Itt aztán sok minden lesz. Az egész azzal kezdődött, hogy kigyűjtöttem pár helyet még a nyár elején, melyeket érdemes lehet felkeresni a szezon során, de viszont nem kell rá szánni egy teljes napot. Ilyen volt például annak idején Waidhofen/Ybbs vagy most a Linz melletti Traun. Aztán észrevettem, hogy a nap folyamán útba ejthető egy kis vonatpótlás is, azt se ártana meglesni. De még így is üres volt szinte a teljes délután, így a nap hátralévő részével meg úgy voltam, hogy majd lesz valami.
Miután sikerült túlélni a hőségriadót, úgy gondoltam ideje lenne folytatni a Sommerticketezést. Ezúttal valami teljesen új helyre vágytam, így hosszas, egy órán át tartó tervezgetés után végül Passau mellett döntöttem. Mivel korábban még Németországban sem jártam, így végre ismételten egy olyan helyet sikerült meglátogatni, ami teljesen ismeretlen volt a számomra.
Egy hosszabb szünet után ismét nekiindultam Ausztriának, szokás szerint buszfotózási céllal. A kinézett napon viszont tombolt a hőségriadó a sógoréknál is, így egy lazább, inkább utazással, mint fotózással eltöltött napot kívántam megejteni.
Korábbi útjaim során szinte csak az általam már valamelyest ismert városokat látogattam, a legtöbb esetben nagyjából tudtam mire számíthatok a kinézett helyszíneken. Az idei második utam főcélja Wels volt, amely viszont teljesen ismeretlen volt még, mindössze a helyi járat üzemeltetőjének kilétét ismertem.
Itt a nyár, itt a július, és pár napja megkezdődött az idei Sommerticket érvényességi időszaka is. Nem is vártam sokáig az első út megtételére, amely ez alkalommal Stájerország fővárosába, Grazba vezetett.
A legutóbbi külső telephelyes vadászat során nyolcról ötre sikerült leredukálnom a hiányzó Ikarusaim számát a Kisalföld Volántól. Első hallásra ugyan ez nem hangzik soknak, viszont az akkor bejárt területről már nem maradt hiány, a maradék öt masina pedig mind ’óvári telephelyes. Így pedig adta magát már egy ottani fotózás is.
Már a 2011-es terveim között is szerepelt Felső-Ausztria második legnagyobb városának, Steyr-nek az újbóli meglátogatása, de ez valamiért mégse történt meg. Tavaly viszont már rögtön a második kiutazásomkor eldöntöttem, hogy rászánok a városra legalább egy fél napot.
Az elmúlt pár hónapban összesen 20 darab Credo állt forgalomba a Kisalföld Volán háza táján. Selejtezés még szerencsére nem sok volt, de a még hiányzó pár darab Ikarust gondoltam nem ártana összeszedni. Riasztottam Bobalt-ot, hogy szedje össze ő is a hiányzóit, és akkor neki indulunk felkeresni a vasakat. Amúgy is régen voltunk már külső telephelyes buszokat vadászni.
Részemről a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a 2012-es nyarat, többek között igencsak mehetnékem volt már Ausztriába fotózni. Több tervem is volt erre az évadra, ezek közül néhányat sikerült is megvalósítani. Az első alkalomra viszont egyáltalán nem volt megtervezve semmi, de ez pont így volt rendjén.
A 2011-es nyarat egy hosszú úttal terveztem lezárni, lehetőleg úgy, hogy útközben olyan helyeket érintsek, ahol előtte még soha nem jártam. Ugyanis az első túrán meglátogatott Kapfenberg és Bruck an der Mur kivételével eddig csak olyan helyeket vettem célba, ahol korábban már jártam. Igaz, akkor általában nem buszokat fotózni voltam sehol se, de akkor se volt már teljesen ismeretlen egyik város sem a számomra. Több tervem is volt, végül úgy döntöttem, hogy Gmunden városát veszem célba, de nem a legrövidebb, és legegyszerűbb útvonalon.
