Ahogy azt az előző Sommerticketes irományomban már megírtam, az érvényességi időszak utolsó hetében már nem terveztem messzire utazni. Ekkor ugyanis Ausztria keleti tartományaiban már beindul az iskola, ennek köszönhetően pedig néha igazi csemegékkel is összefuthat az ember. Erre az alkalomra több, Bécshez közeli kisváros meglátogatása volt a célom, némi fővárosi fotózással egybekötve.
Győrből a 7:48-as, Bruck an der Leitha-ig közlekedő személlyel indultam útnak. Mint mindig, most is az általam hatalmas szeretetnek örvendő Talent jutott, az út a végállomásig nagyjából egy órát vett igénybe.
A királyhidai fogadóbizottság. Ráadásul mind a három hiányzó volt.
A Budapest-München viszonylatú RJ 60-as útban Bécs felé.
Fél órányi Bruck-i tartózkodás után folytattam az utamat Bécs felé, egy az S60-ason közlekedő Talent fedélzetén. A következő cél Himberg bei Wien volt. Himberg már elég közel található Bécshez, illetve a főváros nemzetközi repülőterének otthont adó Schwechathoz, így itt elég komoly elővárosi buszforgalom van.
Faceliftes Integro a 368-as vonalról. Érkezőben tökéletesek voltak a fényviszonyok a városka főterén.
Klasszikus Wiener Linien flottaszínű Citaro halad rezsiben a város szélén lévő temető felé. A Himbergbe közlekedő buszjáratok legtöbbje nem a központban, hanem a temetőnél végállomásozik.
Ez a Citaro Schwechat felől érkezett.
Dolgozott az aranytartalék is, mondanom sem kell, örültem neki. Egyébként '98-as masina, és Bécs környékén már tudtommal csak ő van forgalomban, az akkori szériából.
A város méretéhez képest a forgalomra egyáltalán nem lehetett panasz, de egy óra fotózgatás után úgy döntöttem, ideje lenne bemenni Bécsbe, a Hauptbahnhofhoz. Szívesebben választottam volna egy Postbusos Integro szolgáltatását a Talent helyett, de a buszokra sajnos nem érvényes a Sommerticket, ezért visszasétáltam a vasúthoz, és az S60-assal folytattam az utamat az új pályaudvar felé.
Mikor a peronról leértem a Südtirolerplatz-ra, pont láttam a két nap múlva tartott Tramwaytag miatt felmatricázott ULF-ot elhúzni Praterstern felé, az O jelű villamos vonalon. Erről szerettem volna valami jóféle fotót alkotni, ezért gyorsan megnéztem, mikor kellene visszaérnie. Kb. 50 perc múlva, szóval akkor irány le az S-Bahn megállójába, majd a Praterstern-él elkapom. Pechemre pont lekéstem az arrafelé induló vonatot, utána pedig egy 8 perces lyuk következett az átlagosan 3-4 perces ütemben, így pedig már necces volt, hogy sikerül-e utolérnem a villamost. Végül arra jutottam, hogy maradok a Hauptbahnhofnál, majd csak elütöm valahogy a villamos érkezéséig hátralévő időt.
Postbusos Integro L a Südtirolerplatzon.
A pozsonyi reptér, és Bécs között naponta 19-szer indít járatokat a Slovak Lines, ilyen Irisbus Evadysokkal.
Természetesen a Blaguss néhány járműve is tiszteletét tette a pályaudvaron.
Miután az elővárosi és távolsági buszjáratok járműveit végiglőttem, átnéztem a Laxenburger Straße túloldalán lévő, Wiener Linien által uralt végállomásra is.
Érkezik a 13A, ezúttal csak egy kocsival.
A 13A-n mellett a 69A is a Hauptbahnhofnál végállomásozik. Ezen nagyobb arányban voltak a Graf&Stiftek, mint a 13A-n.
A lámpaprogramnak hála, a 13A érkező kocsijait a kereszteződésben is lehet lőni.
Miközben vártam a következő 13A-t, egyszer csak megláttam a távolban a Wiedner Gürtelen egy két nappal korábbról már ismerős formát. Már kezdtem bazmegolni miatta, mikor feltűnt, hogy nem megy le a tér alatti aluljáróba, hanem fent jön. Na, akkor gyorsan fussunk át három piros lámpán meg vagy öt sávon.
A második Blagussos 500-as Setra, amit sikerült megörökítenem. Gyönyörűek ezek az autók.
Az 500-as Setra után már perceken belül érkezett is a várva várt 7-es számú ULF.
A Tramwaytag-ot hirdető rövid ULF.
Miután sikeresen kilőttem a fenti ULF-ot, úgy döntöttem ideje továbbállni. Mistelbach volt a következő kitűzött cél, bár fogalmam sem volt, hogy ott mégis mire számíthatok, meg pontosan hogyan jutok oda, de rémlett, hogy még az év elején ki akartam oda menni valamiért. Hogy még tovább fokozzam a naphoz való hozzáállásomat, azt se tudtam, hogy az az S-Bahn szerelvény, amire felszálltam, pontosan hová is megy. Az irány jó volt, legrosszabb esetben meg Florisdorfban átszállok egy másikra. Így is lett, mivel az aktuális vonatomnak az volt a végállomása, de 6 perc múlva már jött is a Mistelbachon át Laa an der Thaya felé közlekedő Regionalzug. Meglepett, hogy nem emeletes ingából, hanem két 4020-as motorkocsiból állt a szerelvény. Ez idáig úgy tudtam, hogy az erre közlekedő S-Bahn szerelvények 4020-as motorvonattal, a személyvonatok pedig emeletes ingával vannak kiadva. Tévedtem.
