Korábbi útjaim során szinte csak az általam már valamelyest ismert városokat látogattam, a legtöbb esetben nagyjából tudtam mire számíthatok a kinézett helyszíneken. Az idei második utam főcélja Wels volt, amely viszont teljesen ismeretlen volt még, mindössze a helyi járat üzemeltetőjének kilétét ismertem.

Győrből a 1162-es Railjettel vágtam neki a napnak, ezzel Linzig utaztam. Innen egy gyors átszállás után egy Talenttel kiadott személyvonattal mentem tovább Welsbe, kb. fél óra alatt tudtuk le Felső-Ausztria két legnagyobb városa közötti távolságot.

Az állomásról kilépve a Bahnhofpaltz-on találtam magam, éppen akkor érkezett be néhány helyi járatos Citaro a város különböző pontjai felől. Kezdésnek tökéletes.

 Egy faceliftes Citaro érkezik a belváros felől. A welsi helyi járatokat a SAB Tours üzemelteti.

A Bahnhofplatz, egy vadi új Citaro 2-essel.

Ismét egy facilftes Citaro, a Doktor-Schauer-Straße, Krankengasse elnevezésű megállónál.

Rövidesen nekiindultam a város felfedezésének. A vonalhálózati térkép alapján Kaiser-Josef-Platz tűnt még érdekesnek, ott található egy osztrák viszonylatban komolyabbnak mondható buszpályaudvar.

 A helyi buszállomáson egy másik C2-esbe is sikerült belefutnom.

Egy csuklós Citaro az 1-es vonalról. A vasútállomás felől egy szűk, egyirányú utcán keresztül érik el a buszok a Kaiser-Josef-Platz-ot.

A KJP letudva, irány a Traun folyó partja, aminek közelében található egy autósiskola is, amelynek van néhány busza is. Az egyik ráadásul meglehetősen érdekes életpályával rendelkezik. Az iskolát viszonylag könnyedén megtaláltam, de sajnos senki nem volt bent, így nem tudtam megérdeklődni merre tárolják a járműveiket. Majd legközelebb. Viszont ha már arra jártam, átnéztem a folyó túloldalán lévő Talheim bei Wels községbe is.

Ez ugyan még Wels, de a képet a város közigazgatási határát jelző tábla mellől lőttem. A Postbus járatai mellett egyébként a SAB Tours welsi helyi járatai közül is átlépi néhány a város határát.

Ez már Talheim, egy Renault Ares-el.

Néhány perccel az előbbi Renault után érkezett ez az Integro az Aigenstraße-n.

Kb. húsz percet töltöttem el Talheimben, ezalatt az idő alatt öt járat is érkezett. A legjobban ennek a Steyr-nek örültem.

Miután egy ideig nem volt várható egyetlen menetrend szerinti busz érkezése sem, visszamentem a KJP-re, elsősorban a helyi járatos gépek megörökítésének céljából.

 A helyi járatok pályaudvara a Kaiser-Josef-Platz-on. Összesen nyolc kocsiállás található itt.

A SAB Tours helyis buszai közül szinte az összesen található valamiféle reklám.

Egy elővárosban használt Irisbus. Hogy ez Crossway, vagy Arway, azt meg nem mondom.

KJP letudva, irány a vasút túloldalán található Grünbachplatz. A vasútállomás gyalogos felüljárójáról szúrtam ki a helyet még leszálláskor, ígéretesnek fotóhelynek tűnt.

 Két Citaro a Roseggerstraße-n. Az 1-es 2-es 3-as és 4-es vonalak egyébként munkanapokon és szombat délelőtt 15, míg szombat délután 30 perces időközönként járnak. Vasárnap és ünnepnap viszont egyáltalán nem közlekednek a helyi járatok a városban, mivel az önkormányzat nem fizet érte. Egy közel 60.000 fős városban ez azért szerintem elég gáz.

Egy szóló Citaro a 4-esről, a Grünbachplatz-on. A 4-es vonalon egyébként ezt leszámítva csak csuklós kocsikkal találkoztam, valószínűleg ez is csak pótolni állt be.

Ezt bizonyítandó: íme egy csuklós is a vonalról.

