Elérkezett a Vorarlberg-i tartózkodásom második teljes napja, melyen már az időjárás is kegyesnek bizonyult hozzám, reggel ugyanis szikrázó napsütésre ébredtem. Éppen ezért most vagy soha alapon, ezen a napon ugrottam át Svájcba, azon belül pedig St. Gallenbe és környékére.
Értelemszerűen Svájcban már nem volt érvényes se a Vorarlberg-i hetijegy, se a Sommerticket, viszont van egy Euroregio Bodensee nevű napijegy, amely három zónára osztja fel a Boden-tó környékét. A zónákon belül ez szinte minden tömegközlekedési eszközre érvényes, és nem mellesleg a Vorteilscard tulajdonosoknak még némi kedvezmény is jár. Bevezetésnek ennyi, csapjunk a lovak közé!
Szóval, reggel most sem sikerült elsietni az útra kelést, az előző naphoz hasonlóan ismét a negyed 10 utáni 73-assal mentem be Feldkirchbe.
Ez a kép pedig már a vasútállomásánál készült, a NiggBus egyik kiállását töltő faceliftes Citarojáról.
Feldkirchből aztán vonattal folytattam az utamat, először Riedenburg-ig, ahol átszálltam a St. Margarethen felé közlekedő S-Bahn-ra, hogy végül onnan egy Stadler Kiss motorvonattal kiállított Regional Expressel érjem el az első úti célomat, Rorschach-ot.
A vasútból ennyi elég is lesz, keressünk inkább valami buszt. A környéken közlekedő buszjáratok nem az állomás főbejárata előtti buszmegállóból indulnak, hanem a túloldalon, a Promenadenstraße-n közlekednek.
Egy Lion's City LE a RheintalBus-tól a 305-ös, szintén Rheineck felé közlekedő vonalról.
Az úton kicsit lejjebb sétálva már a Bodensee is belekomponálható egy-egy képbe. A tó környékén egyébként nekem teljes mértékben balatoni hangulatom volt.
A közeljövőben nem várható újabb járat érkezése, úgyhogy irány tovább. Az S7-esen egy Stadler GTW (mert itt vonatból kb. csak Stadler van) fedélzetén be is gurultam a kikötőhöz, majd némi városnézés után célba vettem az S25-ös, más néven a Rorschach-Heiden Bergbahn következő indulását. A jó időnek köszönhetően az itt közlekedő motorkocsihoz csatoltak még egy kerékpárszállító, illetve néhány nyitott nosztalgia kocsit. A vonat egyébként nagyjából 20 perc alatt teszi meg a Rorschach Heiden távolságot, útközben nagyjából 400 méternyi szintkülönbséget leküzdve.
Ez pedig már Heiden széle, a tópart és a kisváros között közlekedő szerelvénnyel, völgymenetben. Hegymenetben is a motorvonat van hátul, amelyet a vezér az első kocsiból távirányítóval irányít. Tiszta korszerűtlen és veszélyes ez az üzem.
Természetesen Heidenbe is buszfotózási célzattal mentem. Bár részben arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan néz ki egy svájci kisváros.
Ez pedig a városka főtere, két érkező emeletessel. Az első a "telep" felől jött, hogy kiálljon a St. Gallen illetve Engelburg felé közlekedő 120-as vonalra, a másik pedig éppen onnan érkezett, és a telepre tartott.
Eredetileg szerettem volna alaposabban körülnézni Heidenben, de az emeletes Centroliner hatására inkább továbbálltam a környék legnagyobb városa, St.Gallen felé. Heidenből nagyjából 40 perc alatt ért át a busz, gyönyörű tájon és falvakon keresztül haladva, melyek látványát ráadásul a felső szint első sorából élvezhettem. Egy élmény volt az út.
A táj St. Gallen előtt, némi szerpentinnel megfűszerezve.
St. Gallenben a szokásos módon kezdődött a mutatvány: elsőként az állomás előtt tevékenykedtem.
