Évek óta kiakartam már menni Bécsbe azon a napon, amikor a Tramwaytag-ot tartják. Nem kimondottan a nyíltnap, hanem elsősorban az aznapra ingyenessé tett tömegközlekedés, másodsorban pedig az utcán köröző nosztalgiák miatt. 2011-ben bele esett a Sommerticket érvényességi időszakába a dolog, de akkor ezt már csak utólag tudtam meg, meg amúgy is, aznapra Gmunden volt beütemezve, amit akkor semmiképpen sem halasztottam volna el. Tavaly pedig a Sommerticket érvényességének lejárta utáni első hétvégén tartották a villamos napot, ráadásul pont buszgarázsban. Akkor egy kicsit bántam is a dolgot. Idén viszont újra szeptember első hétvégéjén tartották a nyíltnapot, így már jó előre tudatosan készültem arra, hogy szeptember első szombatján zárom az idei évadot. Ráadásul most a Volános oldalak és a Közlekedési Osztály szerkesztőinek személyében útitársaim is akadtak.
Győrből a hajnali 6:50-es rajkai személlyel indultunk el, majd Hegyeshalomban átszálltunk a bécsi REX-re. Előbbi vonatunk Flirt volt, utóbbi pedig egy MÁV-os Talent. Kényelem terén a Flirt szerintem elég rendesen elveri a Bombardier termékét…
A bécsi főpályaudvaron kicsivel fél nyolc előtt landoltunk, így a fotózásnak értelemszerűen a Südtirolerplatz-on álltunk neki.
Fogadóbizottság a 8680-as számú Lion's City személyében.
A 13A érkező oldala most ajtótlanból volt lőhető.
Ilyennel itt eddig még nem találkoztam: Wiener Linien-es flottaszínű Lion's City a Postbustól. Valószínűnek tartom, hogy csak a hétvégi lazább kocsikiadás miatt jut ilyenkor a legújabb kocsikból a Mödling-i vonalakra.
Ricsiék egyik vadiúj Cityliner-e is tiszteletét tette a főpályaudvarnál.
W 1943 LO a Blaguss-tól, csak hogy tőlük is legyen valami.
Ugyan a Tramwaytag alkalmából ingyenessé tették a bécsi 100-as zónán belül a tömegközlekedést, de ahhoz, hogy ezt ki is használhassuk, be kell szerezni a délelőtt kilenc órától érvényes „Sonderfahrschein” nevezetű ingyenes napijegyet. Ezt én már pár nappal előbb megtettem, így amint 9:00-át mutatott az óra, megindultunk a két villamosmegállónyira található Favoriten kocsiszínhez. Itt tartották az idei nyíltnapot.
Zavarelhárító Vito a kocsiszín bejáratánál.
Természetesen nem volt egyszerű mutatvány a kiállításon való fotózás, ennek a T2+C3 összeállítású szerelvénynek a megörökítése is csak nagy nehezen jöhetett létre így, ebben a formában.
A terveknek megfelelően nem sok időt töltöttünk el a telepen, de mielőtt továbbálltunk volna, még be szerettünk volna nézni a nagycsarnokba. Mivel épp valami fejest vártak, mindenkit kizavartak onnan, így úgy döntöttünk, hogy megyünk egy kört valamelyik nosztalgia busszal, és majd utána visszajövünk. Ebből aztán az lett, hogy a Südtirolerplatz-nál megálltunk fotózni.
Integro sor a Südtirolerplatz-on.
Két nosztalgiabusz rótta a Favoriten kocsiszín környéki utakat. Az egyik ez az ÖAF LU 200-as volt. A típus 2005-ig szolgált Bécs útjain.
A másik kocsi pedig ez az 1949-es évjáratú Graf&Stift OGW-120-as volt. Ezzel a gépsárkánnyal jöttünk el a Südtirolerplatzhoz.
Két nosztalgiabusz között is volt mit lőni: például ezt a magyar Bovát a Wiedner Gürtelen.
Városnéző busz, Blaguss módra.
Miután sikeresen megörökítettük a nosztalgiákat, az ÖAF fedélzetén visszamentünk a nyíltnapra.
A buszról leszállva vettük észre, hogy jön mögöttünk egy Integro. Az út közepén lévő villamossínekről tökéletesen lőhető volt az autó.
A csarnok végül egy gyors körberohanáson kívül többet nem ért, járművek helyett csak különféle standok voltak bent. Ezért kár volt visszamenni, de ha már itt voltunk, szereztünk némi Wiener Linien-es repianyagot.
Ellenfényes sztárfotó az egyik nosztalgiavillamosról. Nem hagyhattam ki, ha már egyszer a villamosnap miatt jöttünk.
Favoritenből végül ismét az egyik nosztalgiabusszal, nevesül az ÖAF-al léptünk le. A Matzleinsdorfer Platz-ig élveztük az „osztrák 260-as” nyújtotta kényelmet, majd onnan a vasút, és az U2-es metró igénybevételével átmentünk a város túloldalán lévő Donaustadtbrücke megállóhoz.
