Már a múltkori csallóközi utunk során elhatároztuk, hogy amint lehetőség adódik rá, ismét nekiindulunk a Felvidéknek, és bebarangoljuk a SAD DS szolgáltatási területének múltkor kimaradt részeit. Szerencsére nem kellett túl sokáig várni a második útra, néhány héttel az első felvonás után ismét megindultunk. Indulás előtt most is kikerestem azon településeket, amelyeken volt esély külső telephelyes buszra, így hamarosan már kész is volt az aktuális útvonalterv.
Reggel szokás szerint korán indultunk, mivel most is hosszú út várt ránk. A határt ismételten Vámosszabadinál léptük át, ahonnan Bős felé vettük az irányt. A település elején szembetalálkoztunk a hétvégi napi két pár helyközi járat egyikével, majd pedig az erőmű közelében lévő lakótelephez robogtunk. Erős volt ugyanis a gyanúm, hogy a múltkori Karosa nem a fordakocsi volt.
Bejött a megérzésem, Bősön most az Integro várt minket.
Bősről Nyékvárkony érintésével Dunaszerdahely felé indultunk tovább. Nyékvárkonyon a szokásos Volkswagen szerződéses hosszú Arway megörökítése után a ’szerdahelyi vasútállomásra mentünk, lőni egy kis vasutat, illetve ismét megnéztük, hogyan sorakozik fel a SAD DS állománynak kb. negyede a helyi pályaudvaron.
Nem sokkal utánunk érkezett ez a Desiro Pozsony felől. Rövid várakozás után már ment is tovább Révkomárom felé.
Ebbe a maszek Karosába már a városból kifelé menet botlottunk bele.
Dunaszerdahely után folytattuk utunkat az 507-esen észak felé, a következő megállónk Tallóson volt. A helyi SAD-os Karosa természetesen udvarban állt, de sebaj, pár utcával arrébb találtunk egy sokkal izgalmasabb maszek gépsárkányt.
"Tessék már mondani, ez Kisalföldes volt?"
Felsőszeli felé folytattuk utunkat, a következő két kuncsaftig nem is kellett sokat keresgélni.
A helyi SAD DS-es autó.
Egy utcával arrébb pedig a környék legnagyobb maszekjának az egyik Intouro-ja figyelt.
Az itiner szerint a következő állomásunk Vágsellye lett volna, de szokásunkhoz hűen mostanra már eltértünk az előzetes útvonaltól, ezért közös megegyezés alapján végül tettünk egy kört Zsigárd felé is.
Királyréven a galántaiak vezérgépe fogadott minket.
Zsigárdi fogadóbizottság egyik fele.
Időközben befutott a szomszéd falu 700-asa is. Megjelenésekor csak egy szolid "b*zdmeg" hangzott el, de máris mindenki tudta, mi a helyzet.
Zsigárdról már Vágsellye felé indultunk, de az útba eső első falu, Pered, ismét többszöri megállásra késztetett minket. A szitu hasonló volt, mint a múltkor Nádszegen. Találtunk valamit a faluban, aztán egy közeli, véletlenszerűen kiválasztott utcán elindultunk felfedezni a falut. Ebből az lett, hogy ismét totál eltévedtünk a településen belül, és a helyes út keresése közben találtunk még vagy négy buszt.
Egy cégjelzés nélküli Axer volt az első áldozat.
Samsungos kocsi a falu egyik kis utcájából. Maga az üzem egyébként Galántán van.
Hosszúderekú Axer a falu legvégén. Mellesleg szintén Samsungos autó.
A faluból kifelé menet pedig ebbe a C934-esbe botlottunk bele. Pereden is jó volt a termés, főleg annak fényében, hogy az eredeti útvonalon nem is szerepelt.
Peredről végül Deáki érintésével értünk át Vágsellyére. A város már az érsekújvári Arriva szolgáltatási területén fekszik, a helyi buszállomás, és a telep pedig a vasútállomás mellett találhatóak. Vasárnap lévén a forgalom szempontjából nem sok jóra számítottunk, de végül két menetrendszerinti járatba is sikerült belefutnunk.
A Vágsellye - Köpösd - Szered járat volt a két aktuális indulás közül az egyik. A másik egyébként a helyi járat volt, egy Axer pofás LC 736-ossal.
Az egyik lakótelepen állt ez az Arrivás Crossway. Vágsellye egyébként három közlekedési vállalat, az Arriva Érsekújvár, az Arriva Nyitra, és a SAD DS szolgáltatási területeinek határán fekszik. A fenti kocsi a nyitrai céghez tartozik.