A helyi selejtsor, vagyis egy Mercedes O 405 GN 2. Mondanom sem kell, örültem neki, mint majom a farkának.

Két busz között a vasút is tartogatott némi érdekességet. Ez egyébként a 2011-ben többször is használt ICE 26-os, amely Bécstől Dortmundig közlekedik.

Az 1-es és 4-es vonalak aluljáróval keresztezik a vasutat. A SAB Tours Citaroi közül egyébként mindegyik klímás, ahogy hallottam mindegyiken nyomatták is rendesen, mégis az összes kocsin nyitva volt szinte az összes utastéri ablak.

Egy csuklós Citaro a Gartner Straße-n.

Kis idő múltán újdonságot már nem tudott felmutatni a két erre közlekedő vonal, így átmentem a vasútállomás túloldalára is lövöldözni még egy keveset.

 A 15-ös busz indulásra várva a vasútállomásnál.

Az ÖBB buszos leányvállalatánál, a Postbusnál is viszonylag sok teljes reklámos busz található. Ez a Lion's Regio egy rádióadót népszerűsít.

Néhány kép ellövése után úgy döntöttem átnézek egy kicsit Linzbe is, hátha akad valami érdekes az ottani főpályaudvar környékén. Egyébként Felső-Ausztria tartományban ez volt a nyári szünet előtti utolsó tanítási nap, így elég nagy forgalomra számítottam, legalábbis ami az elővárosi járatokat illeti.

 Ez már a linzi főpályaudvar, és egy újabb "Werbebus". Ez egy jótékonysági műsornak csinál hírverést, és nem mellesleg van egy hasonlóan felmatricázott ÖBB-s Taurus is.

A linzi Postbus buszok tárolója. Elég rendesen tele volt, ennyi buszt egyszerre én még eddig itt nem láttam.

A Kartnerstraße túloldalán két csuklós Citaro igyekezett az úti céljuk felé.

Végül a tárolóról kifelé haladó járműveket kezdtem el fotózgatni. Kezdésnek egy elővárosi forgalomban résztvevő emeletes Setra.

Egy török hosszú Travego.

Aki a facebook-on is követi a blogot, annak már ismerős lehet ez a kép. Egyébként összesen hat darab emeletes Setrát lőttem ez alkalommal Linzben.

Egy viszonylag új Tesma Safari. Olyan nagyon nem is lehetnek rosszak ezek a gépek, ha a következő 700 darabos beszerzés egy részét is ők szállíthatják.

Egy Citaro a 12-esről. Ezúttal csak az Auwiesen felé közlekedő irány érintette a pályaudvart, a másik irányt ugyanis jelenleg útépítés miatt terelő útvonalon közlekedtetik.

A Postbusnak is vannak csuklós Citaro-i: ez a kocsi éppen Steyr felé készül indulni.

Csak hogy egy troli is legyen. Kitudja, pár év múlva lehet, hogy már a BKV állományát gyarapítják az itteni Volvo trolik is.

Egy Integro L, csak mert ezeket is szeressük.

Mindössze alig több mint egy órát tartózkodtam a tartományi fővárosban, de ezalatt az idő alatt gyakorlatilag mindent lőttem. Viszont lassan el kellett indulni hazafelé is, mivel a MÁV-os Sommerticket és az ahhoz tartozó csatlakozó jegy hiánya miatt a határ és Győr között átszállással kell utazni ahhoz, hogy ne keljen horror árat fizetni az alig 50 km-es utazásért. Emiatt Linzből a Budpestig közlekedő 165-ös Railjettel vágtam neki a hazaútnak, amiről Hegyeshalomban szálltam le, majd a félórával későbbi személlyel futottam be végül Győrbe. Kicsit körülményesebb ugyan, mint egyetlen vonattal megtenni a haza utat, de ez a megoldás jóval olcsóbb, mintha nemzetközi jegyet kellene venni a határig.

Hegyeshalom, ahonnan a zártárcsa tolja a vonatot. Nem értem miért kell minden vonatnál ennyire ragaszkodni hozzá. Ausztriában, Németországban és Svájcban vígan elrohangálnak ezek nélkül is, pedig ott nem maximum 160-al, hanem sokszor 200-al, vagy akár 230-al is száguldanak.