Részemről a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a 2012-es nyarat, többek között igencsak mehetnékem volt már Ausztriába fotózni. Több tervem is volt erre az évadra, ezek közül néhányat sikerült is megvalósítani. Az első alkalomra viszont egyáltalán nem volt megtervezve semmi, de ez pont így volt rendjén.
Új év, új célok és új vasúti menetrend. Utóbbi nagyszerű hozadéka volt a reggeli 162-es számú Railjet, ami Budapesttől egészen Zürich-ig közlekedik, és egy órával a 2011-ben használt müncheni Railjet előtt közlekedik. Ez ugye plusz egy órányi fotózást tesz lehetővé, ami már azt első alkalommal meglehetősen hasznosnak bizonyult. A 2012-es Sommerticketezés egy linzi túrával indult, bár induláskor még nem tudtam, hogy hova is megyek a nap folyamán. A Railjetre is úgy szálltam fel Győrben, hogy első körben elmegyek vele legalább a Westbahnhofig, majd onnan vagy tovább megyek vele St. Pöltenig, esetleg Linz-ig, vagy átszállok a félórával későbbi ÖIC-re, ami kicsit több helyen áll meg, de ennek köszönhetően több város meglátogatására nyílik lehetőség. Végül maradtam a Railjeten, egészen Linzig.
A városba érve elsőként a Dunát vettem célba, majd kis idő múlva visszamentem a főpályaudvar környékére.
Egy Lion's Regio a linzi Niebelungenbrücke-n. A nap városnézős részét elég gyorsan letudtam, mondjuk nem is ekkor jártam először a Duna-parti városban.
Ez már a Volksgartenstraße/Figulystraße kereszteződése a főpályaudvartól nem messze.
A Kartnerstraße a főpályaudvar előtt. A közúti forgalom szerencsére most se volt sokkal nagyobb a legutóbbi látogatásomkor tapasztaltnál, pedig ezúttal (szerencsére) nem egy ünnepnapot sikerült kifogni.
2011-ben kétszer is sikerült bebukni a linzi kis Solarisokat, ezért úgy döntöttem, ideje lenne újra szerencsét próbálni velük. A főpályaudvartól elsőként a Meixnerkerizung-ot vettem célba a 3-as villamossal.
Egy Citaro G 19-es vonalról, a Meixnerkereuzung-tól nem messze a Haidfelstraße-n. Ez a terület egyébként már kívül esik Linz közigazgatási határán, de még itt is a Linz Linien járatai közlekednek.
Az általam eddig a városban látott két Solaris Alpino egyike a Limesstraße-n. 2011 után tavaly végre sikerült elkapni.
Igaz, hogy csak az egyik Alpino lett meg, de az legalább két helyről is. Másodszor a Gaumbergstraße-n került lencsevégre a kicsike.
Miután Solaris ügyben végre sikerrel jártam, visszamentem a főpályaudvarhoz, hátha van valami érdekesség, elsősorban az elővárosi buszok között.
A Kartnerstraße-n aki elég kitartó, az kitudja lőni az aznap forgalomban lévő kocsik többségét. Igaz, hogy csak 4 buszvonal, és két trolivonal közlekedik itt, de a legtöbb járgány napközben többször is átszerel egy másik járatra.
A nap legnagyobb meglepetése: gyakorlatilag percekig nem tudtam feldolgozni ennek az öregecske Steyr SG 18-asnak a látványát. Gondolom már csak akkor dolgoznak vele, ha tényleg nincsen más ami gurulna.
A Kartnerstraße és a Waldeggstraße kereszteződése buszforgalom szempontjából tökéletes fotóhely lehetne a kora délutáni órákban. Kár, hogy két sávból lehet itt balra fordulni, és vadászni kell azokat a pillanatokat, amikor éppen nem lóg bele egy kocsi sem a csuklósokba.
A főpályaudvarnál a forgalommal most se volt gond, de én nem szeretek egész nap szinte egy helyen lövöldözni, így kerestem valami új helyet. Találomra felszálltam egy a 12-es vonalon közlekedő csuklós Citaro-ra, amivel a Landwiedstraße és a Salzburger Straße kereszteződéséig mentem. Itt magamhoz vettem némi frissítőt (ott akkor kb. 30 fok volt, itthon meg 40…), majd nekiálltam a kereszteződés előtt a csengetésnek, ha már egyszer napos-ajtós volt a belváros felőli irány.
Egy Volvo 7000 AT a 41-es vonalról. A Landwiedstraße-n a 41-es mellett még a 43-as trolivonal közlekedik.
Egy gázos Citaro a 43-asról. A trolivonalakon nagyjából fele-fele arányban voltak Citaro-k és trolik. Ennek a pontos okát nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy azért járt Citaro is rajta, mert az egyrészt klímás, másrészt meg tudtommal jóval több csuklós kocsit vettek, mint amennyi a forgalom fenntartásához szükséges.
Hiába voltak itt jók a fények, nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a hely, így rövidesen visszább mentem néhány megállónyit.
Bizonyíték, hogy a 43-ason trolik is közlekedtek.
Valahogy így képzelem én el a tökéletes fotóhelyet: napos-ajtósból, szép háttérrel lőhetőek a maximum 5 percenként érkező járművek, miközben az árnyékban ücsörög az ember.
