Nem ezzel a bejegyzéssel fogom megváltani a világot, de úgy éreztem le kell zárjam a Vorarlberg-i mókát valamivel. Szóval akkor, még mindig Vorarlberg, de ez már a legvége, ugyanis elérkezett a hazautazás napja. Ekkor már csak Feldkirchben tartózkodtam, illetve fotóztam egy keveset, a hazafelé tartó vonat érkezése előtt még hátralévő néhány órában.
Frastanzból szokás szerint a 73-assal robogtam be Feldkirchbe, ahol aztán először a vasútállomást és környékét céloztam be.
A vasútállomásnál az éppen pihenőjét töltő C2-es már-már unalmas fotótéma, még így (kivételesen) napsütésben is. Tipikus egyébként, hogy a hazaút napján jön meg a jó idő...
A Bahnhofstraße volt a következő fotóhely, ami mint kiderült, délelőtt napos-ajtós. A Postauto Liechtenstein járműveinek egyébként kimondottan jól áll a napsütés. :)
RegioBusos C1-es Citaro útban Götzis felé.
Két busz közti lyukban aztán besétáltam az óvárosba, megejteni az eddig elmaradt városnézést és társait. Séta közben aztán egyszer csak a Schillerstraße Ill folyó felett átívelő hídjánál találtam magam. Következő fotóhely tehát meg is van.
A Postauto Liechtenstein 55-ös számú csuklós Citarója az Ill folyó felett átívelő hídon.
Nem sok travel került lencsevégre az öt nap alatt, ezért különösen örültem ennek a svájci Bovának.
Kicsit arrébb, a Churer Straße és a Kapfstraße kereszteződésénél ez a látvány tárul az egyszeri buszfotós elé. A forgalom itt is teljesen jónak mondható, aki esetleg erre jár, annak egy kis tipp a buszfotózáshoz ;)
Hamarosan aztán elindultam vissza a vasút felé, ugyanis elérkezett a hazaút röpke 8 és fél órás pillanata. Választásom a szokásos 165-ös Railjetre esett, tavalyhoz képest viszont annyi változtatást eszközölve, hogy nem szórakoztam Hegyesben holmi átszállással azért, hogy spóroljak egy keveset a vonatjegy árán, hanem egyből Győrig mentem vele. Ez esetben azon már úgyse nagyon múlt semmi.
A liechtensteiniek a végén adtak még némi okot az örömködésre. Legközelebb asszem mindenféleképpen meglátogatom a Svájc és Ausztria között fekvő törpeállamot.
Összességében elmondhatom, hogy igencsak eseménydús napokat tudhattam magam mögött. Igaz, az időjárás lehetett volna egy hangya nemi szervnyivel kegyesebb is hozzám, de ez ellen nem tehettem semmit. Felfedező körútnak így is több mint tökéletes volt eme túra, ugyanis Vorarlberggel még nem végeztem! Nagyon nem!
Aaroff.