Vágvecse településrészen ezt a "nyóclábú", Volkswagen szerződéses járaton közlekedő Arway-t találtuk a SAD DS-től.
Vágsellye után Köpösd majd Vágpatta felé indultunk tovább.
Királyin utolértük az SL 223-ast. Tetszetős egyébként ezzel az Arrivás flottaszínnel.
Köpösdön ez a C934-es várt minket. Látszott egyébként, hogy egyre távolabb kerültünk már a határtól. Az út túloldalán lévő kocsmában már alig tudtak magyarul.
Ez már Sempte, ismét egy Samsungos verdával. Őt se volt egy egyszerű mutatvány megtalálni.
Sempte után adta volna magát, hogy a Vág folyó túloldalán lévő Szered felé menjünk tovább. Helyette azonban úgy döntöttünk, hogy elnézünk még egy kicsit északabbra Szentharaszt és Udvarnok felé. Az első faluban a településen belül megtett hatalmas kör ellenére sem találtunk semmit, a szomszédos Udvarnokon viszont rögtön két buszt is találtunk.
A szeredi helyi járat kocsija is Udvarnokon alszik.
Innen Galgóc felé indultunk tovább. Udvarnokot alig elhagyva, az út melletti TSz-ben állt egy SAD DS-es Crossway, erről sajnos le kellett mondanunk. Nagyjából fél perccel később, még Bajmócska előtt érkezett azonban egy újabb kuncsaft, a Galgóc – Szered aktuális járatának személyében. A posádkai kereszteződésnél vártuk be végül a gépet.
Az aktuális Galgóc - Szered járat autóbusza a posádkai betérő után.
Galgócra érve először a vasútállomást céloztuk be, nem hiába.
A nagyszombati SAD egyik Crossway-e Galgóc vasútállomásánál.
Vonat is érkezett, méghozzá a cseh-szlovák ipar egyik modernizált remekműve személyében. Öröm és boldogság, Studenkát ugyanis eddig még nem fotóztam.
A Studenka megörökítése után átgurultunk Lipótvár vasútállomására, hátha találunk ott is valamit.
Lipótvár vasútállomásán a pozsonyi elővárosi vasútvonalak legújabb üdvöskéje várta az indulási idő elérkezését.
Lipótvárról elindulva aztán elkezdett szakadni az eső. Emiatt lemondtunk az időközben megjelent menetrendszerinti SOR megörökítéséről, és inkább folytattuk utunkat Szered felé. Előtte viszont a Felsőzéllén talált Irisbus kedvéért még megálltunk.
A Galgócon lőtt Crossway eggyel magasabb rendszámú társa.
Szered következett, a helyi buszállomást meglehetősen optimista szemlélettel kerestük. Odaérve viszont csalódnunk kellett, csak a korábban Bajmócska előtt már látott Crossway állt bent. Sok időt így nem is töltöttünk itt el, inkább gyorsan átgurultunk Galántára. A helyi állomás megtalálása itt már nem volt egyszerű mutatvány.
Egy kocsi állt csak bent, de az legalább 700-as Karosa volt.
Galánta után a szomszédos Diószeg következett. Buszt nem találtunk se itt, se a következő jó néhány településen Feketenyékig. Utóbbi településre is csak a Galántán már látott 700-as Karosa jutott, vigaszt így nagyon az se jelentett. Újdonsággal végül Nagyfödémes tudott szolgálni.
DS-207 CU, vagyis Nagyfödémes külső telephelyes autóbusza.
Jóka volt a következő településünk. A faluba érve rögtön megtaláltuk a helyi SAD DS-es verdát, de az túl szép lett volna, ha nem a géptelepen, hanem mondjuk utcán áll. Sok jót ezután már nem reméltünk ettől a településtől se, de végül csak sikerült belefutni két Slovak Linesos masinába is.
Jókán végre erre is SOR került.
Jóka után aztán nagyjából elfogyott a fény. A szomszédos Illésházán már úgy lőttük meg a főút mellett talált maszek Karosát, hogy ez lesz a nap utolsó rendszáma, de végül Nagymagyaron tettük el végérvényesen a gépeket. A múltkor talált SOR mellett most állt itt még egy autó, aminek egyszerűen nem tudtunk ellenállni.
Nagymagyar bónusz verdája.
Nagymagyar után aztán már tényleg elfogyott a fény, így elindultunk hazafelé. Győrig fotózni már nem is álltunk meg sehol.
