A spontán dolgok a legjobbak, ez mindig is így szokott lenni. Most is, amikor a múlt hét vége felé utasításba adta a csapatunk korelnöke, hogy akkor a hétvégén megyünk csengetni. Mivel épp mindenki Győrben tartózkodott, és rá is értünk, nem kellett sokat győzködnie minket. Rövidesen az úti cél is adott volt, a 2014-es év február végi választásán ezúttal Zala megye, és a Zala Volán győzedelmeskedett.
Tavaly ilyenkor szinte két-háromnaponta mentünk valahová fotózni, főleg, miután leesett vagy negyven centi hó. Havazás ugyan mostanában nem nagyon volt, de attól függetlenül ismét mehetnéke támadt a csapat Győrben tartózkodó tagjainak, így már csak idő kérdése volt, hogy mikor lépünk a tettek mezejére. Mivel télen erősen korlátozott a fotózásra fordítható idő, ezért egy viszonylag közeli terület, nevesül a Csallóköz bebarangolása mellett döntöttünk. Mivel néhány általam ismert helyszínt leszámítva fogalmunk sem volt, hogy merre érdemes elindulni, ezt a túrát gondos szervezés előzte meg. A menetrendek elemzése, és ez alapján némi fordasakkozás után összeállt ugyan egy útvonal, de hogy aztán ez mire lesz jó, az majd kiderül.
Ez az év is gyorsan elrepült, úgy emlékszem a januárra, mintha csak tegnap lett volna. Így december végén mindenki, mindenhol visszaemlékezést tart az elmúlt esztendő eseményeiről, ezért úgy gondoltam, én se maradok ki a sorból.
Évek óta kiakartam már menni Bécsbe azon a napon, amikor a Tramwaytag-ot tartják. Nem kimondottan a nyíltnap, hanem elsősorban az aznapra ingyenessé tett tömegközlekedés, másodsorban pedig az utcán köröző nosztalgiák miatt. 2011-ben bele esett a Sommerticket érvényességi időszakába a dolog, de akkor ezt már csak utólag tudtam meg, meg amúgy is, aznapra Gmunden volt beütemezve, amit akkor semmiképpen sem halasztottam volna el. Tavaly pedig a Sommerticket érvényességének lejárta utáni első hétvégén tartották a villamos napot, ráadásul pont buszgarázsban. Akkor egy kicsit bántam is a dolgot. Idén viszont újra szeptember első hétvégéjén tartották a nyíltnapot, így már jó előre tudatosan készültem arra, hogy szeptember első szombatján zárom az idei évadot. Ráadásul most a Volános oldalak és a Közlekedési Osztály szerkesztőinek személyében útitársaim is akadtak.
Ahogy azt az előző Sommerticketes irományomban már megírtam, az érvényességi időszak utolsó hetében már nem terveztem messzire utazni. Ekkor ugyanis Ausztria keleti tartományaiban már beindul az iskola, ennek köszönhetően pedig néha igazi csemegékkel is összefuthat az ember. Erre az alkalomra több, Bécshez közeli kisváros meglátogatása volt a célom, némi fővárosi fotózással egybekötve.
Itt az ősz, rövidülnek a nappalok, így egyre hamarabb lesz sötét is. Az október utolsó hétvégéjén történő óraátállítás meg csak még jobban rövidíti a fotózásra szánható időt, ezért úgy gondolta a Tramwaytag-on összeállt kis csapatunk, hogy menjünk már el még egy utolsó, kiadós hétvégi fotózásra. Igaz, a hétvége most a hét közepét jelentette, az október 23.-i nemzeti ünnepnek köszönhetően.
Lassan, de biztosan elérkezett a Sommerticket érvényességének utolsó hete, amelyre nagy erőkkel készültem. Az érvényességi időszak első és utolsó hetében bizonyos tartományokban már, illetve még tanítási időszak van, így sokszor olyan járművek fotózására is lehetőség nyílik, amelyek a nyári tanszünetben nem dolgoznak. Ausztriában szeptember első hetében csak Alsó-Ausztria, Burgenland és Bécs tartományokban kezdődik meg az iskola, ennek ismeretében pedig az utolsó héten már nem is terveztem messzire menni.
Régen tartottunk már külső telephelyes busz vadászatot, így szépen lassan adta magát már egy ilyen túra megejtése. Bobaltal már egy ideje beszéltük, hogy egyszer elmehetnénk egy burgenlandi túrára, Postbusos és Blagussos vasak után kutatni, és úgy döntöttünk, ennek most jött el az ideje. Miután beavattuk a Közlekedési Osztály szerkesztőit is a tervünkbe, össze is állt a csapat. Már csak azt kellett megvárni, hogy kicsit elkezdjenek színesedni a fák levelei.
Közeledett az idei szezon vége, így az utolsó hetekben elkezdtem azon filozofálni, hogy mi maradt még ki a szokásos úti célok közül. Például Linz, ahol az év korábbi részében ugyan már voltam párszor, de fotózni még csak a pályaudvarnál fotóztam. Az meg szerintem nem pálya, ha minden ugyanarról a helyről van meg, így gondoltam ideje lenne rászánni egy teljes napot a városra.
Egy korábbi utam során elhatároztam, hogy felkeresem a közelben lévő, nyárra betervezett osztrák vonatpótlásokat, megnézni mégis mivel szolgáltatnak a sógorék. A nap fő attrakciójának erre az útra a Passauból hazafelé a vonaton hallott, Wulkaprodersdorf és Ebenfurth közötti vonatpótlást szántam. Az viszont egy délelőttnél nem igazán igényelt nagyobb elfoglaltságot, így körülnéztem még a környéken is.
