A legutóbbi, tavaly őszi bécsi látogatásom óta rengeteg változás történt az osztrák főváros tömegközlekedését illetően. Többek között a térség kötöttpályás hálózatfejlesztéseit követően gyökeresen átalakult Donaustadt tömegközlekedése, forgalomba álltak a Wiener Linien csuklós Mercedesei, amelyek ráadásul új fényezést is kaptak, valamint az alvállalkozók is több újdonságot állítottak forgalomba az elmúlt bő fél év során. Mindemellett az osztrák főváros mielőbbi meglátogatását sürgette az a tény is, hogy rövidesen elkopik az utolsó adag még meglévő klasszikus kocka Graf&Stift is az utakról. Rövid mérlegelés után tehát úgy döntöttem, hogy újra itt az ideje egy kiadós bécsi fotózásnak.
Reggel a 6:48-as rajkai személlyel indultunk útnak a Közlekedési Osztályos Soondeeval. A hegyeshalmi átszállást követően fél kilenc előtt nem sokkal estünk be Bécsbe, a főpályaudvar névre keresztelt szélcsatornába. Valamilyen szinten ugyanis már Yvette is jelen volt eme kiruccanásunkkor (innen a cím), és a jóval az utcaszint felett lévő peronokra elég erősen befúj a szél. Az esőt a nap folyamán szerencsére megúsztuk.
A fotózásnak a Südtirolerplatz elővárosi és nemzetközi járatok számára kialakított oldalán álltunk neki.
Reggeli típuskavalkád, élen a vezérgéppel.
Teli reklámos Temsa Safari a Postbustól, szlovák nyelvű hirdetéssel.
Érkezik a Blaguss egyik zsír új "böszmenagy" Setrája, az új színtervük szerint festve/matricázva.
Miután végiglőttünk minden fotózható gépet lementünk az U1-eshez, amivel átgurultunk a Reumannplatzra.
Reumannplatz, és a Postbus egyik Euro 6-os C2-ese. Az elmúlt években jelentősen nőtt az ÖBB buszos cégének a szerepvállalása a bécsi tömegközlekedésben. Ezeket az Euro 6-os Citarókat tavaly ősszel állították forgalomba.
Egy LPG-s NG243 a Wiener Linientől. Hamarosan ezek a kocsik lesznek a fővárosi közlekedési vállalat legöregebb járművei.
Mint arra már eme iromány elején utaltam, ősz óta rengeteg újdonság jelent meg Bécs utcáin. Január eleje óta róják a köröket például a Wiener Linien Mercedesei, amelyek elsőként a 7A és 35A vonalakon jelentek meg. A 7A-t valamennyire ismerem, korábban már felfedeztem például, hogy délelőtt tökéletesen lőhetőek a buszok a Martin-Luther-King-Park mellett.
A Triester Straße keresztezésekor feltűnt a távolban valami buszra hasonlító tárgy. Ahogy közeledett viszont kiderült, hogy az inkább két valami, amik nem is akármik. Jobban nem is kezdődhetett volna a 7A fotózása.
A 8731-es számú C2-es érkezik Meidling vasútállomás felől. Itt jegyezném meg, hogy igazán pofásak ezzel az újfajta fényezéssel a kocsik. Korábban többször is megemlékeztem róla, hogy a WL-nél hülyék, hogy szerintük a C2-esen nem mutat jól a hagyományos fényezés, és újat kell kitalálni helyette. A helyzet az, hogy én voltam a hülye, mert így tényleg sokkal jobban néznek ki. :)
A 8747-es kocsi érkezik a Davidgasse, Knöllgasse elnevezésű megállóhoz.
Miután nagyjából kilőttük az aznapi kocsi kiadást, úgy döntöttünk ideje továbbállni. A meidling-i vasútállomás környékét vettük ezúttal célba, ott mindig van mit lőni.
Tudjuk le a napi villamos adagot, avagy az 52-es pályaszámú rövid ULF a 62-es vonalról, a Schedifkaplatznál.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy már a 62A is Citarós vonal. Én egész eddig abban a tudatban voltam, hogy egyenlőre csak a 7A, 35A, 48A trión járnak a Mercik.
Érkezik a 15A is, egy csuklós Lion's Cityvel.
A nap következő attrakciója a 48A volt. A Dr.-Karl-Renner-Ring és a Baumgartner Höhe között közlekedő vonalon április vége óta járnak a csillagos márka buszai.
Napközben papíron 7-8 perces követéssel jár a 48A, de a gyakorlatban ezt nem mindig sikerül tartani. A képen látható kocsi például alig két perccel azután érkezett a Schrekergassehoz, hogy az előtte lévő jármű elhagyta a megállót.
Fotóhely elfoglalva a Flötzersteigen, várjuk a 48A-kat. Előbb viszont még egy kék villogós Integro ellen irányból.
A 8741-es számú gépezet érezik a Baumgartner Höhe felől.
A napsütés ellenére a Ring felől érkező oldal is egész jól lőhető volt.
A vonal kakukktojása. Hétköznapokon egy NG 243-as is a vonalon dolgozik, ezzel kicsit megtörve a Mercedesek egyeduralmát.
