, amint megláttam a leendő vonatpótlót.
"Őőőőő..." Nagyjából ennyire gondoltam mikor megláttam eme csodát begördülni a megállóba még Wokersdorfban. Az autóbuszra felszállva aztán már az olyan kifejezések is előkerültek, mint az "aztamindenségit" egy kicsit trágárabb változata.
Szóval akkor Mistelbach lesz a délelőtti menü, a második vonatpótlásról (ami amúgy St. Pölten közelében volt) lemondtam. Inkább itt vártam több eresztést, hátha beesik még valami érdekes cucc.
Ricsiék a környék néhány helyközi buszvonalán is felbukkannak, ahol többek között ilyen Setra S 417 UL-al utazhatnak a polgárok.
Irány Wolkersdorf, egy már kihalófélben lévő S 315 NF-el. Ricsiéktől nagyjából minden jött a pótolni.
A Dr. Richard mellett egyébként egy másik magánvállalat, a Niederrußach-i székhelyű Gansberger Reisen is kivette a részét a vonatpótlásból. Ők néhány Tourismo-t dobtak be a közösbe.
A reggeli és délutáni csúcsidőszakok között óránként két járatpár közlekedett Mistelbach és Wokersdorf között. Az egyik csak a két település között, de minden vasútállomást érintve közlekedett, a másik pedig ezen a szakaszon megállás nélkül végigrobogott, majd Mistelbachtól felment Laa an der Thaya-ig, de már bokorugróként. A képen az utóbbi vonal egyik kocsija látható.
Még egy Gansbergeres Tourismo, ezúttal a rövid és bokorugró vonalról.
Mistelbach egyébként elég unalmas hely, tanszünetben és hétvégén meg aztán pláne, mert a környék helyközi járatainak menetrendje elég távol áll a kínálatitól. Igaz, a legfontosabb, Bécs felé vezető irányt elég jól lefedi a vasút, a környező falvakba meg felesleges is a nap nagy részében üresen járatni a buszokat.
Érkezik a menetrend szerinti helyközi járat Ladendorf felől, Postbusos Aressel, és kb. 3 utassal.
A következő eresztéshez már visszabattyogtam a vasútállomáshoz vezető utakhoz, részben abban is bízva, hogy bónuszként sikerül még elkapni helyközi járatot.
Laa a.d. Thaya - Mistelbach - Wolkersdorf viszonylatban közlekedő Setra S 516 HD Ricsiéktől.
Az ellen irányra pedig egy S 417 HDH jutott.
Mistelbach elég is lesz, irány vissza Wolkersdorf felé. Ezúttal a Gansberger Reisen egyik Tourismóját sikerült kifognom, panaszkodni ez alkalommal se panaszkodtam.
Elérkezett a délutáni csúcs ideje, amikor már kettesével jártak a buszok, egy Mistelbach-ig, és még egy Laa-ig. Ekkor már az utóbbiak is megálltak minden állomásnál és megállóhelynél.
Laa-ig elővárosi kivitelű, kb 40 ülőhelyes S 415 NF jutott, míg a kb. félúton lévő Mistelbach-ig ez az S 417 GT-HD, ~53 ülőhellyel. Fordítva több értelmét láttam volna...
Két kanyar között egyébként a vasútállomás P+R pakolójában, és az egyik környező utcában parkoltak a buszok.
Ricsis Setra S 319 UL, avagy tényleg minden szemetet összefújt a szél!
Ugye? :D Mellesleg ezeknek a Karosáknak Irisbusoknak legalább annyira örültem, mint az 500-as Setráknak.
Mintha csak egy kintalvós verda lenne.
A turistabusz flotta egy újabb alkotóeleme is beköszönt. Emeletessel sajnos nem találkoztam, de a látottak alapján könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az is volt valamikor, már ha nem volt valahol magasságkorlátozás.
Mint ahogyan az a képeken is látszik, elég erőteljesen beborult az ég mire itt végeztem. Ennek ellenére bíztam benne, hogy a továbbiakban is megúszom szárazon, vagy legalábbis viszonylag szárazon, de sajnos ez nem jött össze. A következő helyszínen, Leopoldauban konkrétan le se jutottam a peronról, úgy szakadt az eső, így nem néztem meg mi jár a 32A-n, közel egy hónappal a Stefik után. Helyette a következő S-Bahn fedélzetén továbbmentem Bécs belseje felé, és végül Pratersternnél kötöttem ki.
A 80A-n C2-esekkel, ráadásul többnyire új festésűekkel szolgáltat a Gschwindl.
Némi tápanyagszerzés és 80A fotózás után már mentem is tovább a szomszédblogok és általam is közkedvelt Wiener Neustadt felé. Szerencsére most nem akart rendőrt hívni egy WNSKS-es sofőr se, mivel itt is úgy szakadt az eső, hogy meg se próbálkoztam a fotózással. Inkább mentem tovább Sopron felé, útközben kétszer átszállva, hála a Mattersburg és Lopiersbach-Schattendorf közötti vonatpótlásnak. A szokásos okból kifolyólag kép itt sem készült, pedig a selejtérett, de amúgy egyáltalán nem leharcolt ÜL MAN igencsak jó fotótéma lett volna…
Soprontól aztán Kapuvárig Schlieren volt a menü, onnan Győrig meg lehetett választani egy Kisalföld Volános, gyorsjáratként közlekedő Credo IC 11, meg a falujárós, parasztcity kivitelű 395-ös közül. Az 516 HD meg az ÜL MAN után egyikhez se nagyon volt kedvem...
