Az ÖBB-Sommerticketben azt szeretem a legjobban, hogy az érvényességi idején belül arra a vonatra szállok fel, amelyikre akarok, ott ahol akarok, és addig megyek vele, ameddig akarok. A vonatok pedig a legtöbb viszonylaton kellően sűrűn járnak ahhoz is, hogy mindenféle konkrét terv nélkül bejárjunk egy adott környéket. Amikor ezt az utamat terveztem, akkor ugyan még volt némi tervem arról illetően, hogy merre, melyik vonattal és mikor kéne menni, de napközben már inkább úgy voltam vele, hogy arra megyek amerre az adott pillanatban éppen jónak látom.
Győrből az akkori első Railjettel, a Münchenig közlekedő RJ 60-assal terveztem az indulást. Az állomásra viszont sikerült jóval korábban kiérnem, mint ahogyan azt terveztem, ezért előtte még szétnéztem a buszpályaudvaron is.
E98-as AUDI szerződéses járaton. Eközben Pécsre meg Credoval járnak...
A Railjettel egészen a Westbahnhofig mentem, ott átszálltam a valamivel később induló, Dortmundig közlekedő ICE –re. St. Pöltenig élveztem a német vasút szolgáltatását, akkor ezt a kb. 60 km-es utat nagyjából ¾ óra alatt tette meg a vonat. Ma már mindössze 26 perc a Bécs és St. Pölten közti utazási idő.
Az ICE St. Pölten főpályaudvarán.
St. Pöltenben voltam már korábban, a helyi járatos Citaro flotta már nem hatott rám nagy újdonsággal. A főpályaudvarnál viszont nem volt egyszerű mutatvány a fotózás, a sok gyalogos és autó miatt. Ezért kicsit körülnéztem a városban is, hátha találok valami értelmesebb helyet.
CNG-s Citaro a főpályaudvar előtt.
A Postbus egyik Temsája a pályaudvar melletti egyik kis utcában.
Egy Citaro a belvárost körülölelő Julis-Raab-Promenade-n.
Egy Lion's Regio fordul rá a pályaudvarhoz vezető útra.
Van a városban néhány facelift előtti földgázüzemű Citaro is.
A város főpályaudvarához visszaérve megakadt a szemem egy Krems an der Donau felé induló, Hercules (ÖBB 2016-os sorozata) vontatta emeletes kocsikból álló ingaszerelvényen. Az emeletes vonattal való utazás addig a pillanatig még hiányzott az életemből, így hát elmentem vele Kremsbe. Itt is voltam már korábban, anno a teljes helyi járatos flottát is kilőttem, ezért nem terveztem újra meglátogatni ezt az egyébként szép kisvárost. De ha már egyszer itt voltam, azért csak szétnéztem a vasútállomás környékén.
Egy Lion's Regio a vasútállomás előtti téren.
Megérte elugrani Kremsbe, a legutóbbi látogatásom óta ugyanis lecserélték a teljes helyis flottát.
Egy Temsa a buszállomás tárolóján.
Rendesen repült az idő, ezért innen Bécs felé indultam tovább. Ismét egy emeletes szerelvényt fogtam ki, ezúttal Tulln an der Donau-ig mentem.
Vonatpótló Crossway a tullni vasútállomásnál.
A felirat alapján korábban a bécsi Reptér-buszon szolgálhatott ez a Postbusos Setra.
Szóló Talent az S40-esről.
Tullnból egy City Shuttle kocsikból kiállított REX-el mentem tovább Klosterneuburgba. Klosterneuburg már igencsak közel esik Bécshez, a városból már a vasút mellett párhuzamosan buszjárat is megy a főváros felé, ráadásul elég sűrű követéssel és rendkívül jó kihasználtsággal.
Egy viszonylag új beszerzésű Setra halad Bécs felé a 239-es vonalon.
Ez a Citaro pedig Bécs felől jött, szintén a 239-es vonalon.
Klosterneuburgból a Bécsen belül található Heiligenstadtba szerettem volna tovább menni. A vonatoknál itt volt valami fennakadás, egy S-Bahn ki is maradt, a mögötte közlekedő REX meg csak nem akart jönni, ezért már-már azon voltam, hogy inkább fizetek 2 EUR-t és busszal megyek be a városba (sokan átmentek a buszhoz időközben) de némi várakozás után csak megjelent a REX. Szintén emeletes szerelvény, a kaller ráadásul ugyan az volt, mint St. Pölten és Krems között. Mikor meglátott csak mosolyogva legyintett, hogy hagyjam csak a jegyet, ma már úgyis találkoztunk.
Emeletes ingavonat tolt üzemmódban Heiligenstadban. Az ÖBB-nél szinte minden mozdony kompatibilis az összes vezérlőkocsival.
Teljes reklámos Citaro LE a 239-es belső végállomásán.
Csuklós MAN Graf&Stift a 11-es vonalcsoportról.
Heilgenstadtból Florisdorfba mentem át, a városi S-Bahn rendszert használva. Jó dolog ez a városon belüli vasúti hálózat, gyorsan el lehet vele jutni A pontból B-be, még ha át kell szállni, akkor is. A fővonalon Florisdorf és Meidling között pedig napközben nagyjából 3-5 percenként járnak a vonatok, de a többi szakaszon sem éppen ritka a követés.
Csuklós Csita Florisdorfban. A Dr. Richard volt az első olyan alválakozója a Wiener Linien-nek, amelyik csuklós kocsikat is üzemeltet.
Kinéztem Leopoldauba is, az U1-es metró északi végállomásához is, majd a városban, az S-Bahn Wien-Traisengasse nevű megállóhelyénél is körülnéztem.
Wiener Linien-es Lion's City G Leopoldauban.
Wiener Lokalbahnos Citaro a Traisengasse-n. A céget időközben a sok panasz miatt kivágták a Wiener Linien vonalairól.
Lassan de biztosan közeledett a hazafelé kinézett vonatom, a Dacia indulásának ideje is. Az S-Bahn térképét elnézve láttam, hogy vonattal a Westbahnhofot csak Hütteldorf felől lehet közvetlenül elérni. Az meg a város túlfele, de a szomszédos Handelskai-ról van közvetlen vonat. Egy próbát megér, ha meg éppen nincs vonat, akkor végső esetben legfeljebb Meidlingnél szállok fel. Szerencsém volt, pont elértem a Hütteldorf felé induló S45-t. Hütteldorfban viszont pont lekéstem egy a West felé közlekedő REX-et. A következővel ugyan elértem volna még a vonatomat, de indulás előtt még vásárolni is akartam, ezért inkább az U4-U6 kombinációval átmetróztam Meidlingbe. Mellesleg az U4-esen három megálló után ajtóhiba miatt kiállt a szerelvény a forgalomból. Mondjuk azon a plusz 4 percen már nem múlt semmi.
Meidlingen mindig akad pár gép.
A nap végén még aztán ért némi sokkhatás, a Daciaban közlekedő román ülőhelyes kocsik ugyanis kívülről lehet, hogy tűrhetően néznek ki, de belülről már ezért hagynak némi kívánnivalót maguk után. A kocsik ülései beton kemények, ráadásul a fix fejtámla is szar helyen van. A Bécs – Győr távolság alatt is rendesen elzsibbadt a nyakam, nem tudom hogy bírják, akik egészen Bukarestig mennek ülő kocsiban. Mindegy, legalább gyorsan Győrbe értem vele, viszonylag hamar sikerült szabadulni arról a borzalomról. :D