Egy Volvo troli ugyaninnen. Az elmúlt években a linziek a trolikat leszámítva szinte az összes járművüket lecserélték. Nem lennék meglepve, ha hamarosan ezeket is kidobálnák, mivel egyrészt már csak ezeken nincs klíma, másrészt pedig ezek a város legöregebb járművei (2000-ben és 2001-ben vettek összesen 19 darabot).
Miután meguntam a Landwiedstraße-t felpattantam az egyik belváros felé közlekedő trolira. Azon viszont k*rva meleg volt (klíma nincs rajtuk, de még normális méretű nyitható ablak se) így amint érintettünk egy buszos vonalat, inkább leszálltam, és így vártam egy Citaro-t. A 25-ös vonalat érintettük először, vagyis akkor átszállás után irány a Duna túloldala. Legalábbis ekkor még így gondoltam, de végül már az Ipari Parkban leszálltam a buszról.
Egy Citaro G a 27-esről a Chemiepark-nál.
Az előbbi Citaro utastere. A tisztaságra igazából nem lehet panasz, de a vájt szeműek egy kisebb firkát sajnos itt is észrevehetnek.
Szóval akkor a 27-essel irány a belváros. Ha már egyszer így alakult, akkor úgy döntöttem, hogy a főpályaudvarnál átszállok az egyik Leonding felé közlekedő járatra. A főpályaudvar felől két buszvonal, a 17-es és a 19-es, megy Leonding felé, amelyek hangolva járnak 15 percenként. A belvárostól nem messze néhány megálló erejéig különböző útvonalon közlekednek, és itt az egyik korábbi látogatásom alkalmával láttam is egy ígéretesnek tűnő fotóhelyet a 19-es nyomvonalán. Szerencsém volt, elsőként pont a 17-es jött, így negyedórám volt megtalálni azt a fotóhelyet. Csak abban nem voltam biztos, hogy jók lesznek-e a fények ott.
Eredetileg nem ezt a helyet néztem ki, de itt legalább ajtótlanból biztosan jónak bizonyultak a fények. Na meg a kukoricaföld se rossz a háttérben.
Miután kilőttem egy Leonding felé közlekedő 19-est, azután pont jött egy az ellenkező irányból is. Ezzel be is mentem a belvárosba.
Ezzel a Citaroval mentem vissza a városba, azon belül is a Goethekreuzung-hoz.
A nap folyamán egyedül ezt az egy magas padlós villamost láttam dolgozni. Eddigre már csak tartalék járműként lehetett ezekkel találkozni, sőt, a kép készítése után pár héttel már ezt a masinát is elkezdték vágni.
Ezeknek az új Bombardier villamosoknak az érkezése után váltak feleslegessé az öreg 10-tenelyesek. A háttérben egyébként a főpályaudvar villamosos alagútjának a bejárata is látható.
Ha már egyszer sikerült belelendülni a villamos fotózásba a Goethekreuzung-nál, akkor úgy döntöttem kimegyek a 3-as villamos Untergaumberg megállójához is.
Az alagút Untergaumberg felőli bejárata. Rögtön az útkereszteződés után található a megállóhely.
A megállóhelytől a másik irányba nézve ez a látvány tárul elénk. Ha nem egy vadiúj Bombardier, hanem mondjuk valami szakadt Tatra lenne a képen, akkor a gaz alapján akár valahol Kelet-Európában is készülhetett volna a kép.
Innen visszamentem a főpályaudvarhoz, ahonnan időhiányában már aztán nem is indultam el újabb fotóhelyeket keresni. Az ég viszont ekkor erősen befelhősödött, de így legalább minden irány tökéletesen lőhető volt.
Egy Citaro G a 27-esről. A sofőrök általában a főpályaudvarnál váltják le egymást.
A régebbi elővárosi buszállomás tárolója. Nem mondanám, hogy egyhangú a flotta.
Egy elővárosi (!) Setra S431 DT. Ezt nevezem én szolgáltatásnak!
Egy Citaro G érkezik Leonding felől a pályaudvarhoz.
Egy régi flottaszínű S 319 UL. Szépen lassan ezek is kikopnak Ausztria útjairól, nem rég több mint tíz ilyen gépet is hirdettek eladásra a mobile-n.
Elérkezett lassan a hazaindulás ideje is. Linzet a fél 6 körül induló ÖIC-el kívántam elhagyni, de a vonat indulása előtt érkezett még egy komoly zivatar is. Grazzal ellentétben itt nem volt olyan pontja a peronnak ahova ne keverte volna be az esőt a szél, na meg most az egész napos meleg miatt még egy pulóver se volt nálam (másnál se :D ). A vonat érkezéséig mondjuk azért szerencsére nem áztunk bőrig, és igazából az érkezése után se, mert ahogy az begördült elénk, már fel is fogta az esőt. Így legalább nem áztunk szarrá, amíg az ajtóban siettettük a leszállókat.
Július elején nem megszokott, hogy ennyire sötét legyen délután fél 6-kor.
Az ÖIC-el Hütteldorfig mentem, majd ott átszálltam egy Meidling-en át Florisdorfig közlekedő S-Bahn-ra. A következő vonatom a Südbahnhof akkor még működő oldaláról indult, de előtte bőven volt még idő egy kis fotózásra a környéken.
Egy E2-es a Medling-i vasútállomás mellett.
Egy Wiener Linien-es Lion's City a Südbahnhof melletti végállomáson. Ezt a pályaudvar decemberi teljes bezárása után megszüntették.
