Graz után a következő osztrák nagyváros Linz volt, ahova fotózni mentem még 2011-ben. Különösebben nem vágytam ugyan a városba, de úgy gondoltam ki kellene próbálni a Bécsből nyugatra induló vasútvonal, a Westbahn, nagysebességű szakaszát. És ha már ahhoz legalább Linzig el kell menni, akkor úgy döntöttem, szétnézek a városban. Nem bántam meg.
Győrből a fél 9-kor induló, Münchenig közlekedő RJ 60-asal vágtam neki az útnak, ezzel a Westbahnhofig utaztam. Itt átszálltam a valamivel később induló ICE 26-ra, amivel kicsivel több, mint másfél óra volt az út a Bécstől 190 km-re lévő Linzig.
A városba érve a főpályaudvarnál egyből jött egy zsír új Bombardier Cityrunner. A 3-as villamos akkor még át nem adott, Hauptbahnhof és Doblerholz közötti szakaszán tesztelték a járgányt. Fotózni a pályaudvarnál nem lehetett, részben a sok ember miatt, részben pedig azért, mert a pályaudvarnál a villamosok a föld alatt közlekednek. A pár megállónyira lévő Hauptplatz-on viszont bőséges hely áll rendelkezésre a fotózáshoz is.
Egy régebbi Bombardier Cityrunner a Hauptplatz-on.
Elővárosi Lions Regio és egy régebbi 10-tengelyes villamos az egyik Duna-híd belvárosi oldalán. A 3-as vonalon ekkor még ezek az öregecske, magas padlós járművek közlekedtek, míg az 1-es és 2-es vonalakon az alacsony padlós Bombardier-k jártak.
A Hauptplatztól alig néhány megállónyira van a 3-as villamos északi végállomása. Elnéztem oda is, hátha akad valami érdekesség.
A 3-as villamos északi végállomása egy vasútállomás mellett található.
Egy CNG-s Citaro a 33-as vonalról. A kép egyébként a helyi közlekedési vállalat, a Linz Linien múzeuma mellől készült.
A Landgutstraße után elvillamosoztam a St. Magdalena nevű megállóhoz, abban a reményben, hogy ott összefutok legalább az egyik Solaris Alpinoval. Ott ugyanis az 1-es és 2-es villamosokat keresztezi a 101-es autóbuszvonal, ami egy ráhordó járat a villamosokra és a többi hasonló vonallal együtt, midibuszok közlekednek rajta.
A Pöstlingbergbahn kicsit retro kinézetű járműve a Városháza közelében.
A 101-esen ekkor Auwärter Citystar-ok közlekedtek.
Ideje lenne nekiesni a linzi Citaro flotta lövészetének is, ezért elindultam vissza a város felé. Nem mentem sokáig a villamossal, néhány megálló után leszálltam a Linke Brückenstraße-nél. Itt egész jó a buszforgalom.
Egy csuklós Citaro a 12-esen.
A 12-es mellett még a 25-ös...
... és a 33-as buszvonalak járnak a Linke Brückenstraße-nél.
Itt felszálltam a 25-ösre, amin egy akkor 3 éves csuklós CNG-s Citaro jött. A kocsiról rosszat nem tudnék mondani, inkább ellenkezőleg. :D
A Citaroval a voestalpine nevű megállóig utaztam. Itt is van egy ráhordó buszjárat, a 103-as. Ezen Sprinterekkel járnak.
A 25-ös vonal itt ismét keresztezi az 1-es és 2-es villamos vonalakat.
Nincs agyonbonyolítva a helyi flottaszín, de szerintem a Citaro-nak gyönyörűen áll.
A voestalpine után úgy döntöttem elnézek a 3-as villamos még átadás előtt lévő szakaszára, abban a reményben, hogy elcsípek egy próbamenetet a vonalon.
Mára már történelmi kép. A 14-es vonal a 3-as villamos új szakaszának megnyitása után megszűnt.
Egy maszek O 407-es Merci.
A 3-as villamos akkor még üzemen kívüli szakasza. Az új pálya végig füvesített.
Az új szakasz első megállója, Untergaumberg.
Gaumbergben a villamos megállója mellett megtaláltam aztán a 191-es busz leendő végállomását. Ekkor még néhány utcával arrébb közlekedett vonal, így hát elindultam megkeresni, hátha ott találok Solarist. Némi hegymászás után az egyik kocsi pont elhúzott előttem, de ellenkező irányba párperc után jött is vissza. Ekkor a fotózása helyett inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek vele Leonding felé, majd ott kilövöm, na meg nem mellesleg ott legalább át tudok szállni egy a város felé közlekedő buszra. Természetesen leszállás után pont nem lett meg, ráadásul az ellenkező irányba is ekkor kellet elmennie a másik kocsinak. Fél órát meg nem volt kedvem várni rájuk, így inkább bebuszoztam a belvárosba.