Egy V típusú Siemens metró érkezik az Aspernstraße felől.
Elsősorban nem metrófotózási céllal, hanem a 92A-B vonalakon pörgő csuklós Citarók fotózása miatt jöttünk ide ki. Az általam már jól bejáratott fotóhelyen napos-ajtósból lehetett lőni a buszokat.
Most csak a Donaustadtbrücke felé közlekedő irányt lehetett lőni. Azt viszont tökéletesen.
Kis idő múltán továbbálltunk a Kaisermühlen-i végállomás felé.
Egy újabb városnézős emeletes Setra, ám ezúttal a Dr. Richard kötelékéből.
Blaguss nélkül most sem úsztuk meg. Na nem mintha baj lenne :)
Bent a végállomáson ajtótlanból tökéletesen lőhető volt az indulási oldal. Mellesleg a 92B csak hétvégente jön el Kaisermühlenig.
Ritkán szoktam metrót fotózni, de ennek most nem tudtam ellenállni.
A következő cél a Kagraner Platz-ról induló, és időközben már megszűnt 23A vonal volt. A napos idő a néhány nappal korábban használt fotóhelyen nem kedvezett volna, így új helyet kerestünk. Szerencsére most is sikerült olyat találni, ahol nem csak egy vonal jár.
Elsőként álljon itt egy kép a 87A-n közlekedő 8433-as számú Lion's City-ről.
Sajnos szombaton nem az öreg Graf&Steyr-ek, hanem Lion's City-k közlekedtek a 23A-n.
A nap további részére már nem terveztem semmit, úgy voltam vele, hogy majd a közakaratra hallgatva dől el, mivel ütjük el a maradék időnket. Közös megegyezés alapján ekkor arra jutottunk, hogy ideje kajálni, így berobogtunk a Parlament szomszédságában található kedvenc pizzázómhoz. Ha pedig már itt voltunk, fotóztunk is egy keveset, bár a fények jónak nem nagyon voltak nevezhetőek.
Ex. Student Agency-s Beulas Cygnus a Ringen.
A Természettudományi Múzeum mellett végállomásozik a 2B. Elég lenne a midi is ide, de mivel az hiánycikk a Wiener Liniennél, ezért kétajtós Lion's City-ek járnak a vonalon.
Mivel helyismeretem igazából csak nekem volt, továbbra is az én ötleteimet, illetve megérzéseimet követtük. Így rövidesen Hütteldorf felé vettük az irányt. Előtte viszont még megálltunk a Langenfeldgasse-nél, egyrészt azért, mert hátha lesz ott valami busz a 12A-ról (nem volt), másrészt meg azért, mert ott ingyért el tudtuk intézni a folyóügyeinket. Miközben én épp a természet hívószavának engedelmeskedtem, a többiek pont kilőttek egy Blagussos 500-as Setrát, igaz, elég gyatra fényviszonyok mellett. Nagyjából 10 perc kellett ahhoz, hogy hangos szitkozódások közepette feldolgozzam a szitut. Addigra már egyébként lent voltunk a metróban...
Hütteldorfba érve aztán ismét az arcomra fagyott a mosoly: általában mindig áll 5-6 busz a végállomáson, de most összesen egy gép volt csak bent. Szombat késő délután lévén elég kevés indulása volt az itt közlekedő vonalaknak, így próbáltam menteni a menthetőt: nem a Keißlergasse-n, hanem a 49-es villamos végállomásánál foglaltuk el a következő fotóhelyet. A villamosnak hála itt azért valamivel több volt a fotótéma.
BD 13643 a Linzer Straße-n.
Mire Hütteldorfban végeztünk már nem volt idő új helyeket keresni, így egy S60-as fedélzetén megindultunk Meidling felé. Itt is elkövettünk még néhány képet.
Egy Graf&Stift a 62A-ról.
Zárásként pedig egy E2+C5 összeállítású szerelvény a 62-es vonalról.
Innen hazafelé aztán egy kis időre szétvált a csapatunk. Én a 165-ös Railjet fedélzetén elpályáztam Hegyeshalomig, majd ott csatlakoztam a többiekhez, akik az RJ mögött közlekedő személlyel jöttek. Így még egyszer, utoljára sikerült kihasználom a Sommerticket kiskapuját, és negyed annyi pénzért megtenni a Győr és Hegyes közti utat, mintha megszakítás nélkül, nemzetközi jeggyel tenném mindezt.
Ezzel véget is ért a 2013-as Sommerticket-es útjaim elbeszélése. Az idei évben összesen 10 alkalommal voltam kint fotózni, ami új rekord az előző évekhez képest. Ráadásul a megtett távolság is jóval az előző években megtett felett van, ami viszont nem csak az eggyel több alaklomnak köszönhető. Szépen lassan már azt is elmondhatom, hogy minden olyan helyet bejártam, ami Győrből egy nap alatt megjárható. Hogy ezek után mi lesz 2014-ben? Azt még nem tudom, de van pár tervem.