Mistelbach egyébként kb. 3/4 órányi vonatútra van Florisdorftól. Mikor megérkeztem, és kimentem a vasútállomás előtti térre, már az is eszembe jutott, hogy miért akartam ide kijönni.
Idén április 25. és november 1. között tartották a Brot&Wein névre keresztelt Alsó-ausztriai tartományi kiállítást. A kiállítás nagy része Asparn an der Zaya, és Poysdorf településeken zajlott, a Mistelbach-i vasútállomástól pedig Shuttlebus-ok indultak a rendezvényekre. Ezen járatokon szépen kidekorált Mercedes Citaro-k közlekedtek. Mellesleg ez a gép lett a 300. Postbusos rendszámom.
A Citaro-k miatt mentem, de szerencsére más is akadt a városban. Például ez a Temsa Safari.
Mistelbach is ki lett pipálva, ideje visszaindulni Bécs, illetve Wolkersdorf felé. Míg kifelé lehetett választani az S-Bahn és a Regionalzug között, addig Bécs felé már csak a mindenhol megálló S-Bahn-ok közül lehetett válogatni. Ez az oka annak, hogy miért jár a Laa felé közlekedő személyvonatokon is 4020-as.
Dr. Ricahrd-os Setra S 415 NF a 426-os vonalról.
Egy Laa an der Thaya felé közlekedő Regionalzug érkezik Wolkersdorf állomásra.
Wolkersdorfra nem szántam túl sok időt, az érkezésem utáni következő S-Bahn fedélzetén továbbindultam Bécs felé. Ekkor jöttem rá egyébként arra is, hogy a Südtirolerplatz-on eltöltött túl sok idő miatt már nem fér bele a napba egy Baden és Wiener Neustadt környéki fotózás, így kitaláltam, hogy helyette elnézek Heiligenstadtba. Előtte viszont még megálltam Florisdrofban, ugyanis a vonatról kiszúrtam valami érdekeset, meg amúgy is belefért az időmbe.
E1+C3 összeállítású szerelvény a 26-os vonalról. A napokban írtak ki egy villamostendert a bécsiek, amelyet követően lesz elég villamos ahhoz, hogy nyugdíjba küldjék eme öreg szerelvényeket.
A Gschwindl faceliftes Citarója a 33A-ról.
Egy hosszú, 7-részes ULF a 26-os vonalról.
Flottaszínű Irisbus a Gschwindl-től. Emiatt a taliga miatt szálltam le a vonatról. Ha jól emlékszem még nem lőttem olyan buszt a cégtől, ami ne lett volna piros.
Miután Florisdorfban végeztem, gyorsan átmentem Heiligenstadtba.
Egy elővárosi forgalomban használt Citaro K a Zuklin Bus-tól. Mellesleg távolsági ülések voltak benne.
A 8060-as csuklós Lion's City a 11A-ról.
Egy ideje a 10A-n is már csak Lion's City-vel járnak. Ha minden igaz, akkor ez a vonal az egyike azoknak, ahová elsőként kerül majd C2-es.
Ugyan nem vagyok oda a fehér, és majdnem fehér festésű buszokért, de ezek a Citarók tetszenek ezzel a fényezéssel.
Mikor meguntam az itteni felhozatalt, kitaláltam, hogy kinézek Klosterneuburg felé, de az állomáson lévő utastájékoztató rendszer nem volt éppen a helyzet magaslatán, a Franz-Josefs-Bahn menetrendjét meg egyáltalán nem ismerem, így inkább passzoltam. Helyette az S45-össel átgurultam Hütteldorfba. Igaz, az ottani buszállomás totál ellenfény volt, de a Keißlergasse ajtótlanból tökéletes, ha épp nem mászik be a képbe egy autó se.
BD 13637, a Hütteldorf-i buszvonalak egyik törzskocsija.
Eléggé megkopott már ennek az NL 313-asnak a fényezése. Nem lennék meglepve, ha hamarosan felbukkanna a mobile.de-n.
Hütteldorf nem igazán váltotta most meg a világot, meg tavaly egyébként is elég rendesen végiglőttem az itteni felhozatalt, aminek köszönhetően szinte fejből tudom, melyik Lion’s City jár errefelé. Így hát a továbbállás mellett döntöttem. Gondoltam rá, hogy kinézek Purkersdorf felé, de a régi Westbahn menetrendje is ismeretlen volt a számomra, a 165-ös Railjet Bécsbe érkezéséig meg már csak bő egy óra volt hátra, ezért ezt is passzoltam. Más ötlet híján, az egy órával korábbi hazaindulás mellett döntöttem, ezért egy S60-assal gyorsan átmentem Meidlingbe. Innen a 165-ös helyett a 67-es Railjettel, és a már megszokott hegyesi átszállással jutottam haza Győrbe, ahol már várt a kocsma.
Cityshuttle inga Hegyeshalomban, a kedvenc osztrák mozdonytípusommal.
Összességében eredményes nap volt ez, bár kétségkívül többet is kilehetett volna hozni belőle. Hamarosan jön a folytatás, az idei év utolsó Sommerticketes útjának beszámolójával.