Egy Sprinter City a 192-esen Leondingban.
Elővárosi Citaro a Főpályaudvarnál.
A város trolivonalain ilyen 7000 AT-k közlekednek.
Mára már ez is történelem, 2012 tavaszán ugyanis kivonták az utlosó MAN NG 312-eseket is a forgalomból.
Hazafelé Bécsig szintén ICE-vel mentem, majd a Westbahnhofon átszálltam a Dacia-ra. Elég nagy volt a kontraszt az ICE után, ráadásul a klíma se működött legalább két kocsiban, de a fülkében lévő kis bukóablakot ki tudtam nyitni, ami indulás után már elégnek bizonyult. Az út hazafele eseménytelenül telt, Győrig csak a szokásos 10 perces késést sikerült összeszedni.
Az első alkalom tökéletes volt a terepfelmérésre, éppen ezért néhány nappal később vissza is mentem Linzbe. Az utazáshoz ismét a Railjetet és az ICE-t válaszottam, a változás a korábbi úthoz képest annyi volt, hogy a Railjetet azon a napon a Szigetről hazautazó rengeteg fesztiválozó miatt dupla szerelvénnyel adták ki.
Linzbe érve azonnal betámadtam a 3-as vonal új szakaszát, első körben rögtön a doblerholzi végállomásig mentem.
A Doblerholzban található végállomás a város szélén helyezkedik el.
Egy új Bobmardier Cityrunner nemsokkal a végállomás előtt. Az új vonal néhány megállót leszámítva végig egy 2x2 sávos főút közepén halad.
Én az ilyen felhős időt szeretem a legjobban a fotózáshoz.
Mivel végre tudtam hol keressem a Soalrisokat, ezért visszamentem Gaumbergbe, kilőni legalább az egyik Solarist, némi villamos fotózással egybekötve. A villamosok közlekedtek is rendesen, a Solaris viszont csak nem akart jönni. Sőt, más se jött a 191-esen, a menetrendben meghirdetett időpontokban. Egy idő után ezt meguntam, meg az eső is elkezdett esni, ezért inkább villamosoztam egyet. Végül az Unionkreuzung-nál kötöttem ki.
A 063-as kocsi Untergaumberg és Gaumberg között.
Gaumberg.
Gaumberg után a vonal egy aluljárón keresztezi az ÖBB welsi fővonalát.
A 30000. Citaro az Unionkreuzung-nál.
Egy maszek elővárosi O 405 N ugyanott.
Ezután bementem a főpályaudvarhoz, az azelőtti úton tökéletesen lehet fotózgatni, főleg felhős időben. Viszont mind az autóforgalom, mind a buszforgalom jóval kisebb volt, mint néhány nappal korábban. Ez, illetve a kevés ember, a sok zárva lévő bolt és felhúzott osztrák zászló láttán végül megvilágosodtam: itt ünnepnap van.
Egy Setra S411 HDH a belvárosban.
Győrben hétvégén alig közlekednek csuklós kocsik, pedig lenne rájuk szükség. Linzben viszont ünnepnapkor is szinte csak csuklós kocsikkal találkoztam. Mondjuk nincs is túl sok 12 méteres buszuk.
Egy Volvo 7000 AT a régi, de még mindig használt buszállomás mellett. Ünnepnap mondjuk teljesen üres volt, mozgást ekkor csak a kicsivel arrébb lévő új pályaudvaron láttam.
Egy elővárosi Irisbus.
A Hauptbahnhofot érintő összes vonalon csuklós kocsi közlekedik, még ünnepnap is.
Egy idő után már csak ugyanazok a járgányok jöttek, ezért a hazafele ICE-ig hátralévő időt inkább trolizással és villamosozással töltöttem. Így véletlenül pont sikerült elcsípnem egy nosztalgiamenetet a Pöstlingbergbahn-on.
Az ünnepnap és a hétvége egyetlen előnye, hogy ilyenkor nagyobb eséllyel lehet nosztalgiakocsikat fotózni.
Lassan eljött az ideje a hazaindulásnak. Bécsig eseménytelenül telt az út az ICE-n, onnan viszont a Dacia ismét egy élmény volt. Valahogy a szokásosnál is retkesebbenk tűnt, és annak ellenére, hogy egész nap nem volt valami meleg, a klíma hűtött, mint az állat, bezzeg pár nappal korábban cseszett működni. Ráadásul Győrig sikerült egy laza 40 perces késést is összeszedni. Ekkor megfogadtam, hogy soha többet Dacia…