A helyi közlekedési vállalat (VBSG - Verkehrsbetriebe St. Gallen) autóbusz ágazata meglehetősen egységes járműparkkal rendelkezik: csak Lion's City van állományban, amelyek hosszúsága 10 és 20 méter között váltakozik.
Kis fotózás, illetve egy ~1700 Ft-ba kerülő hot-dog elfogyasztása után a továbbállás mellett döntöttem. Annak eldöntését, hogy merre induljak erősen befolyásolta az időközben a 4-es troli vonalon beguruló csoda, amely a város, sőt, talán egész Svájc egyik legbetegebb ilyen gépezete.
A buszforgalom szempontjából első osztályú hely a Színház környéke, de a 155-ös pályaszámú troli érkezése után jobbnak láttam keresni valami új helyet. Így egy csuklós Lion’s City-re felpattanva új helyszín után kezdtem kutakodni.
Oké, hangulatos a Grossackerstraße, de inkább valami olyan hely kellene nekem, ahol egynél több vonal jár.
Még a duplacsuklósított NAW-ról kiszúrtam egy napos-ajtós fotóhelyet, amelyet relatíve sok vonal érint. Legalábbis elvileg. Mindegy, egy próbát megér.
Fotóhely elfoglalva, jöhetnek a rendszámok. Két troli között a PostAuto is beköszönt, pár Citaro G-vel. K..va jó amúgy ez a flottafény :D
Alapesetben a 3-as és 5-ös troli vonalak fotózhatóak itt, de a városban többször is láttam szerelő ruhás embereket körözni a járművekkel. Egy ilyen menetet sikerült is lencsevégre kapnom az Oberer Grabenen.
A troli és elővárosi vonalak mellett erre jár még a 10-es is, amelyen ilyen midi Lion's City-k közlekednek.
Egy idő után kezdett az Oberer Graben is számomra unalmas lenni, így jobbnak láttam továbbállni. A következő fotóhelyet végül a Züricher Straße-n foglaltam el.
A hely nem lenne rossz, de a keresztutcából kikanyarodni szándékozó autósok nagyjából minden második jármű fotózását ellehetetleníttették. Pár megállóval lejjebb viszont ismét sikerült találni egy vállalható helyet.
A 7-es viszonylat is ismét a látómezőmbe került. Ezen a vonalon láttam a nap folyamán egy négy-tengelyes, Lion's City GXL-t is körözni.
Érkezik az aktuális 151-es, egy RegioBus-os Lion's City G-vel.
Ezt pedig azoknak (is), akik az autókat is szeretik. Néhány perccel később egyébként egy Gallardo követte...
Nagyjából ekkor kezdődött a délutáni autós csúcsforgalom, a környék útjai pedig alaposan bedugultak és rövidesen itt is ellehetetlenült a fotózás. ezért aztán jobb ötlet híján visszamentem a vasútállomáshoz. Mire odaértem az ég is beborult, melynek köszönhetően legalább minden irány tökéletesen fotózhatóvá vált.
A 263-as számú midi a 10-esről, az állomás előtti téren.
A 194-es számú k..vahosszú Hess BGGT az 1-s vonalról. Elég tekintélyt parancsoló gépek ezek a maguk közel 25 méteres hosszúságával.
Egy Centroliner DD úton Heiden felé.
A 225-ös számú Lion's City C a 8-asról.
A fotózás befejezésekor aztán hatalmas hangzavarra lettem figyelmes az állomás körüli kávézókból. Ekkor játszott ugyanis a svájci válogatott Argentína ellen a VB-n, és a hazai himnusz kezdetén csutkára feltekerték a TV-ken a hangerőt. Na meg énekeltek is a helyiek. Legszívesebben velük együtt izgultam volna végig a meccset, de mivel Frastanz azért innen még jóval arrébb volt, inkább elindultam vissza a szállásomat adó település felé.
(folytatása következik…)