A WiLi Citaróiból egy napra ennyi nagyjából elég is, ideje továbbállni. A Ring felé folytattuk utunkat, és mivel az idő nagyjából ebéd körül járt, útba is ejtettük kedvenc pizzázómat a 48A lenti végállomásánál.
Ebéd előtt még egy jó kis 500-as Setra a Blagusstól.
Kaja letudva (hosszú évek után idén árat emeltek, hiába, ebben a városban tényleg minden változik), ideje teljesíteni útitársam napi kívánságát: lőjünk Rampinit! Vagyis irány a Schwarzenbergplatz!
Schwarzenbergplatz, a lovasszobros villamosfotók hazája.
Divatfotóhely a 2A-ról.
A Rampini tehát ki lett pipálva, a következő kiszemelt vonalunk a 4A. Kirándulásunk előtt néhány nappal álltak ugyanis forgalomba a Wiener Linien hibrid 7900-asai. Eredetileg úgy terveztük, hogy a Karsplatzról indulva keresünk majd valami fotóhelyet a vonal mentén, de a Schwarzenbergplatz Ring felőli oldalán kiszúrtuk, hogy a tér másik oldalán húznak el a keresett járművek, így a fotóhely rögtön adott is volt.
Az első Volvo érkezése előtt tűnt fel ez az 515-ös az út túloldalán a távolban. Gyors mérlegelés után inkább ennek a megörökítése mellett döntöttem. Igaz, ehhez nyolc sávnyi piroson kellett átrohannom.
Pár perccel később aztán érkezett még egy 515-ös, ezúttal a Coach Force One, vagyis a Blaguss elnöki különgépének személyében.
Hamarosan 'Ricsiék is beköszöntek, elsőként ezzel a városnéző S 431 DT-vel. A buszt egyébként egy fiatal hölgy terelgette.
Az emeletest követően aztán befutott a cég egyik legújabb szekere is. A három tengely ellenére ezek "csak" 516-osok.
Ja tényleg, Rábát Volvót fotózni jöttünk ide.
A 8356-os számú csoda érkezik a Karsplatz felől.
A 4A egyébként a Lothringerstraße és a Karsplatz között villamosforgalom által már nem használt villamospályán közlekedik.
Bécs régi épületei kiváló hátteret nyújtanak egy-egy fotóhoz.
A hibridek megörökítésével úgy döntöttünk, ideje felkeresni a kihaló félben lévő Graf&Stift-eket. Ehhez gyakorlatilag át kellett kelni a város túloldalára, de sebaj, menjük. Az oda utat nem a legrövidebb úton tettük meg, először ugyanis kipróbáltunk még egy 7900-ast. Hát, engem nem igazán győzött meg, az asztallap simaságú úton is számomra zavaróan nyöszörögnek a burkoló elemek. Három naposan. Ezek után Hapciék (értsd: Gschwindl) már új festésű, szóló C2-ese meg se nyikkant a 80A-n a Wittelsbachstraße és Praterstern közötti úton. Pratersternből pediglen az S-Bahn segítségével mentünk át a Siemensstraße-hoz, ahol végre sikerült összefutni a selejtsorral is.
A 31A-n tavaly ősszel még NG 235-ösök közlekedtek. Azóta minőségi csere történt a vonalon.
A 30A-n viszont egyenlőre még megmaradtak az NL 205-ösök. Igaz, már nem sokáig.
A 30A-n csak szóló kocsikkal találkoztunk, ráadásul elég ritkán is jár, így rövidesen tovább álltunk Großjedlersdorf központja felé. Ha minden igaz, akkor itt már csuklós kocsikkal is találkoznunk kellene.
És igen, a 32A NG 235-ösökkel volt kiadva. Örülés van.
Az imént látott NG 235-össel tovább is álltunk, nézzünk valami fotóhelyet a vonalon. Egy frankó kis helyet ki is néztünk magunknak, de a fények csak egy jó háromnegyed óra múlva lesznek jók. Akkor addig nézzünk el Leopoldauba, hátha lőhető valahol a 29A. Az Adolf-Loos-Gasse elnevezésű megállónál sikerült is találni egy jó kis helyet.
A nap természetesen mindig a legjobbkor tud elmenni...
Időközben eltelt annyi idő, hogy a 32A mentén is jók legyenek a fények, így visszabattyogtunk a megállóba, és az első érkező kocsival vissza is mentünk a Gerasdorfer Straße-ra.
Sötét fellegek gyülekeznek a típus jövője felett.
A 32A szinte végig elővárosi, illetve falusi jellegű területeken kanyarog. Ezáltal igazán hangulatos képeket lehet alkotni a még meglévő öregecske Stefikről.
A 32A meglátogatásával véget is ért az aznapi fotózás. Szerettük volna még meglesni az U2-es új, a pusztában vezető szakaszát is, de időhiány miatt ez most kimaradt. Majd legközelebb, csak mert Bécsbe még menni fogok néhányszor. Hiszen a látszattal ellentétben, alig lőttünk valamit.
Aaroff.
